Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Liszkay János. A vallástanítás kérdéséhez

suk módja, iránya a tartalomhoz képest lehetőleg szemléletes és a gyermek képzelő s gondolkozás! fokának megfelelő, lelkületére hatékon}-, érdeklődését felköltő és figyelmét lekötő legyen, hogj^ megszeresse az elsajátítandó tananyagot, illetve az előadott bibliai történeteket, melyek eseményeit és személveit a tanitó oly modorban igyekezzék vele megismertetni, mintha az események lefolyását s a személyek életét, működését cselekedeteit saját szemeivel látná, szavaikat saját füleivel hallaná. Mindezen érdek — felköltésre, figyelem lekötésre, s az események és személyek szemléletes megjelenítésére fölöttébb alkalmasok az 0- és Ujtestámentomi történetek. S épen azért kell ezen történeteket az elemi iskolai ev. vallástanitásnál nemcsak kiinduló pontúi de tnlajdonképeni lényegül s tartalmúi venni, anvnyival is inkább, mert ezen történetek tárják fel a gyermek lelke előtt az emberi nem üdvtörténetének az idők folyamán fokozatosan kiemelkedő tényeit, a Krisztus Jézus születésével, életével, tanitásával könyörülete csodás tetteivel, engesztelő áldozatként elszenvedett kinos halálával teljessé és tökéletessé tett váltság az örök életbe nyúló magaslatáig, sőt azt is : mint uralkodik azon beláthatlan magaslatokon túl — és felülemelkedett iidvözitő Ur Jézus Krisztus az általa megváltott emberiségen, s mint hivja, gyűjti az embereket egyháza tagjaivá, hogy legyenek mindnyáján egyek ö benne és ö általa és a% egés^ föd kei ekségén legyen egy akol és egy pásztor. Ezen törteneteknek mint átveendő tananyagnak kiválogatása azonban a lehető legéberebb körültekintéssel s pedagógiai tapintattal történjék, t. i. hogy ne a történetek sokasága és különfélesége s azok olvasó könyvbe halmozása lebegjen a válogatók és összeállitók szeme előtt, azon különben jószándékú célzatból, hogy a gyermekek minél több történetet tudjanak s emlékezetükben megtartsanak ; mert nem ez a fö az elemi iskolai ev. vallástanitásnál, hanem az a fö, és mindeneknél fontosabb, — mondhatnám kizárólag lényeges e téren való összes munkánknál és igyekezetünknél, hogy a gyermekeknél igazi, maradandó mély érdeklődést keltsünk a vallás magasztos tárgya : Istennek Jézusig s a Jézusban tett kinyilatkoztatása szóval az emberiség üdvtörténete iránt, mi mellett végcélunk mindig az legyen, hogy a gyermekeket tanításunk folyamán az előadott történetek utján és közvetitésevet hivő keresztény jellemekké, vallásos erkölcsös egyedek ke neveljük ! Az ily tanitás módot azonban alig mentheti a. tanitó bármely s bármennyire is tökéletes iskolai módszertani vezérkönyvből ; mivel itt minden a tanitó személyiségétől, — illetve lelkületétől, tárgyismeretétől,- egyéni hite és meggyőződésétől, a tanitványok s egyháza szeretetétől, jellemétől s lelkiismeretétől függ. Formát és schablont leint intézetben könyvből megtanulni s az intézetben avagy később az életben gyakorlat által elsajátitani, sőt u. n. ,,vizsgaeredménytis ,,közmegelégedésre" lehet elérni s bemutatni, " T. O O ha arra fektetjük a fősúlyt, hogy a gyermekek a nekik feladott leckéket könyvnélkül jól megtanulják, mint mondani szokás „bemagolják," — ,, bevágják," — aztán egy szó hiba nélkül, betiit sem tévesztve ,,elfújják," — mit korántsem akarok pellengére állitani, — hiszen ez is munka, különösen a kedves iskolás gyermekek részéről, kiket ezért meg nem dicsérni lelketlenség számba menne, midőn tudjuk, hogy közülők nem egynek mennyire megfáj ulbatott az agy veleje mig azt a még nem odavaló, nehéz és semmiképen meg nem emészthető lelki különleges eledelt-nagy keservesen, tán könynyek hulla/ása s kinos verejtékezés közben begyömöszölnie sikerült ! Erősen hangsúlyozom, hogy a vallástanítás valódi üde szinét, tartalmának melegét, igaz eredmén}

Tét, tartósságát s az életre kiható maradandóságát mindig a tárgy kezelésének minősége, s az előadó tanitó egyénisége, gondolkozású, élete, jelleme határozza meg. A vallástanitásnál pedig nem a „sok," nem a „mennyiség,

a de a „mi" és a „minőség'

1 mérlegelendő. Mert a vallásnál és a hitnél nem az jő tekintetbe, hogy menynyit tud valaki a tanból, de az : ,,hivő-e ?" és „milyen az életben a viselkedése ? magatartása?" Lehet valaki kegyes és jámbor keresztény ember a nélkül, hogy a Dr. Luther Márton (vagy akárki más nagy reformátor)