Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Gömöri János. Az 1604. XXII. t. c. története

a talajt. Még Pázmány Péter nem játszik vezérszerepet, de hitbuzgó társai megjelennek a fejedelmek udvaraiban épúgy, mint az egyszerű pór nép kunyhójában. Erdély fejedelmét Báthori Zsigmondot jezsuiták nevelik, később is mindenkor ezeknek tanácsával él. Szerencsétlen, állhatatlan természete a romlás örvényébe taszitja Erdélyt. Szakit elődjeinek nemzeti politikájával, majd a német pártot véres kézzel diadalra juttatja ; Rudolf javára többször lemond fejedelmi méltóságáról s végre örökre odahagyja Erdélyt. Távozásával szomorú sors vár a kis Erdélyre. Básta a császári generális megszünteti önállóságát s a lakosságra, különösen a városiakra óriási hadisarczot vet, ennek valamint az utolsó véres felkeléseknek következtében, oly óriási a nyomor, hogy p. o. Xagy-Enyeden nyilvánosan emberhúst mérnek a mészárszékekben. Carilló Alfonzó jezsuita pedig társaival együtt sorra foglalja prot. templomokat. A királyi Magyarországban Rudolf uralkodik, a Habsburg házból. Meg kell itt jegyeznem — a mit különben mindn}

Tájan tudunk — hogy Magyarország ebben az időben 3 részből állott : 1. Erdélyből, a melyet Martinuzzi György teremtett meg, hogy legyen a magyar alkotmány és vallásszabadság védőbástyája több ember öltőn keresztül ; 2. a királyi Magyarorságból, a mely a mai Felső Magyarországot és a Dunántul nyugati részét foglalta magában ; végül 3-ik részt képezte a török hódoltsági terület. Rudolf már a jezsuiták neveltje ; még atyja és elődje, Miksa fiatalabb éveiben a protestánsokkal rokonszenvezett, később e rokonszenvet politikából nem mutatta, mert észrevette, hogy e rokonszenv nincs hasznára családjának. Ha fia számára megakarta tartani országait, ugy II. Fülöpnek, a nyugoti ellenreformátió vezéralakjának, de meg a pápának, sőt a katholikus német választó fejedelemnek is a prrtfogását meg kell szereznie. Ezt úgy vélte elérhetőnek, ha gyermekét Rudolfot, a leendő trónörököst, hithű katholikusnak nevelteti ; ez okból őt Spanyolországba küldötte s ott 7 évig tartotta. A magyar rendek nem nézték ezt jó szemmel, felirataikban kérték Miksát, hogy a fiatal uralkodót hozza haza, hogy igy annak alkalma legyen a hazai viszonyokkal megismerkedni. A komor szertartásos spanyol udvar nem is volt jó hatással Rudolfra. A természettől félénk g}

Termek — ki apai és anyai ágon — eszelős Johannának volt ivadéka — zárkózottá, búskomorrá lett. Xevelői, a jezsuiták, gondoskodtak róla, hogy a türelmetlenség szellemét belé plántálják gyermek szivébe. Az ily módon nevelt Rudolf, mint uralkodó keveset törődött országaival, helyette érdemetlen, lelketlen udvari emberek vitték a vezérszerepet, ő maga minden idejét, nők, válogatott lovak, alchjmiiai és csillagászati kisérletek, festészck, órások társaságában töltötte. Régiségekre 17 millió tallért pazarolt el, a mely összegen olyan hadsereget gyűjthetett volna, a melylyel a törököt nemcsak „Mag}

Tarországból, de Európából kiverhette volna. Igy nem csoda, ha örökös pénzzavarban szenvedett. — Pedig pénzre máskülönben is szüksége lett volna, mert ekkor már javában folyt Magyarországon a török elleni 15 éves háború. — E 15 éves háború nevezetes arról, hogy a harcoló felek csak a meleg időszakban harcoltak egymással, igy

7 aztán a melyik fél vesztességet szenvedett, ezt a vesztességet a tél folyamán helyre pótolhatta : ismét talpra állhatott. -- De az ilyen harcolási mod töméntelen pénzbe, véráldozatba került, s mivel pedig a kincstár a zsoldosokat rendesen nem fizethette, ezek úgy kárpótolták magukat, a mint tudták. — E zsoldos katonák közül legfélelmetesebb, legrettenetesebb hirnévre a szabad hajdúk tettek szert : magyarok és nem rendes katonák voltak. — Eredetük már maga fényt vet az akkori kétségbe ejtő állapotokra. U. i. ez istenverte időkben különösen a jobbágyság szenvedett a háború miatt. A jobbágy terményét elvitték, lábas jószágát elhajtatták. Török, magyar, német egyaránt rajta élősködött. Igy aztán mivel munkájának nem csak hogy nem látta gyümölcsét, sőt ki volt téve családjával az éhinségnek, céltalannak találta a munkát, felcsapott martalócnak, szabad hajdúnak. Rettenetes az, a mit ezek véghez vittek : — nem volt külömbség előttük magyar és más nemzet között, nem volt előttük szent a nő, az oltár sem. Pedig vi-