Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Sárvár

konvhakerli- és virágujdonságoknak egész sorozatát is tartalmazza. A sárvári evang. belmissió egylet, a soproni evang. theologiái tanári kar és théologiai önképzőkör közrémüködésével, Sár'várótt 1904. március hó 6-án, a brit és külföldi biblia-társulat alapításának százados és Erdősi Sylvester János, magyar bibliafordító születésének négyszázados évfordulója alkalmával emlékünnepélyt tart. Az ünnepély sorrendje : a) A d. e. fél 10 órakor tartandó isteni tiszteleten egyházi beszédet mond Szalay Mihály theol. lialgató. b) A d. u. fél 3 órakor tartandó isteni tiszteleten egyházi beszédet mond Ronav Gyula theol. hallgató, c) A d. u. fél 6 órakor a templomban tartandó yallásos estélyen : 1. Gyülekezeti közös ének. Isten felséges adománya. 587. sz. 1. v. 2. Imádság és megnyitó szó. 3. Erdősi Sylvester János, sárvári tanitó és magyar bibliaforditó. Történeti értekezés. Irta és felolvassa: Payr Sánder, theol. tanár. 4. Stein Károly: Áldjátok az Cr nevét. Férfikar, énekli a soproni t.heol. hallgatók énekkara. 5. Lévay József: Az apostolok Szavalja; Görög Ernő. theol. hall. 6. A biblia a XIX. században. Értekezés, irta és felolvassa Zoch Sámuel theol. hallgató. 7. Kapi Gyula: Isten a mi oltalmunk. Férfikar, énekli a soproni theol. hallgatók énekkara. 8. Szász Béla: A harmincz pénz. Szavalja: Balikó Lajos' theol. hallgató. 9. Záró ima. Mondja : Mesterházy László lelkész. 10. Gyülekezeti küzös ének. 587. sz. 10. vers. Mi az a Péter-fiüér ? kérdi Dôssewffv püspök körlevelében és igy felel a kérdésre : az az öszszeg, a melyet a szeretet szent Péternek az ő utódjában nyújt. Ez nem a pápának személyes ügve, hanem az egész Egyháznak közős ügye, amelytől a halhatatlan lelkek üdve függ. Neki magának (a pápának) mint személynek talán kevesebbre van süksége, mint egy köznséges polgár embernek 1 ,,A szentatya nekünk nem idegen fejedelem." „Róma pedig az uj Jeruzsálem, az újszövetség főpapjának székhelye, a szent az örök város." „A Janiculus tövében dőlnek el a lelkeket érdeklő nagy kérdések, a Vatikán a szent hegy, ahova az egész világ szeme tekint, ahonnan fölkel az a nap, amely az erény és szentség sugarait az egész világra kiárasztja. Itt születnek a legmagasztosabb eszmék, itt készülnek a legcsodálatosabb tervek." Majd igy kiált fel: „Lehetséges-e, hogy a keresztényeknek ne volna szivük arra, hogy megmentsék a pápa fényes dicsőségét és kimentsék a veszélyből, amelyet az Egyház ellenségei számára készítenek ?" ,,A lelkek atyja, a lelkiismeret őre, az egyház feje, ő várja a mi segítségünket szorongattatásaiban, nem saját céljaira, hanem a megváltás nagy müvének folytatására'? a lelkek üdvének munkálására." stb. stb. (Ilyenekből áll a „Péter fillér'-nek apologiája, a mint az Alkotmány D. püspök e körlevelét nevezi. Kommentár felesleges.) Lelkészválasztás. A nagy-szelezsényi ág. hitv. ev. egyház község f. hó 23-án tartott közgyűlésében az egyetlen pályázót, Moc\kovcsák Ernő vizesréti lelkészt választotta meg rendes lelkészévé. Külföld. Franciaországból. — Sokat beszéltek és írtak — s fognak is még — Franciaországban Loisy abbé esetéről. — A „Le Grétien Francais" 212~s 213 szám Loisyról, az „Evangéliüm és egyház" írójáról, a párisi Kath. Institut volt tanáráról, kinek műveit pápai szent kárhoztatás szele érte, bőven szól. — XIII. Leó még kímélte Loisyt s műveit, X. Pius máinem ; az uj pápa szükségesnek látta kárhoztatni Loisy működését, a ki irataiban „megtámadta a kijelentést; az evangéliomok tekintélyét; Krisztus istenségét, tanítását s feltámadását és az egyház isteni szervezetét." — A Roma s Loisy közötti harcnak eredménye s kimenetele nem lehet más — úgymond Bourrier idézett lapja — mint a Protestantismus, igy látta ezt s jósolta is meg a franciák legujabbkori legnagyobb protestáns (s tegyük hozzá : liberális) theologusa : Sabatier Ágost, „a tekintély vallásai és a szellemi vallás'

1 (Les religions d'autorité et la religion de l'esprit) írója. A nemrég elhunyt Sabatier emlékét, nevezett müve kapcsán mostanában francia hitsorsosaink melegséggel s tanulságul föl-föl idézik. Teszi ezt a „Le Chr. Fr." nagy magasztalással (112. sz.) a lutheránus „Témoignage" (a mult évi dec. 30-iki számban) kritikával. ,,Kimenetel" (l'issue) cím alatt s „Tu és Petrus" textussal számol be a Le Chr. Fr., Sabatier gondolataival nagy elragadtatással. Hatoljunk be egy kissé mi is e gondolatokba, s Sabatier fejtegetéseibe tudni vágyó lélekkel. Kedvenc thémája a kétségkívül nagy hittudósnak a történeti fejlődés, annak a formái, melyek változnak s lényege, mely marad. Ilyen változó forma például a pápás hierarchia is. n hierarchia védői s dicsőitői azt mondják, hogy az örökös, örökkétartó. Nincs igazuk. A rómaiak is gondolták, hitték s mondták, hogy a római birodalom hatalma örökkétartó. Csalódtak. Rónia ledőlt s rabigába görbedt. Igy áll a dolog a r. kath. pápás hierarchiával is, ennek is, mikor dönthetetlennek hiszik, gyökerén rágódnak már az uj alakulatok. A mi a pápás valláson maradandó, a mi igazán szellemi, az el nem enyészik ; a mi azonban tekintélyen alapul, az elveszhet. — A r. kath. vallásnak, avagy a katholicismusban két dolog figyelhető meg : a) a vallás szépsége, mélysége, mely számos, igaz szeretet s nemes eszményről és magasabb hivatásu életről tanúskodó jó keresztyén lelket nevel s vet a felszínre ; b) a második dolog a hierarchia, a