Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - b) Név nélkül vagy álnév alatt - Boreas. A züllött viszonyok okairól

Peclig bizony a választó közönség, — első sorban legalább, — nem ezekre a kellékekre helyezi a súlyt. Hát mire ? Kérdezheti az olvasó. Sem a hitbuzgóságra, sem a lelkesedésre, hanem a jelölt áldozatképességére. Hogy aztán a jelölt bir e az egyházi alkotmánynak és az egyházi törvénykezésnek kellő ismeretével s van e benne elég akaraterő, van e benne elég bátorság arra, hogy adandó alkalmakkal az egyház ügyeért helyt álljon, az eg}

Tház ügyeért sikra szálljon, ezeket már másod-harmadrendü kérdéseknek tekintik. A fődolog az, hogy a templom és iskola épitésekre s egyéb célokra minél sikeresebben lehessen a felügyelő urat megpumpolni. Ezért van egyházunknak számos olyan világi tisztviselője, aki ez ügybuzgóságot csengő érccel váltja meg s ekkor nem kell magát a néha-néha előforduló és felfogása szerint kellemetlen összeütközéseknek kitenni. Ismertem egyházközségi felügyelőket, akik az egyházmegyei közgyűléseken soha sem voltak láthatók s elmaradásukat egyházközségük tagjai zokon sem vették. Miért? Mert úgy gondolkodtak, hogy a felügyelő úr kötelességének már azzal tett eleget, ha az egyházközség céljaira anyagi áldozatot hoz. Hogy pedig az egyházmegyei közgyűléseken, melynek pedig már a törvénynél fogva, szavazati joggal biró tagja, — képviseli e az egyházközség érdekét, ez már mellékes kérdés. Ezt a felügyelő magán ügyének tekintik. 8őt talán jobban is szeretik, ha a felügyelő úr innét távol marad, mert hátha, törvényadta jogával élve, feltalálja az egyházközség pénztára ellen, utazási és napi költségeit számitani. A világi elemnek ez a része pedig, amelyet csak az ügyszeretet lelkesithet, visszavonulásra van utalva, mert a legszükségesebbnek tartott minősitéssel t. i. a vagyoni minősitéssel nem rendelkezik, visszavonulásra van utalva azért mert nála ugyan „a Jeleli kés%, de a zseb erötelen A törvény ugyan előirja, hogy a közgyűlésekre megbizólevéllel ellátott kiküldötteknek, költségeik megtéritendők. Ámde a gyakorlat a világi elemre nézve ezt a jogot akként szoritotta meg, hogy a világi küldöttektől zokon veszik, ha utazási s napi költségeiket felszámitják. Pedig nemcsak egyházkerületeink, hanem egyházmegyéink egyike-másika is oly nagy területre terjednek, s ennek folytán a közgyűlésre megjelenhetés és ott időzés költségei oly tetemes összegre rúgnak, hogy egészen természetesnek találhatjuk azt, hogy a megtérités hiánya a szerényebb anyagi helyzetben levő egyéneket távol tartja. Ennek a körülménynek tulajdonitandó az a jelenség is, hogy a szerint amint évenként más-más vidéken tartják az egyházkerületi közgyűléseket, a szerint változik a világi elem képe is a közgyűléseken. Más a vidék, más a közönség. A távolabb lakók nem bírván a költségek viselését, kénytelenek otthon maradni, holott költségeik, helyesen kész kiadásaik megtérítése esetén a közgyűlésekről bizonyára nem hiányoznának. A költségek megtérítése esetén nem történhetnék meg az sem, amit egy nagy területre terjedő egyházmegyében évente tapasztalok, hogy t. i. ott a világi elem úgy szólván képviselve sincsen. Nem észlelhetnők ugyanabban az egyházmegyében azt a sajátságos tényt, hogy az egyházközségek nag}

7 részében a felügyelői tisztség már évek óta nincsen betöltve. Véleményem az, hogy helytelenül cselekedtek azok a világi tisztviselők, akik, ha anyagi erejük ezt meg is engedte, kiadásaik megtérítését a törvény értelmében nem követelték s ezzel az egyházközségeket ahhoz a gondolathoz szoktatták hozzá, hogy a világi tisztviselőknek és küldötteknek a közgyűlésen megjelenés céljából szükséges kiadásaikat felszámítani nem illik. Sokkal helyesebb lett volna e helyett az egyházközségek által megtéritendett kiadásoknak megfelelő összeget egyéb jótékony egyházi vagy iskolai célra adományozni. Azt hiszem, hogy egy Maecenásra nézve még nem érdem az, hogy ő Maeccenás bir lenni s a Maecenás, maecenáskodásával az egyház irányában fogadott kötelességének még nem tett eleget. A Maecenasok választásának elve beválhatott a múltban azért, mert akkor még