Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Hetvényi Lajos. Mutatvány „Korunk és az evengelium”-ból

met s támadó fellépésükkel akarnák megmenteni magukat s igy a huszadik század hajnalának kétes dicsőségére feltámadt sötét sirjából a reakció, talán épen azért, hogy felébressze álmából a protestantismusnak szellemét. Tagadhatlan, hogy a vallás ügye az élet terén ma elég nagy mértékben szerepel, de mégsem ad az korunknak vallásos jelleget, mert az mint nyilvános életjelenség ma nem annyira az Istennel való viszony, hanem inkább a világnézetek mai harcában felvetődött megoldandó probléma. Az élet színpadán korunkban a többivel egyenrangú kérdéssé lett a vallás, épen olyan kérdéssé, mint a minő p. o. a politikai, társadalmi, moralphilosophiai, természettudományi, pedagógiai, vagy sok ezer más kérdés. Igy ezen kérdésszerű jellegénél fogva a vallás helye az élet egészében ma nagyon határozatlan és bizonytalan. A vallásnak korunk életképében megnyilatkozó ilyetén kérdésszerü szerepét mindenesetre meg kell különböztetni attól az igaz vallástól, mely visszavonul a sziv rejtekébe, a zárt ajtók mögött imádsággá, a vigasztalás balzsamává, az életet megszentelő erővé válik. Eme igaz élő vallás, az embernek Istenhez való viszonya dolgában azonban egyhamar könnyedén Ítéletet mondani s általánosítani még korunkban sem merek, mert, hogy ki milyen viszonyban van az ő l

Trával, Istenével, azt megítélni jogosítottnak magamat nem tartom ; hogy hol és mikor kopogtat a bánatos sziv a vigasztalás ajtajánál, kiben mi módon törik meg a büszke lélek és alázza meg magát Isten előtt, ki mikor rebegi el : ,,Oh én bünős jaj mit tegyek, hova hajtsam fejemet," ki mikor érzi, hogy neki szabaditóra, megváltóra van szüksége, azt én nem látom, nem tudom ; tehát valamint az egyes emberre nem merem hamarjában kimondani, hogy szive szerint vallásos, vag}* vallástalan-e, épen igy a sok egyest összefoglalva általánosságban is meggondolom magamat az Ítéletben. — Azonban mégis van valami, a mi után — ha nem is tökéletes, de hozzávetőlegesen igaz itéletképen — következtethetünk a benső hitéletre. „Az ö gyümölcseikről ismeritek meg őket" mondá Megváltónk. Ezek a gyümölcsök pedig csakugyan azt mutatják — szintén csak általánosságban, — bogy baj van a benső hitélet körül. Ezért megkötözött erővel hozzá fogunk a mentéshez, a vallásos élet fellendítéséhez. Ugy tününk fel e világi életben, mintha egy kis csónakban volnánk, mit a zúgó tenger közepén a tajtékzó habok háborgatnak, ide-oda vetnek, a melynek a szél ellene fú. Kitekintve a haragos tengerre, ott a torn}

Tos hullámokkal küzdő alakokat látunk, a vér is megfagy erünkben, a midőn egy-egy végleg eltűnik s a megdöbbent szeretetnek rémes hangján kiálltunk a még kétségbeesve küzdőkhöz : „jöjjetek a mi csónakunk felé" ; kinyújtjuk kezünket, hogy megmentsük őket az életnek. Oh sokat ér az a mentő csónak a tengernek közepén és mégis mintha maga ís nagy veszedelemben forogna : háborgattatik a haboktól, a szél ellene fú, a benne ülők veszélyeztetik az egyensúlyt, elégedetlenség támad a megmentettek között, kicsinylik, megbizhatlannak, lélekvesztőnek mondják a csónakot, megmenekültek a fagyasztó hullámoktól, de azért fáznak ; éleben maradnak, de azért éheznek ; oly hangulat támad, mintha annak a mentő csónaknak is megmentésre volna szüksége. Avagy a valóság, az ezerféle módon összebónyolult élet nem azt a képet mutatja-e, hogy egyik kezünkben a vallással az embereket, a másikkal pedig magát a vallást igyekezünk lázasan menteni. Avagy az a nagy hangsul}

Tozása, igazolása a vallás szükséges voltának, mely mindenfelé hangzik, nem arról szóló bizonyitvány-e, hogy az emberek nagy általánosságban ezt maguktól nem erezik. A vallásos irodalom fellendülése napjainkban csak azt mutatja, hngy az embert a vallásnak s a vallást az embernek megakarjuk menteni. Régebben is volt vallásos irodalom — és oh milyen más vala az —, akkor előbb volt meg a vallásos érzület s egyrészt ebből csordultak ki természetszerűleg a hit balzsamcseppjei s másrészről ez kívánta meg, hogy az ember lelki vágyódása megtalálja a megfelelő táplálékot. És ma — ne tagadjuk — a vallásos irodalom inkább csak háló, mellyel lelkeket akarunk megnyerni, lelke-