Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - V. Könyvek, folyóiratok stb. ismertetése - Hörck József. Cura-pastoralis

Alig lesz valaki, ki nem venné észre, hogy a lelkésznek, akár falusi községben, akár nagyobb városban működik, ma igen nehéz az állása, igen íontos a feladata. A kor anyagias irányzata és az azzal járó vallástalansága, az egyházpolitikai törvévények által támasztott nehézségek, az iskola elválása tőlünk mindinkább községi vagy állami alakot íogadván el, mind ezek jelzik a rögös utat, melyen- ma a lelkipásztornak haladnia kell. Mint a vándor új, nehéz úton kalaúz után néz, kinek segítségével útja célját könnyebben és biztosabban érheti el, úgy a lelkésznek is csak jó szolgálatot tehetünk, ha vezércsillagra figyelmeztetjük, melynek fénye biztos útra irányítja, dacára a sötét éj árnyainak. A lelkész ily biztos kalauzolója akar lenni a »cura pastoralis,« melyről azt kívánjuk, hogy a község élén álló lelkész magatartását és összes teendőit magába foglalja és irányítsa az elérendő cél felé. Üttörő e téren volt Petrovics Soma főesperes, ki a bányai kerület indítványára és megbízásából dolgozott ki ily művet, azon címmel : »Utasítások az ágost. hitv. ev. lelkész kötelességére nézve, különösen a cura pastoralis — lelki gondozás — szempontjából." Ezen utasítások tavaly e lapokban is gyakrabban voltak megbeszélve és mutatis mutandis a lelkipásztoroknak miheztartás végett ajánlva. A tiszai kerület is méltatta a művet és következő határozatot hozott: »Egyházkerületi közgyűlés a valóban nélkülözhetetlen egyetemes lelkészi utasítás ügyében hozzájárul az előkészítő bizottság azon indítványához, hogy a munkálatra tett észrevételek által felhasználandó anyagul közöltessenek a bányai kerülettel, kifejezést ad egyúttal azon véleményének, hogy a készítendő utasítás két részből álljon, az egyik kötelező utasítás legyen, a másik pedig útmutató a lelkészeknek. Petrovics Soma főesperesnek pedig nagybecsű munkálatáért kerületi közgyűlésünk elismerését fejezi ki.« A tiszai kerület észrevételei közöltettek a bányakerüiettel, mely megfelelő módosításokkal el is fogadta Petrovics dolgozatát miheztartás- és kalauzoló irányadóul. Azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy olvasóink sz. figyelmét egy másik ilyen munkára is felhívhatjuk: adunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlésének megbízásából a címben inegnezett munka ez, Hörk József tanár, szakavatott és ügyes tollából. Már a munka beosztásából látszik, hogy a szerző a lelkészt magán életében, hivatalos ténykedésében, valamint társadalmi működésében öleli fel és irányítja. Szól a cura pasztoralisról : I .Általában: ismernünk kell a népet, a népek befolyásoló külviszonyokat, ismernünk kell gyakorlatilag a szent írást, meg van-e a lelkészben a kellő tudás, az érzelem, az akarat ? Helyes álláspont. II. Különösen A.) egyéni, subjektiv követelmények : a lelkészi gondolkozásmódot, beszédmódot, cselekvés és életmódját illetőleg. Ide tartozik a házi- családi élet, magánfoglalkozás a tudománynyal, hasznos időtöltéssel, a társasággal és játékokkal, továbbá a kartársakkal felügyelők, presbyterek, tanitók, káplánokkal stb. B.) Hivatali — objektiv — követelmények I. jogi követelmények a prédikátori, vállástanitói, liturgikus teendői valamint az eljárás asz. keresztség, a confirmatió, az úri vacsora, az egyházi "esketések, temetések körül, valamint egyházjogi szempontból az áttérés, anyakönyvezés, leltár, parochiális és stólajog és egyházi vagyon körül. II. erkölcsi követelmények, a házzasság, családok, iskolák, a katonaság, község, megye, ország, haza, nemkülönben az esperesség, kerület egyetem stb. szempontjából. Végre még a vallásilag, erkölcsileg, lelkileg, testileg betegek és a szegények vétetnek tekintetbe. Alig van viszony, mely ily logikus és részletes felosztás mellett a papot tájéknzatlanul hagyná lelki gondozása gyakorlásában. A 98 lapnyi foliáns alakú füzet minden lapján hasznavehető útmutatásokat találunk, melyek a tapasztalás és gyakorlatban, az egyházjog és törvények tárában gyökereznek. Az egyes pontokhoz kevés a megjegyzésem. A 25-ik lapon ezt olvassuk ; „a nyilvános isteni tiszteletnek helye a templom, mely más célra, kivéve az egyházi gyűléseket, iskolai vizsgákat és egyéb ezekhez hasonló egyházi és iskolai jellegű ünnepélyeket, használni nem szabad." Itt nem ártott volna egy kissé részletezni az egyes eseteket, melyek ünneplése a templomban tilos, annál inkább mert újabb időben gyakran kívánják a templomot mindenféle hazafias ünnepek megtartására. Könnyítve van a lelkész magatartásán, ha rámutathat a cura pastorálisra, hol ilyesmi egyenesen ki van zárva. A 27-ik lapon igen helyesen emeli ki, hogy a lelkész tanítsa a vallást, miután igy a catechizátiót sikeresebben folytathatja és községét jobban ismerheti, ha már a gyermekek kedélyébe beletekinteni alkalma volt a vallásoktatás alkalmával. Nagyon is fontolóra veendő az útmutatás különösen azon lelkészek részéről, kik kisebb községekben sok idővel rendelkeznek és ráérnek a vallástant minél gondosabban előadni. A 29-ik lapon a vallástanítás folytatását a catechizátióban látja igen helyesen a szerző. A catechizátió üdvös intézménye mely az ősegyházbói a mai korra, is átszármazott, különösen a városokban erősen hanyatlik. Mentőeszköznek' fel kellene venni a cura«pastorálisba a catechizátió kötelesek összeírását, úgy ahogy az a népiskolai növendékeknél történik. Az összeírás alkalmával alkalmat találok a tárgy fontosságát fejtegetni a szülők és a növendékek