Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Krupecz István. Egy pár időszerű szó az ev. belmissióról és a cura pastorálisról

Huszoi\egyedifc évfoly 3. szán\. Orosháza, 1903. január 15. . BBVDAZ ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre . lökor. Kél évre... 0 . Negyedévre . 3 „ Egy szátn ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Kiadótulajdonos és szerkesztő : VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő: HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . lO kor. Fél oldal... S „ Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . S . Egy pár időszerű szó az ev. belmisszióról és a cura pastorálisról. {Felolvastatott a duaáainaeni ev. egyházkerületi papi értekez* letea 1901. aug. 27-én). Napjainkban sokat beszélnek, irnak hazai ev. •egyházainkban a belmisszióról s vele kapcsolatban a cura pastorálisrol is sok szó esik. A kettő fedi egymást; a belmisszióban implicite megtaláljuk a lelkipásztorkodást is. Elmondhatni róluk is, hogy „subsistant cum aequalitate, distinetione et immanentia." Nem célom, mélyen tisztelt értekezlet, e rövid félórában a beimisszió s lelkipásztorkodás tu dományos elméleteiről értekezni, sem hosszasabban kimutatgatni azt, hogy a kettő — külön osztottságban is — mennyire át meg átjárja egymást; én inkább gyakorlati szempontból az életben, épen napjainkban, az egyházban s hazánkban való érvényesülés szempontjából óhajtok foglalkozni a beimisszió s cura pastorálissal együttesen. A tudományos Németorstágban számos részletekben világítják meg papi értekezletek vagy egyházi gyűléssk alkalmával úgy a belmissziót általában, mint a lelkipásztorkodást is Különösen. Nálunk is — főleg az egyházpolitikái újabb mozgalmak s belőlük kifolyt törvények hatása alatt s következtében — bizonyos óletmozgas észlelhető. S ez helyesen van igy. Mert akár az új helyzet maga, akár a magyarhoni evangélikusok nagy részénél létező hitbeli közönbösség, akár az ellenesek állásfoglalása az, a mi feUfelrázogat s buzdítgat minket eszmélkedésre és szólít tettmezöre, — az mindegy ; a fődolog, hogy mozogjunk, mert akkor élünk. S hála Istennek, mozgunk is márl Örege, ifja sikra szállni próbál ! Tavalyi kerületi papi értekezlet alkalmával is dr. Tir t so h Gergely, volt püspöki titkár úr épen a belmisszióról szólt széles tárgyismerettel Balassa-Gyarmaton, — s ugyanott az egyetemes gyámintézet ülésekor Me nyíl a r d Frigyes jelenlegi soproni lelkész úr is lelkes előadást tartott a lelkipásztorkodásról. Pozsonyban pedig ugyancsak a műit évben a magyar prot. írod. társulat ülése idején — meglehetősen nagy lelki hullámveréssel belmisszióegylet alakítását hozták javaslatba főleg ev. ref. testvéreink, a kik erős céltudattal megindultak s működnek e téren a kálvini nemzetileg egységesebb s egyházilag institutionálisabb erőkifejtés következtében is nálok talán mindig hevesebben lüktetnek a belólet erei s melegebben karoltatik tel a beimisszió s lelkipásztorkodás is. A felvidéken is, ág. hitv. ev. tót véreinK is — kikről azonban felteszszük, hogy valamely exclusivitásra nem törekszenek, mert ez baj volna, szükségesnek látták, hogy külön úgynevezett pastorális konferentiákat tartsanak s köztük sokan buzgón munkálkodnak is tollal s cselekedettel, mint pld. Bújna Márton, továbbá Janoska, Zoch, Fábrys egyebek; német ev. gyülekezeteink is Holler un g, Lőw, Schmidt, Scholcz s mások buzgóságából el vannak látva lelki táplálékkal. Mindez szép, — sót, ha mindenütt uralkodik az Úr hamisítatlan igéje, — istennek bizonyára kedves dolog. Csakhogy mint minden emberi munka tökéletlen, úgy ez is az. A tökély igaz. hogy: ideál, elérni sohsem érjük el, de reá törekednünk fókötelességünk. Ilyen törekvés számba kérem venni jelen szavaimat: bírálatomat s ajánlatomat, melyeknek veleje az. hogy hiba van a munkában, a mely hiba kijavítandó. A hiba főképen kettő: először az, hogy nagy ós sok a contraversia, másodszor pedig az, hogy még mindig sok a beszéd s kevés a tett. Ez okból ajánlom: 1. értsük meg egymást jól, 2. lássunk a dologhoz igazán.