Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - V. Irodalom - Török Zoltán. A törvény Ismerteti H.

ösztöndíj elnyerésénél a magyar theológiák által kiállított bizonyítványok és leczkekönyvek nem vétetnek figyelembe, s ép azért azoknak, kik folyamodni akarnak, rögtön a tanév elején külön vizsgát kell tenni egy általuk eddig hallgatott theol. és philos, tárgyból," s végül azt olvasom, hogy ebben a félévben „a magyar könyvtárosi állást is egy szász nyerte el." Hát biz' az szomorú, hogy odáig jutott a dolog. Pedig ez az ösztöndíj az eredeti alapító levél szerint „nur für einggrborene Landeskinder* szólt, s igy ahhoz jussuk sincsen az erdélyi szászoknak. Itt tennie kell valamit sürgősen az egyházegyetemnek, különben örökre elvesznek reánk nézve az ösztöndíjak. E helyütt is fölhívom közegyházunk figyelmét arra a nyilt levélre, a melyet nemrég Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő ós államtitkár úrhoz intéztem e lapokban Azért hát videant consules 1 Eperjes. Dr Szlávik Mátyás. IRODALOM. I Könyvismertetés. „A törvény." Irta Török Zoltán községi irnok. Ára 70 fillér. (Békés, nyomatott Drechsler Gézánál. Szerző sujátja ) Magában véve érdekes jelenség az, hogy egy világi férfiú prédikátió írással foglalkozik. Egyedül ez a tény is elegendő arra, hogy felébressze rokonszenvünket és figyelemmel lapozzuk át a kis füzetet. Hiszen prot. egyházunk nem pap tagjai közül a legkiválóbbak is csak egyháztörténettel és egyházjoggal foglalkoznak, a theológiai tudományok többi ága nem igen érdekli őket. A kik pedig gyűléseinken feltűnő szerepet szeretnek vinni, azok sem nem írnak, sem nem olvasnak, a rossz nyelvek szerint még egyházi laposat sem. Es íme, egyszer csak előlép egy irnok, tehát egy munkával amúgy is túlhalmozott férfiú. Feláldozza a napból fennmaradt néhány szabad óráját, talán éjjeleit fordítva tanulmányokra s megmutatja, hogy ügyszeretettel és buzgósággal többet is lehet tenni, mint olcsó babérokat szerezni. E tekintetben tehát szerzőt feltétlen dicséret és elismerés illeti meg. Hogy a siker nincsen arányban a jó igyekezettel, az nagyon természetes, mikor a szerző csak műkedvelő. Célja voit a praedestinátió tanának igazolása s e célt szolgálja a füzet beosztása. Tartalmaz pedig az előttünk fekvő füzet 6, többé vagy kevésbé összetüggő beszédet, melyek közül az I. szól a „törvényről;" a II „Az ember bűnös allapotarol :" a III. „Isten igazságáról;" a IV Isten megsértett igazságáról;« az V. „A közbenjáróról; a VI. „Az eleve elrendelésről." íme, a világos fokozat, mely — szerinte — szükségkép a, praedestinátióra vezet. Természetesen én, a ki egy más egyház tagja vagyok, egy egyszerű könyvismertetés keretén be* lől hitelvi kérdések vitatásába nem bocsátkozhatom. Szólok tehát a műről, úgy. a mint előtten® fekszik. Hogy szerző praedikátiót akart irni, azt mutatja a külső alak. Mindenütt meg van ugyanis a bevezetés, a felosztás két vagy három részben s befejezésül az „Ainen." A beszódirás technikája azonban szerzőnk előtt teljesen ismeretlen. Igy p. o. az első beszéd bevezetése 5. lap az 1-só résa 3 lap, a 2 ik rész isinét 5 lap, a mi nagy aránytalanság. Az egyházi beszéd egyéb kellóiei, mint p. o. szövegmagyarázat, alkalmazás ós buzditás teljesen hiányzanak. A munka tehát béltartalmán* nézve nem is beszédgyűjtemány, hanem értekezés» egy vallásosan érző, Ó3zintén hivő, mondhatni rajongó léleknek bölcsészeti elmélyedése, érdeke*» de sokszor illogikus következtetésekkel. Hogy e kis műben mi az eredeti ós mit vett át idegen szerzőktől, azt nem Ítélhetem meg. Csillag alatt u. i lépten-nyomon rámutat a forrásokra, melyekből merített, de idéző jalet sehol nem használ. Az bizonyo3, hogy forrásait nem értett© meg, az onnét vett eszméket fel nem fogta, miért is sok helyen homályos, érthetetlen ós ellenmondó. Irálya darabos, majdnem élvezhetetlen, a mi nagy baj. A gyémánt is cs:ik akkor lesz szép. ha kicsiszolják. E>,t ajánljuk a szerző figyelmébe H. IL „Győry Yiltnos Egyházi beszédei." Rendezte Margócsy József, losonczi ev. lelkész, érd. főesperes. III kötet Ára 3 korona 60 fillér. Budapest, Kókai Lijos kiadása. Szokásom szerint ismét egy régi rossz adomával kezdem. „'Iát bizony én, kedves Urambátyám 1 beszédeimre soha se szoktam készülni, — dicsekszik az itjú pap — én csak felmegyek a szószékre, megsúgja ott nekem a szent lélek, hogy mit be széljek " ,Bizony, édes Uramöcsém! — válaszol az öreg pap — néha néha velem is meg szokott történni, hogy valami akadály miatt készületlenül kell fellépnem. Ilyenkor nekem is súg a szt. lélek. Hanem mindig azt súgja: Jánosi ina lust;* voltál !" Hát ha valaki, úgy Győry Vilmos csakugyan reá bízhatta volna magát a szt. lélek sugallatára. Nagy elme, — a szónak Korlátlan ura, a biblia alapos ismerője, prósának ós kötött beszédnek egyiránt mestere, világi és theológiai tudományokban jártas. Azután két nagy egyháznak ezer gonddal járó kormányzása, az ott előforduló szakadatlan, testet-lelket ölő, fárasztó munka, majd