Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - V. Könyvek, folyóiratok stb. ismertetése - Magyar könyvtár

Vagyoni megmentésére tett önzetlen ajánlataimat elutasította, sőt hamis adataival új felelősségbe is rántott S — 9000 k. erejéig, mikor háza áráért is jótállást vállaltam, az árverés reggelén, csakhogy el ne árverezzék. írásban adott ígéreteiket feleségével együtt semmibe sem vették, sőt aqgodalmamat kigúnyolták. A- mellett mig egyrészt úton-útfélen rágalmazott. nekem meg goromba, sértő leveleket irogatott, másrészt volt képe ugyanakkor folytonosan (lőlegért zaklatni, mert máskép nem tudta a sűrűn kitűzött árveréseket e'halasztatni. ki utóbbi időben lapomat már csak úgy tudta kialiitani. lia a ssedőket én fizettem, a papirost én váltottam ki, igy is csütörtök helyett pénteken, szombaton, vagy éppen az utánna való kedden, sőt szerdán este jelent meg a lapom ! Előlegképpen a folyó év közepéig ki volt már fizetve lapom nyomásának dija. Pedig ő nekem testvérének, )áttevőjének -45 koronáért kesziiette azt hete;.ként kopott betűkkel, rossz papiron, amit az idegen ny mdász 36 koronáért állit ki csinos alakban. És mégis ilyen előzmények után ő merte megtagadni az én váltóimtól még a forgatói aláírást is. csakhogy evvel új előleg adására kénye zeritsen ; ő merte azt mondani, hogy nyomdája inkább legyen idegené, mint az enyim. mikor annak az adósságokkal együtt átvételéra ajánlkoztam olyképpen, hogy művezetőül alkalmazom, a tiszta jövedelemből adósságait kifizetjük, s mikor ki lesznek fizetve, teher nélkül visszaadok neki mindent ; nem fogadta el ezt az ajánlatomat. Ő folyvást rágalmazott engem alaptalanul, azzal. hogy megbuktatásán dolgozom (pedig hiszen ezzel csak magamnak ártottam volna, mert adósságait csak neker_ kellett volna mint kezesnek kifizetni !) én pedig folyvást az ő nagy családja keserves jövője miatt tépelődtem. Ő nevetett engem a gondoktól való gyötrődésem miatt, én pedig rettegtem attól, hogy vagyoni bukásába engem is magával ránt ; ő engedte váltóit egymás után óvatoltatni s engem feleségemmel együtt mint jótállókat bepöröltetni, én pedig tűrtem, hogy azonfelül rágalmaz, leveleivel sérteget ; ő itthon régi módon költekezett, rám hárítva át minden gondot és vádat, én pedig a sok gondtól marcangolva kénytelen voltam fürdőre menni némi pihenés végett ; ő engem őrültnek híresztelt, lelövéssel fenyegetett, én pedig folyvást az ő megmentésén töprengtem. Ő sorba zaklatta itthon, vidéken, Budapesten barátaimat hazugságaival s azzal a kunyorálásával, hogy engem szorítsanak továbbra is az ő váltói aláirására, én pedig rettegtem, hogy tanácsaimat nem fogadva minden vagyona elúszik s adósságai rám maradnak. Elárverezték már házát, bútorát, nyomdáját, elmegy rövid idő alatt földjük is. Érte már megtettem 25 év óta mindent, amit csak tehettem, sőt többet ís, mint a mennyit saját családom éraekét tekintve szabad lett volna tennem ; ő azonban hálátlansággal, gonoszsággal viszono/.ta ezt. Most már mivel tanácsaimat nem fogadta, rágalmai terjesztésével föl nem hagyott, haladéktalanul meg kellett tennem, amivel a magam családiának a magam becsületének, a magam nyugalmának 1artoztam. Rágalmai ellen a bírósághoz voltam kénytelen folyamodni védeleméit; lapom nyomatását pedig másik nyomdába adtam, mikor láttam, hogj szedői az újév kezdetén megint nem dolgoznak, mert hátralékos fizetésüket nem kapták meg, papírja sem volt. Hogyan hagyhattam volna lapom nyomását ilyen körülmények között ő nála?! Erre ő lapjában engem a legduivább módon megtámadott, (azon a papiron, amit még én vásottam ki neki!) támadásait folytonosan ismétli; nem azért, mintha azzal magát védeni vagy igazolni, vagy megmenteni tudná, hanem csupán csak azért, hogy nekem ártson. Lapjában előre hirdetett és bevallott célja, botrányt csinálni az én rovásomra. Hiszen mit tartozik az ő vagyoni bukása a liirlap közönsége elé? mit tartozik az ő vagyoni bukása a bányai kerület papsága elé? mi köze van az ő vagyoni bukásának a püspökválasztáshoz? ő csak ártani akar, nekem, aki tulajdon vallomása szerint „emberré tettem és mindig segítettem, amikor segítségre volt szüksége. " Ilyen gonoszságra csak elvetemült ember képes; ilyen elvetemült embernek érdemel hitelt csak egy szava is?! Igy érthető, hogy ő, aki oda arcátlankodik magán ügyeivel, közbenjárást kunyorálni Sárkány S. püspök úrhoz, hallatlanul gorombán sérti azt meg, mihelyt ügyében nem úgy ir nekem, amint ő várta volna tőle. Mit bánja, hogy az püspök, 81 éves aggastyán, szelidlelkü ember, nagy műveltségű férfiú: nem nyer irgalmat, kíméletet Veres Lajostól, az elemi iskolát végzett, bátyja révén uborkafára fölkapaszkodott, vagyoni és erkölcsi csődbe jutott pöffeszkedőnek tollától. Ez elég jellemző — Veres Lajosra nézve. A püspök úr olyan magasan áll méltóságban, tiszteletben, érdemben, hogy egy Veres L ijos őt meg