Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Mohácsy Lajos. Újabb sérelem
Huszonkettedik évfolyam. 29. szám. Orosháza, 1904. julius 2I-én PAIÏG. EGYHÁZ ÉS ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre . 12 kor. Félévre . . • 6 ,. Negyedévre . • 3 „ Egy szám ára 24 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő: HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . . 16 kor. Fél oldal ... 8 Negyed oldal . 4 ,, Nj'olczad oldal 2 „ Ujabb sérelem. Úgy látszik ma-holnap állandó külön rovatot kell nyitni lapunkban, oly célból, hogy ebben napról-napra felrójjuk a magyar kormánj'nak protestáns egyházunk autonómiáját sértő újabb ós újabb rendeleteit. Elszomoritó dolog ez. Az utóbbi években különösen sok támadás érte autonomiánk védbástyáit — ha ugyan a még fen ál ló romokat igy lehet nevezni. Úgy lábszik a magas kormány nem elégszik meg ama két liahatalmas réssel, mit az 1893. XXVI. és az 1898. XIV. t: c. lövegeivel ütött egyházunk autonómiájának bástyáin. Ujabb és újabb réseket igyekezik törni e falakon. S vájjon miért ? Miért rongálja a még fennálló bástyákat? Nem elég neki a két rés, a mit rajtok tört? Vagy miért nem jár be a kapun, a mikor neki ehhez is joga van — sok tekintetben ? Szomorú dolog ez. Ebből bizony mi protestánsok egy cseppet sem következtethetünk a kormány jóindulatára. Miért tör autonomiánk ellen ? Hisz békcs szándékkal bármikor bejuthat a bástyák közé. De neki úgy látszik nem ilyen a szándéka, mert újabb rést törekszik ütni. Minden évben egyet-kettőt, mig majd egyszer csuk halomra dőlnek a bástyák : semmivé lesz a protestáns egyháznak évszázados autonomája. \'agy talán ép erre törekszik a magas kormány? Nem állítjuk, de a jelek határozottan erre vallauak. . . . Hisz alig tud az utóbbi időkben lefolyni egy-egy egyházmegyei vagy egyházkerületi közgyűlés a melyen hiányoznék az a heves vita, erélyes tiltakozás, tiszteletteljes óvás a mit a magas kormánynak egy-egy kiadott rendelete idéz fel az ö tartalmával, mely rést törekszik ütni autonomiánkon. S a leo-O szomorúbb az egészben az, hogy a rendeletek nem hogy ritkulnának, de sőt mind gyakrabban s nagyobb számban jelennek meg. Bizonyitják ezt az egyes kerületek jegyzőkönyvei, de sőt tanúságot tesz erről évről-évre maga az egyetemes közgyűlés is, a melynek megbizása folytán egyetemes egyházunk tiszti ügyésze alig győzi az újabbnál-újabb sérelmes esetek orvoslását sürgetve kérelmező felterjesztések szerkesztését. Aggodalmat keltő állapotok ! . . . S a sok felterjesztés, kérelem, tiltakozás úgy látszik semmit sem ér. Ott fent a a kultusministeriumban ugyancsak sok az „ügyosztály." De még ez nem volna baj. A baj ott van, hogy ezen ügyosztályokban kevés a protestáns hivatalnok. Olyan meg plane alig akad, aki ismerné a mi prot. egyházunk autonómiáját. Igy aztán a sok fogalmazó keresztül-kasul jár egyházunk autonómiáján ; megir egy-egy ministeri rendeletet, a mely a községi, állami iskoláknak jó, de a mi autonómiánkra nézve durva sértést tartalmaz. Mire aztán ezek a jó urak beletanulnak a teendőkbe — már átkerülnek más ügykörbe, hogy helyet adjanak újabb jövevénynek, aki az elején kezdi : újabb sérelmeket tartalmazó iratot szerkeszt. Mi csak igy tudjuk megérteni azt a sok sérelmet tartalmazó rendeletet. A ministertől s az ügyosztályok vezetőiről szeretjük feltételezni, hogy ők ismerik is és respektálják is a prot. autonomiát. Mert az, hogy a rendelet az ő nevük alatt lát napvilágot — terhelő ugyan reájok nézve, de
