Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - V. Könyvek, folyóiratok stb. ismertetése - Pokoly József. Erdélyi ref. egyház története

egész az együgyűségig jó képet vágva ü gonoszsághoz. Ugyanis igy forgatja szenteskedő szemeit : „hogy kicsoda a két testvér ? Nem mondom meg. Sőt legjobb szeretném, ha szives olvasóim közül senki sem találná el, hogy kicsodák." Ó az ártatlan, kegyes, istenes lélek! Nem mondja meg a nevüket, csak elmondja azt, amiről a „szives olvasói" a nevét bizonyosan kitalálják. Pedig legjobban szeretné, ha szives olvasói közül senki sem találná ki, hogy kicsodák, — de hát akkor minek hozta őket szóba egyáltalán egy betücskével is, hiszen nem volt vele kénytelen, sőt nem is tisztességes dolog tőle, hogy másoknak egészen magán ügyeibe bele szól, pláne egyházi szaklapban ! Hanem amint jellemzi őket, az is tőle gonoszságra valló torzkép. Szemforgatva azt mutatja, mintha lelke mélyén megbotránkoznék, a kettőnek harcán; pedig lelke mélyén igazán örül neki istenfélő keresztyén lelke, hogy azok „tépázzák

1- egymást. Természete mégis megköveteli, hogy beugrik a kettő közé harmadiknak, kéretlenül, hivatlanűl, tolakodva, hogy egyiknek is, másiknak is oidaldöfést osztogathasson. Nem is állhat ellen ösztönének, hiszen ő ért alaposan a civódáshoz, gyalázkodáshoz ; mint szakember akar döntő Ítéletet mondani, no meg az alkalmat meg is kell ragadni, akár illik, akár nem, hogy üthessen egyet Veres Józsefen. Ez a mód egészen az ő természetéhez illik, Egyházi szemlél szerkeszt, hogy nemzetiségi irányának fitogtatásával érdemeket szerezhessen ; magyar nyelven szerkeszti a tót nemzetiségi érdeket szolgáló szemlét, hogy saját nyelvén ócsárolhassa a magyart; szidja a magyar sovinismust magyar nyelven, de a tót sovinismusra soha sincs kárhoztató szava; szemlét szerkeszt,'de hogy a visszavágásokat ne ő neki kelljen a világ előtt kapnia, másnak neve alatt jelenteti meg a lapot, névtelenül ir, ugvis tudja mindenki, hogy ő ir, de szükségesetén mégis le Jehet tagadni. Ez egészen ő ! Az ő igazi álnokságával, 11a már épen szükségét érzi Szeberényi annak, hogy bele szóljon valamibe és rendet csináljon, mutatok én neki arra alkalmas és illő teret : csináljon rendet otthon a maga körében, Csabán. Éljen lelkész társaival békében, léptesse életbe valahára a lutheránus Rómában a zsinati törvényeket, szabályozza az adófizetés ügyét a törvények szerint, tartsa meg a törvényes szabályok szerint a választásokat, ne vonasson le lelkésztársa lizetéséből 800 koronákat évenként azon ürügy alatt, hogy az káplánt nem tart, ugyanakkor pedig maga sem tartván káplánt; ne szerepeltessen káplán gyanánt arra nem képesitett egyént; rendezze az ottlakai szórvány ügyét, az ottlakai lelkész jogviszonyait, hogy lelkész-e az, vagy segédlelkész, vagy tanitó, vagy minden, vagy semmi; ha segéd: melyik lelkészé, ha lelkész, mikor választotta illetékes gyűlés azzá; szervezze Csabán a törvények szerint még szükséges uj lelkészi állomásokat, épittesse föl a rég megígért uj templomot ; intézkedjék, hogy a conűrmatiói előkészítés és vizsga komolyan történjék, stb. stb. Abból a nagy figyelemből, a mit hívatlanul, illetéktelenül, egyházak és egyének dolgainak felülbírálására fordítgat, ne sajnáljon egy kis részt saját egyházának ügyére is szánni, saját eljárása következetlenségeinek ellenőrzésére is használni ; hagyja el nekem, ezt sokkal okosabban tenné, mintha mások magán ügyeit, ferditgetve, rosszakarattal tárogatja a világ elé. Mert ha csúnya dolog, mikor a testvér, kétségbeesésében ok nélkül megtámadja a jóltevő testvért, még csúnyább ám mikor a lelkésztestvér, kárörömmel, gonosz szándékkal, higgadt számítással támadja meg a lelkésztestvért. Ha azonban mégis jónak látná Szeberényi ezután is az én magán ügyeimet bolygatni, akkor biyonyosan tapasztalni fogja, hogy nem ez volt az én utolsó harcom, amit ő annak szeretne látni. Veres József. Az erdélyi református egyház története. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó igazgatótanácsánaK megbízásából irta : Pokolv József. — I — 111 kötet. Budapest. 1901. A három kötett bolti ára 10 kor. A mü az erdélyi ev. ref. egyházkerületnek, mely 1881-ig önálló nemzezeti egyház volt, történetét adja elő. Alapgondolata az, hogy az egyháztörténet a művelődéstörténetnek és abban az időben, mikor a vallás politikai tényező, egyszersmind a politikai történetnek is igen fontos kiegészítő része. Épen azért a szerző igyekszik egyházának történetét beleilleszteni ugy hazánk, mint az emberiség általános művelődésének a történetébe. Felkeresi és megmutatja az összeköttető kapcsokat, az érintkezési pontokat, hogy kijelölhesse azt a helyét, amelyet az erdélyi ev, ref. egyház hazánk nemzetünk művelődésében s politikai életében betöltött. A mű bevezetésében elsőben is épen azzal a kérdéssel foglalkozik röviden, hogy micsoda jelentősége van az erdélyi ref. egyháznak nemzeti s művelődési szempontból. Azután áttér a re form átió megelőző és előkészítő események vázolására hogy a hazai talajban is kimutathasa azokat az előfeltételeket, melyek a reformátio befogadását, a lutheri reformátiónak Erdélyben megszilárdulását adja elő. itten részletesebben fejtegeti azokat a lélektani mozzanatokat, a melyek a „lutherani comburantur" — törvénythozó népet Luther követőjévé tették. A bevezetés után a református egyház megalakulásáról, az ág. hitvallású, majd az unitárius testvérekkel a létért folytatott küzdelmeiről s azok-