Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Gömöri János. Az 1604. XXII. t. c. története

elegen voltak olyanok, akik birtak Maecenások lenni. Beválhatott az elv azért is, mert a letűnt kor Maecenásei nemcsak birtak, hanem akartak is függetlenek lenni. A mai korban azonban folyton fogy az az osztály, melyből a Meecenások kerültek, aztán a jelen korban a .nagyobb vagyonnak sem vágynak igen a függetlenség után, mostanában a nagy vagyonú a nagy vagyonhoz szeret simulni, a g3

Töngék istápolása helyett az erősekhez húzódik s igy természetesen az uralkodó társadalmi és politikai pártok mellé áll akkor is, ha az uralkodó irány az egyház érdekének nem kedvez. Annak tehát, hogy az egyháznak nincsenek tetterős világi tisztviselői, maguk a választók az okai. Ha csillogó Maecenásokat választottak, úgy ne panaszkodjanak a miatt, hogy az egyháznak nincsennek bátorlelkü Brutusai. Most pedig nézzünk be egy kicsit az ev. ref. testvéregyház viszonyaiba. Miért vesznek ott számosabban részt az egyházi ügyek intézésében és a tanácskozásokban ? Azért, mert az ev. ref. testvéregyház gondoskodik róla, hogy a világi tisztviselők és küldöttek is elnyerjék, ha nem is fáradságuk jutalmát, hanem kiadásaik megtéritétését s náluk nemcsak a törvényben, de a köztudatban is fenn áll az a szabály, hogy az illetőknek kiadásaik megtérítéséhez teljes joguk van. Ezért én ajánlatosnak tartom azt, liogy világi tisztviselőink s közgyűlési küldötteink felszólittatnának arra, hogy az egyházkerületi közgyűlésen megjelenés céljából szükséges kiadásaiknak megfelelő összeget az egyházmegyei pénztár terhére felszámitani el ne mulasszák. Nehézség csak az egyházmegyei közgyűlés kiadásainak megtérítésénél jöhet elő, amennyiben ezeket a kiadásokat az egyes egyházközségek pénztárai kötelesek fedezni, egyházközségeink tagjai pedig rossz szemmel néznek arra a világi férfi ura, aki kiadásait az egyházközséggel szemben felszámitja. Minthogy az illető világi férfiú helyzetét ez a körülmény meglehetősen megingatja, ebben a tekintetben javaslatom az, hogy ezek a kiadások ne az egyházközségek pénztárából, hanem az egyházmegyei pénztárból utaltassanak ki, viszont pedig az egyes egyházközségek szolgáltassanak be egy fix összeget a egyházmegyei pénztárba az egyházmegyei közgyűlés terheihez hozzájárulás cimén. Ez uton elérhetjük azt, hogy az egyházközségek mit sem tudnának arról s mi beleszólásuk sem lehetne abba, hogy kiknek a részére történtek kiutalások s ez az egyházközségekre nézve sérelmes sem lenne, mert az évenkénti hozzájárulás összege akkor sem kevesbednék, ha az egyházmegyei közgyűlés alkalmából kevesebb felszámítás történik. A világi elemnek, kiadásainak megtéritése iránti igényét már azért is jogosnak és méltányosnak tartom, mert a világi elem minden anyagi jutalmazás vagy arra kilátás nélkül szolgálja egyházát, de arra sem tudok példát, hogy az egyházi elemnek azok a tagjai, — a kiket az Isten anyagi javakkal bőven áldott meg, — kiadásaik megtérítéséről lemondtak volna. Szent meggyőződésem ez, hogy ha az ajánlott eljárási módot elfogadjuk, úgy közgyűléseinken nemcsak a vag}

7onilag képes, hanem a csupán nemes hivatásérzettől áthatott egyéneket is fogjuk tekintélyesebb számban láthatni. A{ egyhá^ életének nemcsak kenyér, de erőt adó bor is kell. Boreas. Az 1604. évi XXII. tc. története. Háromszáz esztendeje, hogy Bocskay István kibontotta a szabadság zászlaját. E háromszáz év reánk magyarokra nézve mérhetetlen nagy szenvedéseknek, dicsőségteljes küzdelmeknek története. Nincsen nemzet, a mely oly kitartó erővel, a jobb jövőben vetett olyan tántorithatlan hittel, annyi ádáz ellenség közepette, ilyen hosszú ideig tartó küzdelem és szenvedés árán vivta volna ki függetlenségét. E háromszáz év minden gyötrelmében, a magyar szabadságért folytatott minden küzdelemben résztvett a magyar protestáns eg3

rház. Ma már az elfogúlatlan történetírás elismeri, hogy Magyarország a protestáns Bocskay, Bethlen és Kákóczy hon-