Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

1904-06-23 / 25. szám

Huszonkettedik évfolyam, 25. szám. Orosháza, 1904. junius 23-án Előfizetés dija : Egész évre . . 12 kor. Félévre . . 6 Negyedévre . 3 „ Egy szám ára 24 fill. EGYHÁZ ÉS 1 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija : Egész oldal . . 16 kor. Fél oldal . . • 8 ., Negyed oldal • 4 ., Nyolczad oldal 2 „ A züllött viszonyok okairól. A Mohácsy Lajos lelkész úr által fel­vetett kérdéshez többen szóltak ugyan már hozzá, — de azt hiszem, hogy az illetők mindnyájan a lelkészi kar tagjai közül va­lók. Legyen szabad tehát most nekem, mint a világi elem egyik szerény tagjának a kér­dést saját tapasztalataim alapján — a leg­jobb jóakarattal tárgyalni. Már az 1902. év folyamán volt szeren­csém e lapok hasábjain a protestantismus gyöngülésének okairól értekezni s ez érte­kezésem során a protestantismus gyöngülé­sének egyik okául azt a körülményt ismer­tem fel, hogy a lelkészi kar nem mindenütt áll hivatása magaslatán. Midőn tehát Mo­hácsy Lajos lelkész úr cikkét olvastam, ab­beli hitem megerősödését nyertem, hogy ész­lelésem nem volt helytelen. Magam sem állitom azt, hogy a ,,züllött viszonyok" oka mindenütt a lelkész egyéni­ségében rejlik, mert mint hivatásomnál fogva a néppel süuúen érintkező egyén, — fájda­lommal vagyok kénytelen tapasztalni azt, hogy a paraszt népnél a nemesebb érzelmek nem igen találhatók fel s hogy az emberi­ség rossz tulajdonságai a parasztságnál foko­zottabb mértékben vannak kifejlődve. E körülmény okainak tanulmányozása fölötte érdekes lenne, — azonban mert tár­gyam nem is vonatkozik különösen és köz­vetlenül erre, — erről hallgatok. Nem mulaszthatom el azonban annak megemlítését, hogy Dunántúl épen ellen­kező viszonyok uralkodnak, mint az Alföl­dön, ahol az egyik cikkiró szavai szerint már a vagyon nélküli egyének kezében van az egyházi ügyek intézése. Itt a Dunántúl pedig a csekélyebb vagyonú egyének nem juthatnak szóhoz a telkes polgárokkal szem­ben, akik egyenesen lenézik a szegényebb embert s jogaik sikeres gyakorlásában ott a hol csak lehet gátolják. Irigyek a szegény emberrel szemben s a kisded eg} Tházközsé­gekben épen ez az utálatos irigység az oka annak, hogy a vagyon-aránylagos egyházi adózás elvét oly nehéz keresztül vinni. Az irigy telkes polgár fél a vagyon aránylagos adózás elvétől, mert ez csak a szegényebb embereknek lesz jó, de nem néki, mert az ő adója tán egy-két forinttal sza­porodni fog. Visszatérve tulajdonképeni tárgyamra ki­jenletem, hogy nem vagyok hajlandó a puszta véletlennek betudni ezt az általam gyakran tapasztalt tényt, hogy a legtöbb züllésnek induló egyházközségnek a lelki pásztora is csak olyan mint a nyája. Qualis rex, talis grex. Véletlennek, ez igen furcsa véletlen lenne. Ezzel még nem mondtam, hogy ott a hol a lelkész hivatását helyesen fogja fel, — ott mindenütt egészségesek a viszonyok­Előfordul az is, hogy az egyház ügyóért lel­kesedő új lelkész már készen találja a zül­lött viszonyokat s nagy idejébe kerül mig ezeket orvosolni birja. De.lia nem is a je­lenlegi lelkészt, akkor bizonyára valamelyik elődjét terheli a felelősség. Pózért ismertem én Mohácsy lelkész úr soraiban saját gondolataimra s csak helye­helyeselni tudom, hogy a hibára rámutatott. Ebben sem egyházunk, sem a lelkészi kar megsértését nem láthattam. Érzékenykedés helyett szálljunk tehá.

Next

/
Thumbnails
Contents