Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Vargha Gyuláné. Felhívás a magyar nőkhöz

kátéját tudná, s a symbolikus könyveket ismerné ; s viszont más valaki tudhatja nemcsak a kátét, de a theologia egész történetét s rendszereit is összes melléktudományaival, mégis hitetlen és rossz keresztény ! A ki eddigi — immár harminchárom évet haladó — lelkészkedésem alatt mindig előszeretettel foglalkoztam, s foglalkozom is az elemi iskolás ev. gyermekek és ismétlősök vallástanitásával, mondhatom, hogy saját tapasztalásomból ismerem ezen tanításnak bájos de bajos oldalait is, ismerem gyönyöreit de nehézségeit is. Tagadhatlan lelki öröm az a jól előkészített fejlettebb tanítványoknál hetenként 1—3 órányi időt vallástanitással eltölteni . . de mily fáradságos az előkészités munkája ? arról nem lehet fogalmuk sem azoknak akik a gyermekek tanításával magok nem foglalkoznak ! S mil}

7 nagy gondot okoz egyik alkalomtól a másikig az okvetlenül elmondandók rendszeres kiválogatása, ? azt csak a tárgya iránt érdeklődő lelkiismeretes tanitó Ítélheti meg ! Tegyük még hozzá, hogy mindezen előkészület, gond, munka, igyekezet, buzgalom, szorgalom, törődés sokszor mégis mily könnyen füstbe megy, — s köd és páraként semmivé lesz ! — Milly hirtelen felednek a gyermekek ! ? A szünidő alatt rendszerint elpárolog fejőkből a szorgalom idő alatt elsajátított tananyag ! Mert ám a szünidőn át nem igen vesznek könyvet — s vallástanit épen nem — a kezökbe, hogy azt át meg át olvasgassák ! De hát kérem — vehetjük-e azt tőlük tulajdonképen rossz néven, — s valami főbenjáró nagy mulasztásul róvhatjuk-e azt fel nekik '? Ugyan, ugyan, valljuk és ösmerjük be inkább magunk is, hogy mai tanrendszerünk mellett a szegény iskolás gyermekcsék eléggé meggyötrödtek tankönyveikkel az éven át . . . tán meg is csömörlettek tölők ? Gyógyuljanak hát, üdüljenek hát, fürödjenek, lubickoljanak hát a csurgatott színméznél is édesebb aranyszabadság éltető levegőjében, melyet néhány hét elröppentével ismét az iskola fülledt s tudományos szagú levegőjével kell fölcserélniük ! Tárgyunkat véve azonban mindez egészen másként föstene, ha tanítványainkban a vallástani órák idején igazi érdeklődést tudnánk ébreszteni iskolai ezeo legfontosabb tudományuk iránt, annyira, hogy e tárgyukkal aztán pihenő idejökben is jószántukból, önmaguktól s lelki szükségből foglalkozzanak. Mert csak ott képzelhető törekvés a haladásra s a tökélesedésre a hol valamely tárgy megismerése s önlelki szükségletei kielégítése iránt fölébredt érdeklődés folyton ösztökéli az embert önművelődésére s ezáltal a "tökéletesedésre ! Ezt elérni már az iskolai gyermekeknél legyen evang. iskolai vallástanitásunknak kiváló célja és kitűzött feladata. S hogy ezen eszményi feladatot evang. iskolai vallástanitásunk tényleg megközelítse, illetve meg is oldja : gondoskodjék egyházegyetemünk tanügyi bizottsága utján arról, miszerint evang. elemi iskoláinkban a vallástanitásnál még mindig divó középkori járom és lélekölő iga, mint a felnövekedő ev. gyermeksereg valláserkölcsi érzületének s öntudatos keresztény önálló jellemmé fejlődhetésének ádáz ellensége, — értem a gépies magoltatást, Scholastikas és dogmatikus emlékeltetést — igénybe „mint rendszer

1 — többé ne vétessék, hanem elvetessék, betiltassék s alóla ev. iskolai növendékeink felszabadittassanak. Legyenek a vallástan órái nemcsak az elméletben, de a gyakorlatban is legvonzóbbak s a legépületesebbek a szó valódi nemes értelmében. Lelki örömmel venném, ha e nagyfontosságú neveléstani kérdéshez kedves munkatársaim közül sokan hozzászólnának s alkalmat szolgáltatnának drága áron megváltott evangyeliumi magyar protestáns egyházunk s iskolai nevelés ügye előbbre vitelét célzó tárgyias és tanúlságos eszmecserére ! Ríma-Brézón, 1904. február 8. Liszkay János. Fölhívás a magyar nőkhöz. (Felkérettünk a „magyar nőkhöz" intézett e felszólítás közzétételére. A jó cél érdekében szivesen teljesítjük a kérelmet.) A ,,Mustármag" szerkesztője által rendezett szeretetvendégségen az ott összegyűlt előfizetők, a szerkesztővel élükön, kimondották, hogy szent kötelességüknek ismerik