Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Sárvár

hagyományos tekintély elv, a lelkiismeret szabadságát nyűgöző zsarnokság, mely avult dogmákba fojtja bele a szabad s kegyes gondolatot. Sokan vannak, kik azt hiszik, hogy ez utóbbi dolognak állandósága biztosítja az előbbinek létét. Ez nem áll : ez képzolődés. Elemezzétek iigy mond Sabatier, a belső érzelmeket s tanácskozzatok a történelemmel s meglátjátok, hogy a hit előbb született meg, mint az orthodoxia, a kegyesség előbb, mint a papi hivatal; utóbbi nem biztosítja az előbbit; a hierarchia, a szervezet függ a vallástól, nem a vallás a szervezettől. Elválasztásnak van itt helye és megkülönböztetésnek. A mindent, vakon elfogadók persze ily megkülönböztetéseket tenni nem képesek ; nevelni kell őket s képezni erre. Azt is mondják, hogy a középkorban a kath. egyház nagy népvezető hatalom volt, érdemei nagyok, az erkölcsöket szeliditette stb. Ez igaz ; de tette ezt az egyház nem szervezete, hanem igazságánál togva, miután a lelkekre csak az igazság hat állandóan. Ma már azonban ez a középkori igazság nem hatékony ; a mai nemzedéket ki nem elégíti. — Minden tekintély relativ. A mi ma tekintély, holnap nem az; ma igazságot látna benne, holnap nem. Nagy hiba tehát a tekintélyt csalhatatlannak s változhatatlannak tüntetni fel s kijelenteni. E kijelentés megöli a tekintélyt, mely aztán csak politikai erővel tartható fel ideig-óráig s végre is a lelkek elnyomása miatt a lelkek fellázadását eredményezi. Nem elnyomni, de az igazságról meggyőzni kell az igazság után áhítozó lelkeket. Hogy lehet — szól Sabatier — e földön valamit csalhatatlannak mondani, a mit javítani, változtatni nem lehet 1 — A szellem fejlődik, vele fejlődik a vallás is, melyben csak az isteni mag az állandó, maradandó, A lelkiismeretet dilemma elé vinni nem kell s lia viszik és kiüt a háború a lelkiismeret és a tekintély között, a kimenetel, a protestálás, a protestantismus. A Ténoignage, luth, egyházi lap is foglalkozik f. évi Január 30-iki számában Sabatier eszméi s vallásos gondolatai menetével, melyet kritizál; kimutatja, hogy Sabatier hol nomista, hol antinomista s Jézusról, a szentségekről, a szentháromságról s a ker. ev. hit egyéb alapkérdéseiről több el nem fogadható tanításokat osztogat. S valóban, ha meggondoljuk, hogy Sabatier a Szentháromságban Jézusnak nem adja meg a helyét, magában a Trinltásban pogányság gyökereit keresi, óv a Jézus és Mária kultustól egyaránt, a szentségeket pusztán symbolumoknak mondja, a megváltás, bűnbocsánat, lelkiüdvösség, s végitélet kérdéseit melegen nem fejtegeti, — bizony, bizony nehéz dolog bizonyítania Sabatiernek az ő igazságait, hogy t. i. a szellem vallása azon belső vallás, melyen a Szent-Lélek bizonysága, mely a szeretet, szabadság s szentség vallása; a Jézus Krisztus pedig az élet s a keresztyén tanítás középpontja, s közbenjáró Isten és ember között, kinek ' lkületében először vert gyökeret annak tudata, hogy Isten a mi atyánk. — Látnivaló, hogy Sabatier is, mint minden tűi liberális protestáns gondolkodó az unitarismussal halad egy úton. Emberré, földivé teszik meg, istenségétől megfosztják a Jézus Krisztust, hogy azután mégis csak nagy erőfeszítésekkel az égig emeljék ! Sisiphusi munka ! A fökcrdés az mban Franciaországban, ma még mindig az egyház s állam elválasztásának kérdése. Ki tudja mikor s hogyan oldják meg. ,,Készüljünk okosan," — ir idevágólag a luth. ,,

Témoignage" Még csak a nehézségek során vagyunk, még nincs itt a veszedelem. Munkálkodjunk ; a munkához pedig erőt Isten s a hitünk adjon. Hódítsunk tért, még mielőtt a nagy ütközet órája üt. Tegyük nagygyá ev. egyházunkat. Ebben álljon előgyakorlatunk a csata küszöbén." — A „Le Chr. Fr.'- Bourrier lapja t. évi jánuár 2-iki száma pedig „nagy krizis" cimen ilyenformán ir : A helyzet nehéz ... a klerikalizmus nem gyönge, erőssé teszik a fegyelmezett papásg, az anyagi gazdagság s a nők rokonszenve és a sokszor célon túllevő liberálisok hibái. Minden, a hitetlenséggel határos vélemény nyilvánítása csak használ Rómának. ... A klerikálisok vallási világában is kevés az igazság, s ezért terjed s erősödik a liberálismus és főleg az ifjabb nemzedéknél. Az elszántság azonban a római táborban nagyobb, mert itt töméntelen a száma azoknak, kik étien-szomjan, tüskön-bokron menni a római zászló alatt mindhalálig készek. Légió azután azoknak is a száma, kik vakon elfogadják a római dogmát, nem mervén,-nem akarván, vagy nem lévén képesek gondolkodni róla. — Vallás a fő théma s beszédtárgy mindenütt : a családokban, iskolákban, sajtóban, társadalomban sa parlamentben. . .. A szakadás megvan, itt van, — s mi távolítja el, mi nyugtathatja meg ? Semmi más — úgy mond Bourrier lapja — mint a r. katholícismusnak ev. szellemi javítása. Még egy mulatságos, de a mellett taulságos esemény is nagy port vert föl a napokban Franciaországban. B. abbé volt r. kath. s aztán evangelizált pap ismét a r. kath. egyházba tért át. Van öröm Izraelben ! Egy elveszett — nem is juh, de pásztor "megtaláltatott ! A dolog ugy történt,' hogy B. abbbé 4 év előtt ev.-á lett. ev. theologiát tanult, ev. papi állást is kapott és megházasodott. Csakhogy Xantipét kapott feleségül, ki urát gyötörte folyton s végre hűtlenül elhagyta. Most a férj elkeseredésében, újra Róma karjaiba vetette magát a coelibátus ünnepélyes és nyílt magasztalásának beszédjével ajakán. Mi ebből a tanúiság ? Egyfelől az, hogy az ev. hitéleten sokat rontanak az olyan nők, kik nem állanak a hitvesi erények s feladatok magaslatán ; másfelől pedig az a tanúiság, hogy szerelmes pátereket nagy tartózkodással fogadjanak