Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - V. Könyvek, folyóiratok stb. ismertetése - Magyar könyvtár

Rnç^^^HQi^^^IRHHPP^RMH- . • . - -y • - JE M Melléklet az „Evang. Egyház és Iskola" 25. számához. NYILATKOZAT. Azt, hallom, (mert a förmedvényeket nem olvasom, nem lévén kedvem erkölcsi szemétdombon kotorászni), hogy öcsém, Veres Lajos, legutóbbi nyilatkozatában a bányakerületi ág. hitv. ev. lelkészekhez fordul, ellenem szórt gálád rágalmaival. Jói számit ; itthon ugyanis, ahol őt is ismerik, meg engem is, nem ad már hitelt az ő hazugságainak senki; esik a távolban akadhat még talán olyan, aki esetleg azt gondolhatná magában : hátha lehet mégij valami kis igaz abban, amit a nyilvánosság előtt föltál algat ellenem kárörvendő, bosszút szomjazó lélekkel ! Ezen tiszteletre méltó testület, lelkésztársaim iránti tiszteletből, mint .akikhez öcséin felebbezte az ügyet, mej az igazság érdekében is, becsületem védelmére, elmon lom röviden a tényállást. Fájdalommal teszem ezt, mert hiszen nem tehetem a nélkül, hogy öcsém jellemének sötét foltját, eljárásának undok voltát föl ne tüntessem. Ebben pedig nem telhetik örömem. De hát ő akarta! Előbbi támadásai után irt nyilatkozataimban részletesebben ismertettem már ügyünket,idézeiekkel, számbeli adatokka

1, tanukra hivatkozva; ámde azon nyilatkozatokból csak keveseknek küldöttem, hiszeu magán ügyek tárgyalása nem tartozik: a nagy nyilvánosság elé. Most azok iránt való tekintetből, akik előbbi nyilatkozataimat nem ismerik, vázolom röviden az ügy fejlődését. Vagyontalan iparosnak vagyunk gye

rmekei. Már deákkori leresinényeinet beteg atyám, később özvegy anyám támogatására, testvéreim segítésér»'. kellett küldözgetnem. Mikor Oiosházára kerültem lelkésznek, özvegy édes anyámat, kis húgomat azonnal magamhoz vettem ; anyám most is nálam lakik, húgomat fölneveltem, kiházisitoitam, nénémet segítettem, Lajos öcsémnek pénzt adtam nyomda felállítására; lapját fölkaroltam, momdáját megrendelésekkel láttam el, adósságainál jótálló voltam feleségemmel együtt. Gyarapodott is támogatásom áltai annyira, hegy 20.000 korináért házat vett jótállásom mellett, a nyomdája évenkint körülbelül 0000 k. tiszta hasznot hajtott neki. Még egy év előtt ő maga igy irt nekem : ,,mindig a legnagyobb tiszteletben tartottalak, s hálás voltam irántad s az is maradok, araiért emberré tettél, jó tanácsaiddal és segítségeddel sokra is vittem, — mi lesz velem, lia te, aki mindiq segítettél, ha segítségre szükségein volt, a jövőben megvonod tőlem. — nem tudom." > . Érdemes volt-e erre a segítségre, csakugyan hálás maradt-e? megmondja szétküldött nyilatkozata ! Mi történt, a mi ezt a nagy változást, ezt a dühös támadást előidézte ? Egyszerűen az, hogy lapomat most már nem nála nyomatoml Ez az én nagy bűnöm ! De hogyan jutottam én erre a/ elhatározásra ? Megtudtam, hogy régi adósságait s un törleszti, nevemmel visszaélve üj adósságoki-t csinál, tilos íródon szerez pénzt (fölvette olyan kukoriczának az árát. ami nem is volt neki, eladott olyan részvényeket. amiket n zálogból ki sem tudott váltani, stb.) cselédeit, szedőit nem fizette ; dolgait egészen elhanyagolta. tartozásaiért folyvást foglalásokat engedett foganatosítani, árveréseket kitűzni, ezek tömérdek költségébe kerültek : ezeket előttem gondosan e

1 titkolta, sőt mikor neszét vettem, tagadta ; váltóit óvatolni engedte (1903. ápriltól novemberig 13S02 k. értékű 10 váltója óvatoltatott, amikért én meg feleségem voltunk jótállók,) házára mintegy 22000 k. volt már betáblázva. Én tehát, mint jótálló vagyonikig nagy mértékben terhelve voltam rossz gazdálkodása miatt.