Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Győrszemere

lünk, törvényhozó előtt, nem a felekezeti szempont lebeg, hanem csupán Magyarország érdeke. Az a szegény protestáns hivő tízszer, húszszor nagyobb terhet visel nemzeti kultúrájának fentartása érdekében, mint a szomszéd faluban levő oláh, rác, és német. Ezeknek alig van valami terhük, a magyar kulturával nem törődnek, nem művelik, nem is áldoznak reá, alig nehezedik reájuk valami teher egyházi és iskolai szükségletük ellátása érdekében, mig a tiszta magyar protestáns egyház összeroskad a terhek súlya alatt, mert a létért és a nemzet nagyságáért folytatott küzdelmében százszor jobban van megterhelve, mint az az idegen ajkú és más felekezetű egyén. Ez, t. Ház, a Kolonics-féie rendszer. Hogy ^Magyarország a magyar állam és annak törvényhozása tűrje ezt az állapotot végnélkül mos már, amikor alkotmányos nemzeti intézményeink legalább egy részére jogunk van, ez szégyene lenne ennek a kornak. Ezt tovább tűrni nem lehet, ezen segíteni kell Magyarország érdekében, nemzeti államunk nemzeti jellegének megvédelinézése érdekében. Nézzük meg a nyelvhatárokat, Több • mint 10 —15 esztendeje annak, mikor én mint túladunai ember egyszer körutat csináltam az országnak külömböző részein, eljutottam valahova Máramaros felé és kérdeztem: hol van itt az utolsó magyar? Akkor mutattak meg két kis nyomorul falut: Dolliét és ....; az egyikben volt 11 magyar mert 11 kálvinista, a másikban 7 magyar, mert 7 kálvinista. Messze földön már nincs más magyar ott. A nyelvhatárok védelme szükséges volt Keleten és ott nyugaton át is, pl. Vasvármegyében és másutt is. Erdélyben a katholikusság csak oly kemény ősi módon védelmezi a magyarságot. De Baranyában s mindenütt északon, keleten, délen, a nyelvhatárok többnyire egygyé válnak a magyar protesLantismus határaival, és azonkívül lutheránus atyánkfiai is, a szepességi németség, minden harcukban, minden küzdelemben, mely a nemzet jógáért, szabadságáért s Magyarország fenállásáért folyt, ott voltak mindenütt, mint bármely más honfia ennek a nemzetnek. Itt van az igazi joga és igazi indoka annak, hogy az emlékiratban foglaltak telyesitését követeljük. És bár egyetértek a t. miniszterelnök úrral abban, hogy nem akarom, hogy a lelkészek javadalmazása megelőzze az egyház híveinek az iszonyú tehertől való felmentését ; de mindamellett nem helyeslem, sőt egész erőmmel küzdök ellene annak, a mit ő mondott, hogy a lelkészek javadalmazása pedig akkorra halasztandó, a mikor a többi egyház lelkészein is segíthetünk. Teljes igazság úgy az egyiknek, mint a másiknak! Napirenden most az egyik van, oldjuk meg ezt: ha napirenden lesz a többi, akkor oldjuk meg azokat, ha lehet mindjárt, ha később, később. De hogy e kérdéseket össze kelljen kapcsolni és igy a nemzetiségek gyűlölete, kislelkűsége, féltékenysége belejátszszék e kérdés megoldásába és hogy elfutkossanak Bécsbe, nem tudom micsoda titkos és nem titkos hatalmakhoz, hogy ime azok a kálvinisták és lutherránusok kapnak, még mi szegény oláhok, szerbek, szegény hazaárulók semmit sem kapunk, hogy ilyen térre tereitessék a protestáns egyház lelkészei javadalmazásának kérdése, ezt én nem helyeslem, ezt én a nemzet érdekében állónak nem találom, ez nem igaz, nem őszinte, nem magyar gondolkozás. Pedig a lelkész jó javadalmazására szükség van. A lelkész áll legközelebb a néphez. Amint Veres József t. képviselőtársam is elmondta tegnap, ő a legelső barátja a népnek, ő ad neki tanácsot anyagi dolgaiban, lelki háborgásaiban ő szerzi meg nyugalmát, erősítget hitében, ő vezeti az élet ösvényein keresztül születésétől haláláig, kereszteli, temeti, a vezetője és a nyelvhatárokon az a magyar lelkész egyúttal fajunknak, a nemzetnek istápolója, gondozója. Hogy az az élet terheivel küzdjön, hogy az a megélhetés gondjai alatt roskadjon össze, attól nekünk államilag meg kell menteni, minthogy olyan nagy teherről itt nincs szó, hanem csak oly teherről van szó, melyet az állam mindig megbirt és ma is megbir. Azért a kérdést elodázni, mint azt a kultuszminiszter csatlakozva a miniszterelnökhöz tette, elodázni nem lehet. Nem óhajtom az 1818. XX. t.-c. emlegetését, mert arra nincs szükség, mert szentebb, erősebb, alaposabb jogon követelheti a magyar protestáns egyház amit kér : a magyarság jogán. E/.t tartom és a magyar kultúrpolitikának, melyet itt csak főbb vonásaiban mondhatom el, és mert ezt nem látom, a költségvetést nem fogadom el. Közgyűlés. A dunáninneni ág. hitv. evang. egyházkerület ezidei közgyűlését f. (augusztus) hó 21. és 25-dik napjain tartja Pozsony városában, Egyetemes evang. theol. akadémia Pozsony. A theol. akadémiába készülő hallgatók folyamodványaikat convictusi ingyen asztalért s a Theol. Otthonba való felvételért 1901. aug. 20-ig adják be a theol. akad. igazgatóságnál Pozsonyban (Konvent, u. 13.) Részletesebben az évi értesitő tájékoztat. Toronyszentelés Győr-Szemerén. Lélekemelő szép ünnepély szinhelye volt f. évi augusztus 7-én a kicsiny, de az evangeliumi hitbuzgoságot hiven ápoló györ-szemerei gyülekezet, melyet 1807-ben a dunántuli egyházkerületnek nagy buzgalmű felügyelője Matkovich Pál septemvir alapított. Évek óta hangya szorgalommal gyűjtött filléreiből, már régebben leszedett tornya helyett ez évben sikerült neki új, diszes, Isten házának jelentőségét és a semmi akadálytól vissza nem rettenő hitbuzgalmat hirdető tornyot építeni. Méltóságos Gyurátz. Eerenc dunántuli püspök ur megbízásából, Madár Mátyás felpéci és Kövényi Lajos helybeli lelkészek közreműködése mellett, t. hó 7-én adta át a teljesen készen álló tornyott rendeltetésének Nagytiszt. Horváth Sámuel ur, a győri egyházmegye espe-