Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - b) Név nélkül vagy álnév alatt - Boreas. A züllött viszonyok okairól
Huszonkettedik áv^lyam, 26. szám. Orosháza, 1904. j únius 30-án PAU. EGYHÁZ ÉS ISEOLA. Előfizetés dija: Egész évre . . 12 kor. Félévre ... 6 ,, Negyedévre . . 3 „ Egy szám ára 24 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő: Felelős szerkesztő : VERES JÓZSEF. HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . . 16 kor. Fél oldal ... 8 ., Negyed oldal . 4 ,, Nyolczad oldal 2 „ A züllött viszonyok okairól. (Folytatás.) Áttérek már most annak a fejtegetésére, vájjon a züllött viszonyokért mennyiben terheli felelősség a világi elemet. Megemliti az egyik cikkiró úr azt, hogy a világi elem nem igen mutogatja magát a templomban. Hát Joizony ez igaz, valamint az is igaz, hogy ez a körülmény egy cseppet sem használ egyházunk ügyének. Én azonban a templomkeriilésérfc nem teszem kizárólag a világi elemet felelőssé, hanem gazdasági viszonyainkban is találok magyarázatot. Kikből áll ugyanis manapság egyházunk világi eleme? Bizony, már csak kis részben áll a vagyonos közép birtokosokból, hanem inkább ügyvédek, orvosok s köztisztviselőkből, szóval a diplomájával kenyerét kereső egyénekből. Mindezeknek a hivatásuk pedig olyan, hogy már ennél fogva is a nép bajaival kell foglalatoskodniok. A nép pedig mikor keresi fel őket? Akkor a mikor nem futkoshat a kenyér után, t. i. vasárnapokon. Akit pedig hivatása vasárnapokon tart lekötve, az igen természetesen, vasárnapokon nem is igen járhat a templomba. Itt van az intelligentia templomba nem járásának a kézzel fogható oka. Meggyőződésem a most előadottak folytán különben az, hogy isteni tiszteleteink látogatottságát csak akkor biztosithatjuk, lia ez isteni tiszteletek idejét a nap alkalmasabb szakába helyezzük át. Ezért jósolhatunk szép jövőt a vallásos estéknek is. Az intelligens világi elemet illetőleg az a panasz már alaposabb szinben tűnik fel, hogy egyházunk közügyei iránt nem igen tanusit érdeklődést. Ebben a tekintetben is kénytelen vagyok azonban a világi elemünknek azt a részét megvédelmeznem, amely munkával túlterhelt voltánál fogva nem képes mellékes foglalatosságként az egyház ügyeivel törődni. Ámde tény az is, hogy e mentő körülmény számitásbavétele mellett is, egyházunk tagjai felette csekély számmal mutatnak érdeklődést. Ennek a tünetnek az okát általában a közügyek iránt uralkodó érzéketlenség kórállapotában látom. Mégis mint kissé feltűnő jelenségre mutattam már rá e lapok hasábjain az 1902. évi október hóban megjelent közleményeimben arra, hogy az ev. ref. testvér egyházban a világi elem az egyházi közügyekben élénkebben vesz részt. Ez a körülmény pedig annál sajátságosabbnak tünt fel előttem, minél bizonyosabb az, hogy a két testvér egyház hitelvei s egyház alkotmánya egymástól csak nagyon kevéssé térnek el. Mindaddig tartott e kérdés feletti tépelődésem, amig e jelenség okait a szellemiek terén kutattam. Mihelyt e teret elhagytam, azonnal megnyilt előttem a világosság. A baj főoka véleményem szerint abban van, hogy a világi tisztviselők kiválasztásánál az egyházi választó közönség nem követ teljesen helyes elveket. Az egyház érdekében álló, természetes gondolkozásnak arra az eredményre kellene bennünket vezetni, hogy a kiválasztandó egyénben a hitbuzgóságot s önzetlen lelkesedést kívánjuk meg elengedhetetlen kellékül
