Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Frenyó Lajos. Egységes vallásoktatás a középiskolában

y heti azt a 2°/"-ot, bár sajnos, hog}

r csak ott akar segíteni a javaslat, a hol az alapitványok részben vesztek el, hát a hol egészben vesztek el, ott sèmmi se történjék, hogy a töke meglegyen ? habár e célra talán sikerrel lehetne kötelező lépéseket tenni? ... És ha a központosított kezelés mellett it megtörténnék véletlenül, hogy vesznek el kihelyezett tőkék ? ! Azokat a 2

"Vos részleteket vájjon kicsoda tenné helyre V De erről már fentebb bővebben szólottam ! Mind ezeket meg kell fontolni, midőn az egyházmegyékhez leszállitott ezen fontos indítvány megvitatás alá kerül ! Egységes vallásoktatás a középiskolában. Irta : Frenyó Lajos, eperjesi collég, főgymn. vallástanár. A vallásoktatók a múlt év őszén Budapesten tartott értekezlete határozatilag azzal biztá meg Hetvényi Lajos előadót és csekélységemet mint correferenst, hogy a miben nézeteink az egységes középiskolai vallásoktatás dolgában eltérnek, arra nézve állapodjunk meg s megállapodásunk eredményét valamely egyházi lapban tegyük idején közzé, hogy minél számosabban szólhassanak hozzá s a jövő vallásoktatási értekezleten már lehetőleg egységes szakvélemény alakulhasson ki e kérdésben. Ugyanez az értekezlet azt is kimondotta, hogy kívánatos lenne addig az összes iskolákra nézve egységes, paedagógiai alapelveken nyugvó tantervnek az elkészítése. Hetvényi Lajos kartársam megfelelt az értekezlet mindkét óhajtásának, illetve megbízásának : elkészítette az egységes középiskolai tantervet a bírálati megjegyzések figyelembe vételével, de elkészítette a többi iskolák tantervét is, a mivel elismerésre méltó munkát végzett még akkor is, ha tervezete nem is találkoznék egyesek helyeslésével. Már magában véve az is nagy dolog, merész vállalkozás, hogy az összes iskolákat felöleli, hiszen erre alig van példa, hogy valaki ily széles alapon foglalkozott volna a kérdéssel. S ha egyébb eredménye nem is lenne munkálatának, mint az, hogy alkalmat adna ennek a kérdésnek alapos megbeszélésére, fáradsága némileg már akkor is jutalmazva volna. Ez a jutalom azoban szerintem nagyon csekély volna egy ilyen munkálatért. Hetvénj'i többet érdemel, megérdemli, bog}* az ő eszméit, elveit, tervezetét elfogadják, felhasználják, mert neki vannak eszméi, ő gondolkodó paedagógus, a kinek szavát meg kell hallani, meg kell fogadni, hogy abból haszna lehessen az ügynek. Nekem, ki a középiskolai egységes vallásoktatásnak híve vagyok, kinek tudtával készült e javaslat s kívánatosnak tartom, hogy vallásoktatásunkba vigyünk be már egyszer tervszerűséget, építsük azt fel paedagógiai alapelveken, — elég volna azt mondanom : ajánlom ezt a javaslatot az illetékes szakköröknek elfogadásra. Azonban mivel akadhatna, ki azt mondaná, indokoljam meg ajánlásomat, kötelessegemnek tartom azt röviden megtenni, — röviden azért, — mivel óhajtom, hogy minél többeknek jusson idő a hozzászólásra. Emellett megjegyzem, hogy cikkem nem annyira bírálat mint inkább ismertetés lesz, már csak azért is, mert a szóban forgó javaslat szerzővel közös eszmecserénk, megállapodásunk eredménye, a bírálatot végezzék mások. Eljárásomban ugyanazt a sorrendet követem, amit Hetvényi munkálatában találok : szólok előbb a munka általános vagy alapvető, majd különös vagy kifejtő részéről s végül a különös rész után álló megjegyzésekről. * * Szerző a nevelés kérdésének fontosságából indulva ki helyesen mondja, hogy a közélet intézményei lehetnek bármilyen fejlettek, a megélhetési viszonyok bármilyen köny nyiiek, lia nincs erkölcsi egyéniség, a modern műveltség züllött állapotokat okoz, amit a modern sociologusok is belátnak s az erkölcsi nevelést hangsúlyozzák, Erkölcsiségről azonban vallásosság — a legfőbb cél és indító ok — nélkül nem beszélhetünk ; a cél a legfőbb jó, az inditó ok a szeretet. Igaza van abban is, hogy a vallástanítás eddigi módja egyik oka annak, hogy nagy tudósok vallásellenesen gondolkoznak, mivel mai valláspaedagogiánk a XVI., XVII. szá-