Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Sass János. Költői művek tanulmányozása theol. intézeteinkben

Huszonkettedik évfolyam, EVANG. EGYHÁZ ÉS 4. szám. Oi Q^aza, 1904. január 28-án. Előfizetés dija : Egész évre . . 12 kor. Félévre . . . 6 „ Negyedévre . • 3 „ Egy szám ára 24 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő: HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . . 16 kor. Fél oldal ... 8 Negyed oldal . 4 ,, Nvolczad oldal 2 „ Költői művek tanulmányozása theologiai intezeteinkben. Úgy tetszik, mint lia ellenséges indulatú népek közt, sziklás sivatagon, lélegzetölő . füsttel tele légkörben pihenés reménye nél kül bolyonganék. A társadalom intézményei nem biztatnak védelemmel, nem nyújtanak vigasztalást, nagy ritkán mutatnak elém jelenségeket, melyeknek szemlélete gyönyört keltene szivemben. A politikai világ ádázindulatokkal, alattomos fondorlatok beláthatlan cselszövényeivel van tele, melyekben önző célok igoji gyakran szemkápráztató öltözékbe burkolva elkeseredett harcot folytatnak egymás ellen. Még az egyházi élet is, hol a mindennapi küzdelmekben fáradt lélek enyhülést, felemelkedést keres, mennyi félreértésnek, féltékenységnek, alacsony gondolkodásmódnak lett tanyájává. Mint a pusztában tévelygő vándor, epedő vágygyal fordulok kedvenc költőimhez, hogy lelkem felemelkedjék az ő magas gondolatvilágukba s örök szépségű alkotásaikban zavartalan, tiszta gyönyört élvezzen. Megtalálok itt mindent, minek körülöttem a mindennapi életben hiányát érezem : az önzetlen kötelességt udást ; a fen költ hivatásérzetet, mely ment minden haszonleső salaktól ; a keresztényi alázatosságot s békés megnyugvást az isteni gondviselés bölcs intézkedéseiben ; a családi élet boldogitó melegét ; a nagy természetnek, mint Isten keze alkotásának tiszteletét és - szeretetét ; a testvériség ragyogó példányképeit ; buzgó törekvést ama kincs után, „mely a'lopók kezére nem jut''; és mindenekben, mindenek felett a mennyei atyának gyermeki szivből fakadó, bizalomteljes imádását. És megtalálom, a mit körülöttem az emberek közt hiába keresek, ezen magasztos érzelmeknek és fenségas gondolatoknak az emberi kebelre visszaható áldásos malasztját : az elégedettséget és boldogságot. A költészet az ember földi életében az örök napnak, igaznak és jónak birodalma, mely a vallás és erkölcs eszméinek érzéki alakjaival van benépesitve, a vallás és erkölcs örök törvényeinek működését tárja szemeink elé ! A mi a való élet folyama alatt szétszóródva, töredékekben, sokszor az események hosszú sorozatában, nagy idő elmultával alakulna szemléletünk elé, ha a múltat és jelent összefüggésben gondolni mindig képesek volnánk, azt a költészet együttesen, kiegészítve az előzményt és következményt egy képen összefoglalva testesiti meg. Ezek a képek az embert az ő gondolataival, érzelmeivel, cselekedeteivel és ezeknek az erkölcsi törvény szerint elmaradhatlan, kikerülhetlen következményeivel jelenítik meg. A költői lángszellemek örök becsű műveiben való elmélyedés tehát nemcsak gyönyörködtet, hanem az emberi lélek titkainak ismeretére vezet, hitünket és bizodalmunkat az erkölcsi törvény igazságában megerősíti, fenntartja és az ember nevelésére, a hit és erkölcs igazságainak a szemlélet előtti megérzékitésére a gondolatoknak kifogyhatlan gazeag tárházát nyitja meg. Ezért ajánlja egy kiváló bölcsész, ha jól emlékszem Blair Hugó, hogy minden egyházi szónoknak alaposan kellene ismernie főképen a drámai irodalmat Ez a gondolat indítja tollamat, hogy ja-