Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - A r. k. – ag. h. ev. és ev. ref. – születési, házassági s halotti anyakönyvi kivonatok díjazott vagy díjtalan kiállítása tárgyában

nek következtében az ilyen gyermek megkeresztelése nincs megengedve. II. Kérdés azonban az, hogy lia a megkeresztelés mégis megtörténik, miféle hatálya van annak'? Jogilag seniilyen ! Az állami anyakönyvben a gyermek továbbra is izraelita vallásának lesz feltüntetve és jogilag valamely izraelita hitközséghez kell tartoznia. Az iskolában az izraelita vallás Iiit— és erkölcstanát kell tanulnia (1868. XXXVIII. és 1883. XXX.) És csak 18-ik életévének elérése után — illetve ha férjhez megy előbb is — fog jogérvényesen áttérhetni — 1868. Lili. t.-c. 2. §-a értelmében valamely más vallásfelekezethez. Ettől a szabálytól csak abban az egyetlenegy •esetben van eltérésének helye, lia az anya áttér a másik házastárs vallására. Ekkor ugyanis a hetedik életévet még be nem töltött gyermekek a szülők közös vallását követik. 1901: XXXIII. t.-c. 1. §.) Sőt gyámhatósági beleegyezés mellett a 7 éven túl levő, de 18 éven aliíl maradó gyermekek is áttérhetnek ilyenkor a szülők közös vallására. III. A harmadik dolog, a mi megvilágítandó, véleményem szerint az, váljon a lelkész a ki a jelen esetben a gyermeket az anya kívánságára mégis 11 legkereszteli büntethetö-e ? Az 1879. XL. t.-c. 53. §. szerint: »A ki életkorának tizennyolcadik évét még he nem töltött kiskörű egyént az 1868. Lili. t.-c. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe felvesz: két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.« 1868: LUI. t.-cikk rendelkezéseit pedig az izraelita vallásra is kiterjesztette az 1895. XLIL t,-c. Erre a bűn tető §-ra nézve azonban a birói gyakorlat állandó véleménye az volt, hogy Ítélés tárgyát nem az képezi minő szertartásban részesült az illető szülő vallásában- született, 18 évet be nem töltött egyén valamely lelkész részéről, hanem csakis az bírálandó meg: forog-e fenn oly cselekmény mely az iS68. LIII. t.-c.-ben az áttérésre nézve kijelölt eljárás szabályaiba ütközik. Az elkeresztelést külön kihágásnak minősítette az 1890 február 26-án 10.086 sz. a. kelt vallás- és közokt. min. rendelet, melyet azonban az 1895. évi jun. 29-én 1675 sz. a. kelt rendelet visszavont és így az elkeresztelés önmagában ez idő szerint már nem büntethető. IIa tehát a jelen esetben a gyermek megkeresztelése nem azért történt, hogy az az ág. hitv. ev. egyház kötelékébe formálisan felvétessék, hanem csak pro internis akkor az egyáltalában nem büntethető. Mig, ha az összes ténykörülmények figyelembevételével azt lehet megállapítani, hogy itt az áttérésre vonatkozó szabályok megszegéséről (1868. LIII.) van szó, akkor a járásbíróság a bűnösséget megállapítja és a büntetést kiszabja. Miután pedig a lelkész mind a két esetben megszegte az állam törvényét, melyet tiszteletben tartani köteles akkor is, ha annak megszegőjét büntetés nem fenyegeti, azért — véleményem szerint — ilyen esetekben a felettes egyházi hatóság fegyelmi úton is tartozik a szabálytalan eljárás megtorlásáról gondoskodni. IV. Mindezek alapján hasonló esetben mint lelkész a gyermek megkeresztelését, hivatkozva a magyar törvény rendelkezésére kereken megtagadnám. De egyúttal azt a tanácsot adnám az anyának, hogy térjen át férj vallására, mikor is a hét éven aluli gyermekek vele együtt áttérnek. így a kérdés törvényszerűen megoldható. Egyébként várni kell a 18, életévig. * Újabb kérdés. A főbírói hivatal felszólítja egyik községe jegyzőjét, hogy az 1875. évről az ottani róm. kath., ág. hitv. ev.. és ev. ref. születési, házassági, s halotti anyakönyvi kinonatokat vezesse be s terjessze fel. Vájjon eme felszólításra kötelezve van-e a lelkész e rengeteg munkát végezni ? s csakugyan anyakönyvi kivonatok alakjában, vagy pedig másoderedeti alakban, mint azt 1895 október 1. előtt kellett végezni ? nem jár-e ezért külön fizetés? Külföld. A pápai bibliai bizottság a Brayz-féle alapítványból a következő pályakérdést tűzte ki : föltűntetendők és kifejtessenek a régi latin fordításoknak, főleg a Vulgátának főbb eltérései Márk evangéliumának görög szövegétől. A kath. egyetemek összes theológusai pályázhatnak, sőt még az oxíordi és cambridgei egyetemek angol theológusai is. A dissertátió latin nyelven készítendő és 1901. november végéig a pápai bibliai bizottság titkáránál Fleming Dávidnál Rómában személyesen vagy levélben benyújtandó. A pályázat feltételei szerint tehát az állami egyetemek kath. theol. hallgatói ki vannak zárva s a németek is csak akkor pályázhatnak, ha egy külföldi egyetem kath. theol. fakultásán folytatják tanulmányaikat. Bennünket a pályakérdésnek az a része érdekel, a mely a Vulgátának az eredeti görög szövegből való eltéréséről beszél. Luther német bibliafordításában tudvalevőleg az eféle eltéréseket máig is hamisításoknak mondják a pápás tudósok, s már Eck is vádolta Luthert azokkal. így változik a felfogás a pápa egyházában s megértük azt a brit és külföldi bibliai társulat jubileumi évében, hogy Róma kezd törődni a bibliával. Pedig úgy IX. Pius, mint XIII. Leó pápa csak nemrég „pestisének deklarálta a bibliai társulatokat. Cgy látszik tehát, hogy a biblia mégis csak hatalmasabb Róma egyházánál és csalatkozhatlan pápaságánál. A fialal kornak kriminalitása Németországban