Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Zelenka Pál. Beszéde a tanügyi ankéten

Huszonkettedik évfolyam. 24. szám. Orosháza, 1904. junius 16-án. Előfizetés dija : Egész évre . 12 kor. Félévre . . • 6 Negyedévre . 3 „ Egy szám ára 24 fill. EGYHÁZ ÉS I MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . . 16 kor. Fél oldal ... 8 ., Negj'ed oldal . 4 ,, Nyolczad oldal 2 „ Zelenka Pál tiszakerületi püspök a vallás- és közoktatásügyi minister által összehívott tanügyi ankéten a következő beszédet mondotta : Tisztelettel kijelentem mindenekelőtt, hogy a nra. kormánynak, illetőleg a vallásos közoktatásügyi Minister úr Ö excellentiájának, előadói javaslat alakjában most elénk terjesztett törvényjavaslatát teljes elismeréssel fogadom, azt a tárgyalás alapjáúl teljes bizalommal elfogadom. Teszem pedig azt azon jó hiszemmel, hogy ezen javaslatnak iskoláztatásra, tanítókra • - tanítóképzőkre vonatkozó azon intézkedései, amelyek • szerintem nem felelnek meg államunk mai igényeinek, nem nyújtanak a magyar nemzet nagy céljainak elérhetésére kellő biztosítékot, — megfelelő módosítással fognak majd a törvényhozás elé terjesztendő törvényjavaslatba fölvétetni. Ezen javaslatnak elbírálásánál államfentartó, építő és mentő nagy czélok uralkodnak gondolataim és érzelmeim felett. Államfenntartó célnak hatalmas es%kö%e a népiskola, — erre vonatkozólag azon intézkedés, hogy a gyermeknemzedék minden tagja nyerjen (> éves korától 15 éves koráig népiskoláinkban oly oktatást és nevelést, a mely a szükségelt -ismereteken kivül adjon azok mindegyikének részletes vonásaiban is kellő képet államunkról, meleg szeretet hazánk iránt s nyelvének is teljes birtokában, hatalmas eszközt a közélet bármely helyén és fokozatán majd édes otthonnak, munkatérnek és boldogulásnak hazánkban megtalálására s megbecsülésére. Államunk fentartó ezen nagy céljához azonban kevésnek vallom azt az intézkedést, nielylyel a szülő, gyám, vagy gazda 100 Koronáig emelkedhető birsággal kényszeríttetik gyermeke vagy gyámoltjának rendes és pontos iskoláztatására. A kényszerítő vagy megtorló kéz ugyanis államunknak csak egyik keze. Kell tehát, hogy a másik kéznek áldott ereje is nyerjen érvényt az atyai kéznek azon munkája, a mely a gyermeknemzedék nagy többségénél, szegénység, árvaság okozta nagy akadályait — a rendes iskoláztatásnak, tudja tandíjmentességgel és más kedvezményekkel elhárítani. Allamepitö célnak hatalmas cs^kö^ci a tanitók, — ezekre vonatkozólag legnehezebb" eredményében azonban a legáldásosabb életpályának, — a nevelve tanítói állásnak oly helyzetbe hozása, hogy a tanitók mindegyike tudja nagyobb életgondok nélkül, nyugodtan, jó kedvvel végezni sokágazatú teendőjét, sőt nemes büszkeséggel megoldani hivatásos életfeladatát. Ennek azonban alaptételei : a szülőktől való függetlenség, az elöljárók részéről gondosan g3

7öngéd elbánás, az állam részéről pedig hódító cselekedetek által is igazolt elismerés. A szülőktől való függetlenség megköveteli, hogy azoktól semminemű fizetést, vagy díjazást ne kelljen elfogadnia közvetlenül.— hogy tehát a tandij, párbér, ingyen munkát követelő szolgálmány töröltessenek el teljesen s addig is, mig az megtörténhetik, az a fentartó testületek által és javára vétessék át. A tanitók mindegyike tehát a fentartó testületktől kapja meg évi fizetésébe betudva azt a fizetésrészt is, vagyis összes tizétését készpénzben. Az állam tekintélye megköveteli, hogy minden tanitó tekintessék az állam életfogy-