Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - c) Az 1848. XX. végrehajtására vonatkozó nyilatkozatok, vélemények és mozzanatok - „Vélemény” – (vegyes bizottságé)

vasoljam a nagy költőknek, különösen pedig a drámai irodalomnak széptani tárgyalását theologiai intézeteinkben. Ifjaink, kikre népünk lelki üdvének, a legbecsesebb kincsnek, az egy szükséges dolognak gondjait bizzuk és a kikre — mindnyájan tudjuk — napjainkban nem egyedül tanitói, hanem valósággal téritői nehéz feladat vár, ismerkedjenek meg a költők szellemi világával s alkossanak maguknak abból a biblia szent igazságaival kapcsolatosan egy oly tiszta, keresztény szellemű világot, melyből egész életük folyamán lelki emelkedettséget, szenvedéseik súlyos pillanataiban erőt és kitartást, a bizonytalanság ködös homályaiban biztos vezérletet s minden körülmények közt megnyugtató gondolatokat menthetnek. Theologiai intézeteink tanári karának tagjai közt ismerek nem egy férfiút, kik a nagy költők nemzetet és világot átölelő szellemének hivatott tolmácsai lehetnének, kiknek vezérlete mellett ifjaink fogékony lelke felemelkednék arra a magaslatra, honnan sem a nélkülözés, sem a hiveknek bármily alacsony szinvonalon álló társasága le nem von, hova kisértések csábereje fel nem hat és a mely a világi bölcsességnek gyakran megnyilatkozó farizeusi kötekedéseivel szemben megvilágosít és azon tömérdek keserűség közt, azon mély erkölcsi sülyedtség szemléleténél, melyet a lelkipásztornak egész életén át tapasztalnia kell, állandóan biztos, nyugodalmas, megrendithetlen és elpusztíthatatlan otthont nyújt. A javaslat gyakorlati kivitele alig ütközik nehézségekbe. Vagy egyik tanár nyitna heti egy vagy két órai collegiumot költői, különösen pedig drámai müvek magyarázására, vagy a theologiai önképző körök vegyék fel programmjukba azok tanulmányozását s az egyházi szónoklat javára való kiaknázását. Ha megfontoljuk, mennyire érezzük szükségét a vallásos és egyházias élet felébresztésének, e szerény javaslatnak, mely pénzbe nem kerül, mely semmi törvénybe nem ütközik, semmi különös intézkedést vagy magasabb fórum beavatkozását nem igényli, melyet bármelyik intézet, sőt maga a tanár saját hatáskörében megvalósíthat, mondom e javaslat elfogadása felett nem is kellene sokáig gondolkozni. A szomjú mező nem szelek, hanem üditő esőcseppek után eped : népünk üdve nem szavakat, de tetteket kiván. Sass János. A Magyarországi evangelium szerint reformált és ágostai hitvallású evangelikus egyházak véleménye az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásáról. Összeállította: az ev. ref, egyetemes konvent s az ág. ev, egyház egyetemes gyűlésének, a ket protestáns egyliázat közösen érdeklő ügyekben kiküldött vegyes bizottsága, "a Budapesten. 1903. november 19-én tartott közös gyűlésében.* (Folytatás.) X. Az egyenlőségi elvnek egyéb megsértései. Az 1895. évi 43. tvcikk 5. §-a szerint valamely vallásfelekezetből kilépni és más felekezetbe belépni mindenkinek szabad. — Azért tehát, hogy valaki ezen törvény adta joggal él, büntetni őt nem szabad. — Köztudomású mégis, hogy tanár vagy tanitó, aki a róm. katholikus egy

Tházból ki- és a protestáns egyházba belépett, állami intézetben nem kap alkalmazást és ha a minisztérium ideiglenesen allalmazza is nem lesz megerősítve. — így történt ez T. Gry. volt benedekrendi tanár és Sz. Gry. polgári iskolai tanitó esetében. A felelős minisztériumnak kötelessége ezen sérelmes állapot megszüntetéséről gondoskodni. Sérti a jogegyenlőséget az is, hogy míg a róm. katholikus és görög kath. egyháznak a budapesti egyetemen theologiai fakultása van, addig protestáns egyházainknak nem jut hely az egyetemen, ahol autonómiájuknak megfelelő theologiai fakultást állithatnának fel. Sérti az egyenlőséget, hogy a magyar kir. vallásügyminiszter a róm. katholikus papsággal szemben, ha ez a kormány rendeleteit ignorálja, vagy ellenszegül : más mértékkel mér, mint a mi papjainknak. — Példa rá, hogy a vallásügyú miniszter 1902. évi november hó 28-án kelt 80,947, sz. rendeletével keményen magrótta az evang. püspököt azért, mert a születési anyakönyvben, a törvényesitési záradék, a miniszteri rendeletre való hivatkozás nélkül jegyeztetett be, míg a róm. katholikus plébánosnak hasonló mulasztásánál, 1901. évi október 7-én