Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Protestánsok megadóztatása a kath. egyház javára

Kupprecht Tassilót és érdektársait, elmarasztalván óket birtokon kivül vélt követelésük érvényesítésével, birói útra utasítja. Helytelen azért, mert nem ók a követelők, ihanem a r. kat. plébános ós kántor s mert már a Kúria 30. sz. teljes ülési döntvényében kimondotta, hogy annak elbírálása, vájjon a párbér ós hasonló egyházi szolgáltatás dologi terhet kópez-e a bíróságok hatásköréhez tartozik, ha tehát a kath. -egyház szolgái dologi teher címén valamit követelnek. ók menjenek a birói űtra. Igy határozott már egy izben 1882. évi március 30-án 31031. szám alatt a m. kir. vallásügyminiszter egy hasonló esetben, midőn kérelmünkre a közigazgatási hatóságok marasztaló határozatait megsemmisítvén, a párbért követelő plébánost birói útra utasította. Nem változhattak meg annyira a viszonyok a jog és törvény tisztelete dolgában 20 év alatt, hogy Nagy móltóságod megengedné, hogy az akkori vallásügyi miniszter hivatalbeli utódja most •ezen teljesen azonos esetben máskép határozna, mint hivatalbeli elődje határozott. Miután a jelen esetben Veszprómmegye közigazgatási hatóságai az országnak a protestánsok vallásszabadságát biztosító egyik alaptörvényét megsértették és ezen sérelem az egész magyarhoni ág. hitv. evang. egyház sérelme, mély tisztelettel az iránt folyamodunk: Méltóztassék egyetértésben a vallásügymiaiszter ő nagymóltóságával a veszprémi közigazgatási hatóságok fenthivatkozott határozatait megsemmisíteni. Mély tisztelettel a magyarországi ág. hitv. evang. keresztyén egyház egyetem. A kérvényt Sztehló Kornél, az evang. egyetemes egyház kiváló ügyésze szövegezte, a ki a sérelmes párbérfizetések ügyét már régóta tanulmányozta s az elmúlt őszön az evangélikusok egyetemes ülésén is tartalmas, szakszerű előterjesztést tett ebben a tárgyban Hisz8zük, hogy a kérvényben foglalt döntő bizonyítékok megfogják győzni azokat, a kik a kérdésben intézkedni fognak s végre teljes rendezést nyernek a párbér és hasonló ügyben ma uralkodó tarthatatlan állapotok. Sem törvény, sem jogszokás nem támogatja a katholikus követeléseket Sőt számos törvény, rendelet egyenesen jogtalannak, igazságtalannak mondja ki óket s hogy ennek daczára van mód és lehetőség az érvényesítésükre, ez nem bizonyit egyebet, mint hogy Magyarországon felekezeti egyenjogúságot kimondó 1848 XX. t.-c daczára van kiváltságos íelekezet, mely kiváltságos jogokat élvez. A párbér ós hasonló szolgáltatásoknak katholikus egyházi célra nem katolikusoktól való követelését az ellentáborból azzal a jogcímmel akarják érvényesíteni, hogy ezek a szolgáltatások nem személyi kötelezettség alapján, de a földbirtok után fizetendők. Az illető birtok „katholikus föld* és kerüljön protestáns, zsidó vagy akármilyen felekezetű ember kezére, a katholikus részre teljesítendő szolgáltatás mindenkor terhelni fogja. Ezzel szemben azonban mit mond a törvény és mit mond a jogszokás? Igaz, hogy a párbérszolgáltatások a szabad vallásgyakorlatot kimondó 1608 iki törv. I. cikkelyének meghozatala után még mindig befolynak protestáns részről is. De ez az a korszak, a mikor a templom elkobozások, erőszakos térítések napirenden voltak, bár mindezek szintén ellentétben álltak a „vallás szabad gyakorlatával." S jogszokásra hivatkozni Karaffa, Kolonics s a gá lyarabságra hurczolt protestáns lelkészek korából legalább is nem magyar jogi felfogás. Hisz ugyan ezen az alapon azok, a kik a párbér mellett lándzsát törnek, az eretnekek sütögetését és tü zes vassal csipkedését is jogszerűnek vitathatják A protestánsok ebben a korban tényleg fuet tek párbért, szolgáltatásuk azonban mindenkor személyi és nem dologi jellegével bírt. Az eretnekeket ebben az időben úgy tekintették, mint sajnálatraméltó tévelygőket, a kik mindenek daczára az igazhitű egyház kebelében belül katholikus fenhatóság alá tartoznak. Az 1647. XII. t.-c is úgy intézkedik a párbérről, mint a kntholikus lelkész ellátására szükséges személy szerint járó illetményről és nein mint egyes földbirtokokat terhelő szolgalomról. Az 1691. április 2-án kelt királyi rendelet is úgy intézkedik, nogy a nem artikularis helyeken lakó evangélikusok továbbra is a katholikus plébánia kötelékébe tartoznak s ezen az alapon párbér fizetésére kötelesek. A párbért különben házatlan zsellérek is fizették és ez eleve kizárja azt, hogy az valamikor földbirtokhoz fűződő dologi teher lett volna.