Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Ipolyság

len egy lap sem vett róla tudomást ; pedig azt mindenki tudja, hogy a lapok különben szivesen szoktak kapni a ,,botrányon" ; tisztességérzetük még sem engedte, hogy undok bosszuszomj eszközéül engedjék magukat fölhasználni egy minden tisztességet sértő személyeskedő, igazságtalan, vakmerő támadásnál. Egyedül Szeberényi lapja vett tudomást a förmedyényról, az egyházi szemle, a nem egyházi dologról! Ami azt mutatja, hogy tisztán személyi okokból tette ez is. Ez a körülmény elég jellemző a szemle erkölcsi felfogására, színvonalára, irányára nézve. A támadás modora sem lepett meg. Ferdít, tódít, gyanúsít, támad, sért, hazudik. Ez ő tőle nem lephet meg. Így tett a Kővágó-eőrsi esetben is, amikor magánlevelet engedelem nélkül használt fel lapjában, engem rágalmazva, s a levélíró maga visszavonta állítását a járásbíróság előtt, mert tévedéséről teljesen meggyőződött; de Szeberényi ei ről a visszavonásról és bocsánatkérésről már nem vett tudomást, nem adta meg nekem maga részéről is az elégtételt a méltatlan támadásért! Ez is megfelel az ő erkölcsi érzékének ! Dehogy lep tehát meg, hogy ily durva módon támad meg most is. Hiszen jól emlékszünk reá, milyen csúnyán bánt el lapjában nagybátyjával, a bécsi snperintendenssel ; lám pedig az közeli rokona is, öreg ember is, superintendens is, tót is ; én pedig csak esperes, idegen, nem aggastyán, azonfelül magyar is vagyok! Hogyan nyerhetnék hát én kegyelmet Szeberényi Lajos előtt. Kit nem támadott még meg Szeberényi, aki csak egy kissé is ki mert emelkedni az átlagból!? Az ő módszere az, hogy lecsapja azt a fejet amelyik egy kicsit ki merészkedik emelkedni és szembe mer tűnni. Csak ő neki szabad egyedül, fölibe kerülni másoknak ! Milyen csúnya és kíméletlen módon üldözte ki az esperesi székből Korén Pált, csabai lelkésztársát, pedig, vagy talán éppen azét mert tudomány, jellem, tevékenység tekintetében neki az annyira fölötte áll, hogy ő saruja sziját sem méltó annak megoldani ! Hogyan elbánik minden gyűléssel, legyen az egyházmegyei, kerületi, vagy éppen zsinati gyűlés, ha olyant mernek határozni, a mi neki nem nyeri meg tetszését. .ló társaságban vagyok tehát, mikor azok között vagyok, akiket Szeberényi támad és ócsárol. Hogyne kapnék ki tőle minden elgondolható alkalommal én, aki elég vakmerő vagyok a magam fejével gondolkozni, sőt neki ínég ellene is mondani, az ő pici pápai helvenkedését megmosolyogni ! Felségsértés ez, mind, Szeberényi szemében, külön egyenkint is, még inkább együtt ! Erre nincs nála kegyelem ! Bűnüni már az is, hogy vagyok, hogy olyan vagyok, a miben vagyok, hogy Orosházán vagyok! Talán életemben először találkoztam vele, több művelt ember társaságában, vasúton. Természetesen mindjárt ő vitte a szót. a legfiatalabb. Mert hiszen azt mindenki tapasztalhatta, hogy Szeberényi nagyon elkésett onnan, ahol a szerénységet osztogatták! 0 mindenütt első, szóvivő, irányadó, döntő vezér akar lenni. Nyilatkozata nem vélemény, hanem kijelentés számba menjen ! Akkor is beszéd közben azt mondta nekem, hogy én sem volnék orosházi pap, ha nem volnék orosházi születésü. Művelt ember tudja, hogy ez gorombaság. Gorombaság ilyent alap nélkül gondolni, nagyobb gorombaság ilyent mondani, legnagyobb gorombaság ilyent mások előtt mondani, legeslegnagyobb gorombaság ilyent egy tejfelesszáj u sihedertől magánál fölebb álló idegennek szemtől-szembe mások előtt mondani. .Más ember ezt tudja, Szeberényi is tudhatta volna, hiszen püspök íia volt, csak kaphatott otthon egy kis nevelést ! De hát neki gyönyöre, szakmája, életszüksége gorombaságot mondani, még most is, már akkor is ; hiszen püspök íia, maga pici pápa, csalhatatlan, fölötte áll mindeneknek, itél, legöröniestebb elitéi, eleveneket és holtakat! Akkor én már orosházi pap voltam, még pedig olyan előzmények után, hogy az első választást nem fogadtam el, ámbár annak szabályos voltáért felelősséget vállalt az esperes, helyben hagyta az esperességi gyűlés ; csak az új választás alapján vállaltam el a lelkészi állást. Azt hiszem ezt a visszautasítást sem mindenki tette volna meg az orosházi lelkészi állással. Azonfelül is voltain már valami : papi vizsgái dolgozataimat a Ballagi-féle lap igen kitüntető megjegyzésekkel mutatta be közönségének stb. Szeberényi is volt ugyan már akkor is valami: püspök íia, püspök unokája, meggyülemlett püspöki nagyravágyással s ezeken kivül még — legalább igy hallottam — kicsapott diák, aki igen bokros érdemeket szerezhetett erre, ha püspökfi létére ki merték csapni az iskolából az ősi városban ! Azóta Szeberényi is lett valami : csabai pap (nem mondom, mint ő mondta rólam, hogy nem volna az, lia nem csabai pap és püspök fia volna,) pápai önérzettel; no de én is lettem valami, lettem legalább annyi, amivel nem szégyelheti szülőföldein hogy annak idején haza hitt lelkészének. Nos tehát már akkor, mikor először találkoztunk, én orosházi pap voltam, Szeberényi meg kicsapott diák és theologus, már akkor gorombáskodott velem, ok nélkül, csak ösztönből. Csuda-e, lia azóta is gorombáskodni szeret velem is, másokkal is ? Csak természeti ösztönét elégíti ki. Ez lehet a mentsége. Ez az ösztön működik benne most is. Es milyen igaz, őszinte, az ő természetének teljesen megfelelő módon, t. i. képmutatóskodva, ravaszul,