Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Hetvényi Lajos. Mutatvány „Korunk és az evengelium”-ból

összeségben tiszta harmóniában, teljes erővel zúgja : „Várjatok nagy dolgokat Istentől és tegyetek nagy dolgokat Istenért !" * * A vallás ma — bocsánat a kifejezésért — a „Sturm és Drang" korában van. Az a hatalom, mely hajdanában korlátlanul uralkokodott az ész és sziv felett, reá nyomta bélyegét ugy a magán-, mint a n}

Tilvános élet egyes megnyilatkozására, intézményeire, mely hajdan a talaj volt, miből minden kicsirázott s a levegő és napsugár, mely mindeneket éltetett-, ma mintha uszályhordozó szerepre volna kárkoztatott. Legalább én rám ezt a hatást teszi, midőn olyan nagylelkűen kiejtett kifejezéseket hallok, hogy a vallásra még ma, a huszadik században is nagy szükség van ; " mintha ennek csak amolyan eszközszerü jelentősége volna. Azt nem bizonyítgatja, arról nem akarja az embereket meggyőzni senkisem, hogy a levegőre, a napfényre szükségünk van. Vagy megszűnt a vallás levegő, napfény lenni? Az élet jelenségei- és intézményeivel szemben mellérendelt, vagy néha-néha alárendelt viszonyba jutott ? Az élet erői által létrehozott. ügyesen kiszabott öltözet lett belőle, a mit az ember tetszése és szüksége szerint saját javára felhasználhat, kedve szerint felölthet, vagy levethet ? Hajdan az élet egésze volt a vallás, ma már csak egy része, hajdan az élet szilárd törzse, melyből az összes életjelenségek, intézmények, szokások ágakként, levelekként kisarjadzottak, ma csak levéllé lett az ágon ; itt-ott megmarad örök zöld szinében, de sok helyütt megsárgul, lehull a fájáról. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a vallás helye az ember életeben általánosságban megváltozott, egeszen más lett mint a mi a vallásoság úgynevezett klasszikus koraiban, a szellemi élet teremtő időszakaiban volt. Ma nem teremtő-, hanem pusztán a mult kincseit felemésztő és felhasználó korszakban élünk. A kor szelleme minden dolognak értékét a reális élettel való viszonyban itéli meg. Az Ítélet eredménye pedig attól függ, hogy minő kiindulási pontok és felfogások vezetik az itélőt. Ha tehát korunk szelleme mint itélő biró a vallás helyét az élet egészében oly bizonytalanná, határozatlanná, relativ értékűvé teszi, annak oka ama általánossá ilett naturalisztikus felfogás jellege, mely absolut szellemi értéket nem ismer, csak relativ értékű emberi véleményről tud, az örök érvényű isteni tekintélyt az idő által korlátolt és befolyásolt mulandó értékekkel pótolja. Igy a szellemi élet terén minden vonatkozásban valóságos anarchiával találkozunk s ez egyik főoka a, mai életviszonyok általános züllöttségének. Nincs oly egységes, fő vezető eszme, mel}- az absolut igazságerejével és hatalmával, biztos kézzel belenyúlna az élet zűrzavarába és ott mint teremtő erő rendet alkotna. Nem láthatjuk korunkban sehogysem azt, a mit Ezekiel próféta látott a négy kerékről szóló látásában, melyeknek mindegyike különálló volt, mégis együtt működtek, mintha egyik kerék a másiknak közepette lett volna, össze nem ütköztek, hanem a merre az első Kerub fordul, azután mennek vala. Ilyen előljáró Kerub ma nincsen, azért az egyes kerekek egymástól függetlenül zakatolva rohannak, mintha versenyt futnának s a n.-gy versenyben egymásba ütköznek. A különböző irányok a szellemi élet minden körében ma nem mint egymásnak kiegészítői, hanem mint egymásnak ellenlábasai szerepelnek ; nincsenek egymással oly viszonyban, mint egy közös fényforrásból eredő sugarak, mint egy nagy körben elhetyezkedő s egymást nem szelő kis körök, hanem minden sugár önálló fényforrást akar alkotni, minden kör kiakar lépni a maga helyéből és független pályát futni. Igy valósággal uralom nélküli állapot áll elő a lelki élet birodalmában, a minek magyarázata a világnézeteknek ama harca, mely napjainkban heves módon folyik. A világtörténet szellem kohójában ma tagadliatlanul egy új élettypus alapjául szolgáló egységes világnézet készül. Mintha ezt a közélet minden tényezője, a politikai, társadalmi törekvéseknek minden iránya, a tudománj'os és vallásos életnek minden árnyalata megérezte volna. Még kiforratlen, egyoldalúságban szenvedő új elméletek mellett már a kor által meghaladott ósdi felfogások és irányok vetik fel fejüket, mintha éreznék a veszedel-