Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Frenyó Lajos. Egységes vallásoktatás a középiskolában

meg, azonkívül bibliaolvastatást ir elő bibliaismertetéssel az V. VI. osztály számára, az egyháztörténelemre pedig csak egy évet szán. Ez nagyon aránytalan beosztás s e mellett az olyan gyermek, a ki csak elemi iskolát végez, nagyon keveset tanul az egyháztörténelemből, mert mit tanuljon az alatt az egy év alatt? Életrajzokat és korrajzokat a reformáció előtti időből, a reformáció korából, vagy a magyar protestáns egyház történetéből? Ha mind a háromból tanul, mind a három rövidséget szenved. Hogy a fennálló állapoton változtatni kell s az egyháztörténetet intensivebben kell az elemi iskolában tanitani, abban megerősit a tapasztalat. Épen most jövök falusi elemi iskolai vizsgáról ; az illető osztály egyháztörténelemből csak Luther életét és a reformáció történetét tanulta, az egyetemes egyháztörténetből semmit, a magyarországi protestáns egyház történetéből hasonlóképen. Az illető növendékek kikerülnek az iskolából, vájjon a konfirmációi oktatás, a melynek összefoglalónak és befejezőnek kell lenni, pótolhatja-e a hiányos egyháztörténeti tanitást? Bizonyára nem. S ezek a növendékek kimennek az életbe a nélkül, hogy az őskeresztyén vértanukról, protestáns ősapáink küzdelmeiről, szenvedéseiről tudnának valamit. Hát nem vétek az ilyen állapot? Sőt annyival inkább, mivel ezek fontos hiterősitő eszköztől esnek el. Ezért is szükséges az elemi iskolákban az egyháztörténet intensivebb tanitása. A hat osztály közül legalább kettőben kell egyháztörténetet tanitani még pedig a III. és IV. osztályban azért is, mert annak nagy jellemképző hatása van. A mit az elemi iskola V. illetőleg VI. osztálya tanulna, t. i. a kátét, azt a középiskolába lépő tanuló az alsó négy osztályban sajátítaná el szerző propositiója szerint s itt kapcsolódik bele az elemi iskola tanterve a középiskolaiba. Ez ennek a javaslatnak nagy érdeme, hogy a kettőt önállósága, egysége mellett is összefüggésbe, kapcsolatba hozta, holott eddig nem voltak erre tekintettel. A középiskolai vallásoktatás menete egész természetesen oszlik azokra a fokozatokra, melyekre szerző osztja, t. i. hogy a Luther kis kátéjával kapcsolatban vett bibliai történetek és tanitórészek után az isteni kijelentés összefüggő történetét kell nyújtanunk Izrael történetének és Jézus életének előadásában a káté átismétlésével és összfoglalásával, — ezután következnék az V—VII. osztályig az egyhártörténelem s végül a VIII. osztályban a hit- és erkölcstan. A mi a részletes tantervet illeti, az I és II. osztály anyaga teljesen a kimondott alapelvhez alkalmazkodik : vallásos érzelmeket igyekszik kelteni, a káté anyaga pedig tartalmilag illeszkedik a bibliai történetekhez. Lehetnek ugyan olyanok, kiknek feltűnik, hogy szerző ű{ I és II. osztály számára ő- és újszövetségi történeteket vegyesen vesz fel. Erre nézve megjegyzem, hogy ez szerzőnek nem eredeti gondolata, hanem az 1900. évi javaslatból van átvéve, de szorosan folyik a fent kimondott elvből, t. i. hogy nekünk minden fokon keresztyéneket kell nevelni. A mellett pedig a tanulóra semmi kár sem háramlik belőle, mert az I. osztályban pl. nem lehet cél a zsidó nép összefüggő történetének a tanitása, hanem a történetekből levonható vallásos igazságok feltüntetése. A III. osztály tárgya : a% istenfélő embei vallásos élete a^ ő- és újszövetség kiválasztott tan i tőrésze i ne k ismertetése kapcsán, — folyamánya az I—II. osztály tárgyának. A káté anyaga itt is tartalmi összefüggésben van a bibliai anyaggal. A III. osztály bibliai anyagáról esetleg valaki azt mondhatná, hogy egyhangú, untató egész éven tanitórészek kel foglalkozni. Ez szerintem nem áll, mert nagyon sok olyan tanitórészlet van az ó- és újszövetségben, melyek történet alakjában vannak elmondva, ilyenek a példázatok, kivált Jézus parabolái. Itt azonban nem hagyhatom emlités nélkül azt, hogy az istenfélő vallásos ember életének festésénél az egyháztörténeti életrajzokra való utalás szükséges, hiszen hány olvan alakot tucl felmntatni az egyháztörténelem, a kik például felhozhatók (Augustinus, Luther stb.) Ezt annál inkább meg lehet és kell tenni, mivel a II. osztály anyaga az egyháztörténet kezdetével végződik. A hegyi beszéd egyes részeinek pl. az üldözések megjósolásának magyarázatánál s máshol egészen természetszerűleg kell az ős- keresztyének