Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Nagyszombat

és az ezentuli kegyes adakozókat! A bizottság nevében tisztelettel Krupec István, biz. jegyző liontudvarnoki lelkész. Püspöki egyház látogatás Nagyszombaton. A nagyszombati evang.-ok emlékezetes szép napjai voltak május hó 11 és 12. Ekkor tartotta Dr. Baltik Frigyes dunáninneni ev. püspök a kánoni egyházlátogatást. Az első nap a jegyzőkönyv olvasásnak és az iskolák látogatásának volt szentelve. Alig hogy a meleg üdvözleten átestünk reggel 9 órától este 6 óráig folyton el volt foglalva a püspök, a mikor a nap befejezéséül a templomban német nyelvű istentisztelet tartatott. Ezt Albrecht lelkész tartotta s utána a püspök mondott beszédet és áldást. Másnap reggel a lelkészi hivatalt, anyakönyveket stb. vizsgálta meg, 8 órakor tótt 1/

2 11 óramagyar nyelvű istentisztelet tartatott, mindkettőnél Albrecht, lelkész végezte az oltári szolgálatot s Farkas lelkész szónokolt. Az ünnepély fényét emelték a vidékről megjelent lelkészek: Hollerung Károly modori lelkész-esperes, Shárbert Ármin linbachi, esp. jegyző — hivatalból; Kercser Ede bazini német, Zsarnoviezky Gyula bazini tót, Zacli Pál. modori tót, Schönvieszner Kálmán szt. györgyi, Krahulecz Aladár grinádi lelkészek — s a város más vallású intelligentiája. A püspök minden istentiszteletnél alkalomszerű épületes beszédet mondott; az utolsónál a püspöki határozatok olvastattak. Az egész ünnepélyt a püspök tiszteletére rendezett 56 terítékű közebéd fejezte be, mely a lehető legjobb hangulatban folyt le. A püspök az egyházban rendezett állapotokat talált s e felett örömének többször kifejezést adott. A távozó püspök igen kedves emléket hagyott maga után, a mely is buzgó aldáskivánsággal kisérte őt ki a Modor féle robogó vonathoz. Vallásos est. Az Eperjesi ág. hitv. evang. theol. ifjúsági belmissiói egyesület t. hó 25-én, szerdán délután 5 órakor a Collegium nagytermében vallásos estélvt tartott. Külföld. Franciaországból. A pápa által exkommunikált Loisy abbé s tanár ügye sok beszédnek és* Írásnak tárgyát képezte. Igy többi közölt Ménégoz E. theol. tanár és pap is irt a dologról a „Revue Chretienne"-ben, honnan közleményét a „Le Chrétien Francais" is átvette. Ménego\ Loisyt a nagy liberális prot. theologussal : Sahatierrel hasonlítja őss\e. Érdekes — úgymond — e két elme dogmatikai megegyezése és szétválása. Történetileg mindketten egyformán kutatnak ; a priori egyikök sem fogad el dogmát; egy a módszerük is, mert a szent és a profán iratok értése és magyarázásával mindketten egyazon szabályokat vallják s egyazon történeti eredményre is jutnak. Oly • különböző a vallási neveltetésük s mégis oly szépen egyeznek ! Egyik a prot. orthodoxiából. másik a r. kath. orthodoxiából kilépve — egyazon történeti, és írásmagyarázó nézőpontra jutottak. A vallási symbolismusban is találkoznak, mert azt tartják, hogy az ember nem képes az igazságot, mint olyat, magában feltogni, lévén vallási téren minden eszménk, érzésünk, benyomásunk symbolum, kép, anthropomorphismus. A dogmák fejlődnek. A vallási lényeg (substantia) századokon át ugyanaz, de az alak, melybőn e lényeg testté lesz, elkerülhetetlen változásoknak van alávetve, egyszóval bibliai kritika, dogmatörténeti fejlődés, módszerek, elvek felfogása terén egyeznek Sabatier s Loisy. De miben különböznek s válnak egymástól? Abban — úgymond Ménégoz — hogy Loisy szerint a r. kath. dogma szabályos fejlődés gyümölcse (héjából kipattant makkhoz hasonlóan) Sabatier szerint azonban e dogma idegen behatás eredménye, ügy hogy pld. a görög bölcsészet, a római törvényszerűség, a pogány babona stb . . . mind eltérítették a kereszténységet normális útjáról s igy történt, hogy a vallási gondolat fejlődésébe belevitt ez idegen (heterogén) elem e gondolat fejlődését alaposan elrontotta. Az ev. ref. Sabatier e felfogását, kebelbarátja : az ág. hitv. ev. Ménégoz osztja természetesen. Ugyancsak Loisyról írja a a luth. Témoignage c. lap (10. sz.) hogy L. mikor az „Evangyeliom és Egyház" cimű híres művét megírta, (melyért Richard érsek Rómában feladta őt) voltaképen védi a r. kath. egyházat és sikra száll főleg Harnack „a keresztyénség lényege" írója ellen. Loisy ugyanis felvetette azt a kérdést: a r. kath. egyház intézményei (tana, szentsége, hierarchiája, pápasága, kultusa) bentfoglaltatik-e az evangyéliumban ? Igen vagy nem ? A kérdésre a felelet hármas : a) igen — mondja a r. kath. egyház ; b) nem — feleli a Protestantismus s c) Loisy pedig ezt mondja : a r. kath. egyház az evangyéliumból fejlődött ki, a fejlődés utján azonban oly meszszire előrehaladt, hogy a mai r. kath. keresztyén ség nem evangyéliumi, de egyházi munka ; az evangyélium már idejét multa, hitébresztő munkáját régen elvégezvén a hit kérdéseiben érvényes feleletet többé nem ad. Íme ! Loisy ütköző pontja az Evangyéliom felfogásában a protestantismussal . szemben. A római tábor azonban szintén be nem fogadhatja azt a Loisyt, a ki fennen hirdeti s követeli a tudományos kutatás első feltételét: a szabadságot s a tudás tőkötelességévé teszi az őszinteséget. No ha ezt az igy megvadult Loisyt Róma nem fogadja is táborába, majd befogadja őt, ha megszelídül s megváltoztatja írásmagyarázati és történeti elveit, lelkiismereti scrupulusait pedig szintén félrevezeti és Romát ölelni kitárja reszkető karjait ! s erre van kilátás úgy látszik, hiszen — irja a Témoignage 15. száma, ápr. 9-ikén szabad-