Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Petrovics Soma. Utasítások

Pál apostol eltudott képzelni s fogadni házasságot, a hol az egyik fél „hitetlen" tehát zsidó vagy pogány — s nekik továbbra is eg)ütt maradást és nem szakítást javall abban a megnjuglató gor.dolatban várakozó állásponton: nem tudhatja — úgjmcrd — az asszony az ó férjét jnegnyeiheti-e Istennek (I. Kor. 7, 16.) Ne zárkózzunk el hát rideg perhorreskálással a kivételek elöl, melyeket a mindennapi élet előhoz, melyeknél mintha hallanám a pásztor szivéhez fordulók részéről az Irás szavát, avagy csak egy áldásod vagyon e tenéked ? (1 Móz. 27, 38.) Keressük inkább az espedienst, a melyet meg győvódésem szerint minden hiibeii jellemtelenség elkövetése nélkül az Utasításban contemplait eljá rással meg is találunk. Az az álláspont az, melyet ugyanazon apostol jelöl meg, képvisel, a mikor ezt írja: azért most megmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez há rom : ezek között pedig legnagyobb a szeretet. (I. Kor 13,13) A 102. [»ont alatt: Ha a vegyes házasok es ketésenek r. kath lelke^z előtt kell megtörténnie . . Van-e ilyen eset? Kérdi cikkező. Igaza van, a szö vegezés bár a Bányakerületi Utasításokból vettem át, de valósággal kétértelmű. Helyesen igy lesz: Ha a vegyes házasok esketése r katti lelkész előtt történik, tanítsa ki hivét . . . stb. A 12. pont alatt sajtóhibát vél cikkező, mert kétségtelen — űgymond — hogy orvosi engedélylyel 36 órán belül is eltemetheti a leikész a halottat. A 36 órát a Dunáninneni Egyházi Rendtartásból vettem át. Valóban olyan minimális idő is az a másfél nap, hogy azon belül orvosi enge* délylyel sem tudnám nyugodt lélekkel eltemetni a halottat. Egészen inás megítélés alá esik az Uta« sitások szerint is a ragályos járványokban elhaltak temetése. Nagyon könnyen siklik át a cikkező a 113. pont felett, a hol a temetési beszédekre reflektál az Utasítás és mérsékeltséget ajánl a lelkésznek. Sok olyan embert parentálhatván el „boldog"-nak, kiről mindenki tudta, hogy élete nem volt épen példás. Cikkező egyszerűen azzal felel ; Krisztus a mellette haldokló latrot „parentálta" igy ell Azt tartom, sokkal szembeszökőbb az itólet elhamarkodottsága, mint sem hogy azzal bővebben kelljen foglalkoznom. A jelszó, mely alatt Urunk és Megváltónk megkezdó üdvözítő munkásságát s az vörös fonalként végig húzódik e munkásságon : Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek or szága. Ez a megtérés állott be a Krisztus mellett haldokló lator szivében, annak bűnbánatával, Jézus ártatlan szenvedésének beismerésével Jézus felé fordult szivével: nem csuda, hogy Jézus a paradicsom boldogító reményének a felköltésével, illetve biztosításával felel. Vajha legtöbb halot ink iljen elparentálására nyernénk mi igazán jogot és alapot. A 114. pont az eg}ház kőiül kiváló' érdemeket szerzeit egyének ritka kivételével, a koporsó templomba vitelét meg sem engedendőnek mondván ki: Mik azok a kiváló érdemek — kérdi cikkező -— és ki állapítja meg kiválóságukat? Azt tartom felesleges töprengés. Az Utasítás maga ritka kivételre gondol, a mi azt is jelenti, hogy ilyen ritka kivétel esetét az illetőnek már életében megérlelte a köztudat. Példáúl iskolát emeltetett egyházának, vagy alapítványt tett egyháza jövőjének a biztosítására. Különben a tiszai egyházkerület Utasításaiból vettem át szórói-szóra. 130 pont alatt az anyakönyvi kivonat mindenkor szóról-szóra más nyelvre fordítás nélkül az eredeti anyakönyv nyelvén állítandó ki Cikkező szerint az oláhok, németek, tótoknak ínyükre lesz az Utasítás. Kinek lesz ínyére, kinek nem, azt én nem vizsgálom Az Utasításban semmi új nincsen Az anyakönyvi kivonat szóról szóra más nyelvre fordítás nélkül irja ki

1) . . . Az anyakönyvi kivonatok azon a nyelven adatván ki szórói-szóra melyben az eredeti bejegyzés történt: azoí a felek kívánságára az eredeti után fordításban is kiadhatók Ezen kivonatok cime és hitelesítő záradéka még azon esetben is magyar nyelven állítandó ki, ha az anyakönyv kivonatozandó eredeti szövege más nyelvű 2) a tiszai egyházkerületi utasítás igaz a felek kívánságára fordításban is kiadhatónak mondja a kivonatot ; de már a kivonatok cimére és a hitelesítő záradékra vonatkozó intézkedésből is világos, hogy általános Utasításnak, helyes, természetes eljárásnak azt tekinti, ha a kivonat az eredeti bejegyzés nyelvén adatik ki. Mi — úgymond cikkező — a régente latinul vezetett anyakönyvekből is magyar kivonatokat állítunk ki. És senkinek se jutott eszébe az eljárást helyteleníteni. . . Ha tették és teszik, szerintem minden jog ós alap nélkül, fennálló Utasításaink s a bevett gyakorlat, — többet mondok, érvényben levő miniszteri rendelet ellenére tették és teszik. Emlékezetünkben van még e lapokból a rózsahegyi anyakönyvi kivonatnak nagy port felvert esete. K. J. rózsahegyi lelkésztársunk nyilatkozata ho/.ta az 1898 évi 33826. ázámú miniszteri rendeletet is, mely szerint: az anyakönyvi kivonat szórol-szóra hű másolatát kell, hogy képezze az eredeti anya könyvnek ennélfogva ez más nyelven, mint *z eredeti anyakönyvé, ki nem adható . . . Ugy helyes hát az Utasítás, a mint írva vau. A múltban nem magyar nyelven vezetett anyakönyvekből a kivonat az eredeti bejegyzés nyelvén állítandó ki a megjelölt forma betartása mel«) Bányaker. Utasítások VII. Rész 9 szak. 6 p. *) Tiszai egyházkor. Utasítások 91 §.