Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - c) Az 1848. XX. végrehajtására vonatkozó nyilatkozatok, vélemények és mozzanatok - Eötvös Károly

és ellátta a közgyűlésre jött nagy számú vendégeket, a miért elismerés és köszönet illeti. Lelkész-beigtatás. Folyó hó 14-én lélekemelő ünnepély keretében folyt le Nagvvázsonyban az ujonan választott ág. h. ev. lelkésznek, Gyalog Istvánnak beigtatása. Az ünnepély fényét emelte a Czuppon Sándor esperes vezetésével megjelent lelkészi és felügyelői kar, nemkülönben a hosszú kocsisorban megérkezett vendégsereg. A beigtatás ünnepi aktusa d. e. 10 órakor kezdődött, mit az esperes Zábrák Dénes soproni és Fenyves Ede mencshelvi lelkészek segédlete mellett megható módon végzett; majd az ifjú lelkész mondotta el beköszöntő beszédét a 27. Zsolt. 1—0 alapján, A vallásos eszmék és gondolatok virágos kertjébe vezette be hallgatóságát s ott szent igék nyomán az Isten iránt való bizalomnak, tiszteletnek és hálának virágaiból kötött csokrot a napnak emlékezetére. A szónoki lendülettel előadott s mindeneket elragadó szép beszéd nemcsak épülésére szolgál a hivek seregének, de igazi lelki gyönyörűséggel töltötte el a jelenvoltak kebleit. A ritka szép rendben lefolyt ünnepély mély nyomokat hagyott a lelkekben s eddig a düledező Sionhoz hasonló egyház híveinél pedig azt a biztató reménységet keltette, hogy jobb jövőnek hajnal hasadása e nappal kezdődik s a hosszas boriinak felhője oszladóban van. Az ünnepély kedélyes közebéddel záródott be. melyen felolvasták a több helyről — igy az egyházmegyei felügyelőtől dr. Purgly Sándortól — érkezett üdvözlő sürgönyöket. Az 1848. XX. t.-cikk a képviselőházban. Eötvös Károly az 1848. XX. törvénycikkel foglalkozik. „Ezt a törvényt mindnyájan ismerjük és tudjuk, hogy némely rendelkezése éledjen is van. A vallásgyakorlat, az iskolák szabad látogatása, a görög keleti egyházakra vonatkozó intézkedések érvényben vannak. De van a törvénynek egy szakasza, a harmadik, mely azt mondja, hogy az összes egyházi és iskolai szükségletek állami pénzből fedeztessenek. Ennek a szakasznak tehát az volt az intenciója, hogy az egyházak államosittassanak. Az az eszme vezette azokat a férfiakat, akik ezt a törvényt hozták, hogy a magyar faj meg fog ügy erősödni, hogy ezt keresztül lehet vinni. Nem gondolták akkor azt,hogy a magyar nemzeti politikának megvalósítása akadályokba fog ütközni, hogy ez ellen a magyar király akaratát állítják majd oda. És ebből a szakaszból következnék aztán az egyházi javak szekularizációja, amint az önként is értetődik, ha az állam fizeti a papokat, valamint az is, hogy az alapítványok is a-, állam tulajdonába menjenek. A javak megoszlása igen aránytalan s a fonák dolog az, hogy milliók felett rendelkezzenek a főpapok, mig a kisebb Papok nyomorognak. Beismeri, hogy ennek a kérdésnek felelevenítése felébresztené a felekezetek közötti féltékenységet s ő nein is óhajtja ezt szó szerint. A miniszterelnök elég meggondolatlanul kijelentette, hogy végre fogja hajtani ezt a törvényt. Csak most tudjuk meg aztán egy ujabb miniszterelnöki nyilatkozatból, hogy ebből semmi sem lesz. Így hát a miniszterelnök nyilatkozata ámitásszerü volt, de bajt csinált, mert a protestáns papok selejtesebb része most követeli a törvény végrehajtását, Nagyon helytelenül teszi. De hozzáteszem, hogy a mi két testvér protestáns egyházunknak nincsen ám szüksége arra, hogy ő a maga kérelmét — vagy a több, mint kérelem, az egy tökéletesen jogos igénye a magyar állammal szemben, mondom, hogy ezt az 1848. XX. törvénycikknek többféleképp magyarázható intézkedésével indokolja. Nincsen ám erre a magyar porotesláns egyháznak szüksége. Hiszen, t. képviselőház, más egyháznak férfiai, ne vegyék hivalkodásnak, ha azt mondom, hogy a magyar protestánsok 250 esztendő óta egész egyházi, vallási és hitbeli életüket vérük mindenkori hullásával oltalmazták, védelmezték a magyarságot, védelmezték az alkotmányt, védelmezték a lelkiismereti szabadságot; Bocskay, Bethlen, Rákóczy harcra keltek azért, hogy a világtörténet törzskönyvéből Magyarország neve ki ne töröltessék. Tudom, elismerem, hogy egyéb egyházak és hitfelekezetek férfiaiban is hü és lelkes szövetségesekre találtak, de a XVII. és XVIII. század nagy harcaiban ez a két testvéregyház vitte előre a lobogót, életüket áldozva annak győzelmeért. Amióta a Kolonics-rendszer ebben az országban meghonosodott, ezen következményeiben g\ilkos rendszer előtt nein a protestánsok állottak és állanak, hanem a magyarok, a kikkel szemben a törekvés oda irányul, hogy minden egyháztól, a mely tisztán magyar, elvonjanak lehetőleg mindent, és azoknak adják oda az összes beneficiumokat, akik hajlandók az osztrák törekvések támogatására, vagy akikről azt hiszik, hogy mint idegen ajkúak, idegen törekvéseket előmozdítani készek. Nem a protestantizmus a szálka tehát ezen Kolonics-rendszer szemében (Î

k?) mert hiszen az erdélyi szászokat nagyobb javadalmakkal látta el, mint a katholikus egyházat (?), pedig azok is protestánsok, de mert azok mindig a magyarság ellen voltak, a Kolonics-féle rendszer megadta nekik a világi javadalmakat nagy bőséggel. És, t. Ház, ennek a Kolonics-féle rendszernek következése az, hogy amig pl. Magvai országon a görögkeleti egyház és pedig a külön szervezett szerb egyház ügy, mint a külön Szervezett oláh nemzeti egyház sok millióra menő óriási javadalmakat kapott, addig a tiszta magyar kálvinistaság az ő harmadfél milliónyi hívével ettől az országtól egy fillér javadalmat sem kapott, sőt ami volt neki templomban, alapítványokban és birtokokban, azt is elvették tőle, hogy koldussá tegyék és igy pusztuljon a magyar. A magyarság volt mindig a szálka; és amikor mi most itt állunk azért, hogy Magyarország valamit visszatérítsen az ő leghívebb fiainak, akkor is előt-