Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Hornyánszky Aladár. Pukánszky Béla

•telen szerény és igénytelen. Távol áll tőle minden nagyképüsködés és hiúság. Hogy ő mit ér arról fogalma sincs. Ha megkérdezné valaki tőle, bizton azt felelné, hogy semmit. Egyszerű munkás, ki hálás azért, hogy a gondviselés öt e feladatra méltónak tartotta. Lelkének ezen alapvonásait Pukánszky mint szaktudós értékesiti. Bármennyire érdeklődik is a legkülömbözőbb disciplinák iránt, tudja, hogy munkaképességének határai meg vannak szabva és hogy behatóan csakis egy szűkebb körrel foglalkozhatik. Itt azonban a gyökérig kiván lehatolni. A szaktudóst a dilettánstól az eredeti forrásoknak pontos ismerete és methodikus feldolgozása külömbözteti meg. Pukánszky ez irányban olyat producál, ami ő előtte lutheránus egyházunkban ismeretlen volt. Senki oly solidan rendszeresen és methodikusan nem készült elő az O-Testámentom tanulmányozására mint ő. Különös serencséj hogy Schneller utasitására elejétől fogva készül e studiumra. O nem ismeri azt a visszás állapotot, midőn valaki életének előrehaladottabb éveiben kénytelen 0I3

7 disciplinák előadására vállalkozni, melyekről előzőleg csak hirből tudott. Ami szellemi munkájának különös mélységet és tartalmat kölcsönöz, az a körülmény, hogy a szakstudium és lelki alkotottság nála találkoznak, fedik egymást, rokonok, megegyezők, congeniálisak. Vannak emberek, kik bölcsészettel foglalkoznak és magok távolról sem bölcsek, aesthetikát fejtegetnek és magok közönséges barbárok, ethikát hirdetnek szóval és Írásban és magok erkölcstelenek és hitványok. Az ilyenek számára a studium valami exoterikus, idegen lakás, amelybe bejáratosak, de amelyben sohasem érezhetik otthon magokat. Pukánszky vallásos irodalmat tanulmányoz, vizsgál, analyzál és maga is vallásos eszmétől teljesen áthatott egyén. Gondosan őrzi a „kincset," az egy Istenben vetett hitet, amely zsenge gyermekségünk korában szivünkbe csepegtetve a szülői házból hozott egyik legrégibb és legdrágább örökségünket képezi, mindenesetre olyan örökséget, amely az élet minden megpróbáltatásai, viszontagságai, kétségei és könnyei között is megmarad" és amelyről „elmondhatjuk, hogy a mi jót az emberiség a testvériség indulatától vezettetve alkotott, az végelemzésben mind ezen hitből fakadt.''

1) Szemei folyton oda vannak irányítva „minden létnek, saját létünknek is örök változatlan alapja felé, akit Istennek nevezünk s a ki után földi létünk vergődései között szünetlenül vágyódik lelkünk, mert békét csak nála talál.'"

2) Pukánszky nemcsak kutató tudós, hanem keresztyén theológus.

3) Mint minden, ami lelkének egy részét alkotj a, a vallás is első sorban az ő számára a gondolkozásnak tárgya. Meg kell értenie a vallásos igazságokat, hogy azokat magáévá tehesse. Fel kell bontania a szent iratokban foglalt vallást „örök lényegére és idő: ként változó formájára," meg kell figyelnie ,,a kijelentés haladását és fokozatos voltát,

u meg kell ismernie „a végtelen örök isteni mellett a véges korlátolt emberi tényezőt."

4) Csak La e fárasztó munkát elvégezte, csak akkor juthat el a ^kibékítő világosságihoz. E „kibékítő világosság" az ő stúdiumának végső czélja. Pukánszky működése csakugyan szép auspiciumok mellett indult. Mégis már kezdettől fogva látható volt, hogy munkálkodását számtalan akadály fogja hátráltatni. Több mint a mennyit még az ő SZÍVÓS energiája is képes volna legyőzni. Hogy az, amit a világ számára fog produkálni, nem lesz arányban azzal, amit magában rejteget. Csak töredéket fog nyújtani ott, ahol kívánatos volna' hogy egészet nyújtson. Hazai viszonyaink ép nem alkalmasak a tudományos kutatásra. Az érdeklődésnek teljes hiánya, a fogékonyságnak minimuma bénitólag hat az ambiciózus lélekre, melynek terhes feladata közben folytonos buzdításra \an szüksége. A forrásokba elmélyedni kivánó tudós vajmi hamar észreveszi, hogy a legegyszerűbb segédészközök sem állanak rendelkezésére. Könyvtáraink fogyatékosságát csak hihetetlen szegénységünk exkuzálja némileg. Ki színvonalon ki') A monothismus görögöknél és izraelieknél. Prot. Esték II. füzet 1899. 4. oldal. 7) u. o. 22. odal : Valóban ez az egész történet vérrelkönnyel van tele s nagyon alkalmas árrá, hogy a benne szenvedőleg szereplők lelkét a világ ítiúöágátór elterelje s befelé irányitsa a lelket saját mélységei felé, ahol a vallás igazságai megfogamzanak: ho^y odairányitéa őt minden létnek, saját létünknek is örök valtozatlaA aliapja' felé .' * . Izráelről beszélve önmagáról beszél. •, .< .... 3) Lása még :Vázlatok Izráel történetéből I. Evang Egyh. és Iskola 1892. 449. 450.. oldal, . ( , ') Héber nyelvtan, Ëlôszô X. • fi:' fn ;!. .