Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Pukánszky

KÜLFÖLD. J. G. Herder születésének 100 éves évfordulóját ünnepelte a művelt külföld december 18-án. Bennünket a sokoldalú tudósnak leginkább csak theologiai oldala érdekel, ós itt is inkább az ó protestáns világnézete ós ezzel kapcsolatban Róma feletti Ítélete. Herder protestáns volt testestül-lelkestül s épen azért — igazságos is. Saját egyháza hibáit ép ugy tudta ostorozni, mint a hogy elleneink jó oldalát mindig méltányolta. Egy ilyen embernek nézete súlyosan esik a latba akár- pro akár- contra. Egyik hatalmas műve — mely különben párját ritkítja a világirodalomban — az „Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit." Kár, hogy ezen legkiválóbb munkája befejezetlen. (\ középkorral záródik.) E művének reánk nézve legfontosabb részei azok, hol Rámáról szól. ítélete ma is — a mellett, hogy sajnosán igaznak bizonyult — fontos ós tanulságos. Ma, mikor Róma inkább mint valaha — a jezsuita rend módjára — csalhatatlannak, változhatlannak és javithatlannak bizonyult, nagyon üdvös volna, ha minél többen ismernék meg — a mi vezető embereink közül is — az olyanok nézetét, a kiket elfogultsággal vádolni épen nem lehet. Igazságórzetét jellemzi, hogy egyik 1774-ben megjelent művében, a fentnevezett „Eszméi" nek mintegy bevezetésében, mint a legelsők egyike igazságot szolgáltatott az akkor szerfelett megvetett középkornak, kiemelve ezen sötét századok positiv eredményeit — a rationalizmus korszakának árnyoldalaival szemben, a hol „a gondolkodás egyoldalú uralma alatt »z élet ösztöne és cselekvői képessége gyöngittetett." „Eszméi" 1784 ben jelentek meg. Ezekben mindenekelőtt elismeri, hogy „a római püspök bizonyára sokat tett a ker. világért, hiven a város nevéhez nemcsak térítések által hódított meg egy világot, hanem törvények, szokások és szertartásokkal tovább is, erősebben is és bensőbben is kormányozta, mint a régi Róma az ó világát. Az összes császárokat, ki rályokat, fejedelmeket, grófokat stb. — ha arról van szó, hogyan jutottak uralomra — Rómának nagy három koronás „lámája," harciatlan papok vállaitól hordozva, megáldhatná keresztjével : „Nól* külem nem lettetek volna azokká, a mik vagytok " Az ó-kor megmentése szintén az ő műve és Róma méltó arra, hogy ezen megmentett kincseknek titkos szentélyévé legyen* stb. Készséggel ismeri el Herder, a bencések érdemeit is, a kinek rendje nélkül az ó kornak talán legtöbb irata reánk nézve elveszett volna. Nagy Gergelyről, e rendnek legki magaslóbb alakjáról, hosszasabban emlékszik meg de a midón saját nemzetének, illetve a német népek európai helyzetének szentel H^riar néhány „általános gondolatot," más sióval, a midón a nemzeti igaz öntudatot szólalhatja meg Rómával szemben, minden igazságét'/,ete mellett, sót ópea ennek következtében kíméletlenül ostorozza sa római pápaságnak barbárságát," mert „nem lehet egymásra nézve idegenebb két dolog, mint római pápaság és nemzeti szellem." Amaz szakadatlanul aláásta emezt. A pápaság hatalmáról körülbelót ezeket mondja: (Nagy Gergelyre vonatkoztatva:) „Valamint egykor a püspököket úgy megfosztotta most hatalmuktól az országok uralkodóit. Császári koronát adományozott, melynek ismeretével maga sem birt. Fólemletes kezében egyházi átkokkal és interdiktumokkal, birodalmakat emelt és ajándékozott el, királyokat ostorozott és oldott fel, országoknak elvette istentiszteletét, alattvalókat kötelességeik alól feloldott, egész papságának elvette nejeiket ós gyermekeiket, s általában oly rendszert alapított, a melyet évszázadok hosszú sora ugyau megrázkódtatott, de meg nem semmisíthetett" stb. A római hierarchiát nagyon behatóan tárgyalja Herder. Legfontosabb idevonatkozó megjegyzései: „Maga a név: Róma mindent moncL A világ régi királynője, a népek feje ós koronája, püspökét is ugyanazon szellemmel töltötte el, hogy a népek fejévé legyen a maga módján." „A pseudoizidor-féle dekretalesek többet használtak a pápának, mint tiz császári diploma: mert tudatlanság és babona, a mely az egész középkort borította, képezte azt a szóles ós mély tengert, melyben Péter halászott. Nincs a világon hatalom, mely mindent, még a legellensógesebb körülményeket is úgy fel tudta volna a maga érdekében használni — mint Róma Igy Herder szerint: 1. Róma uralma hiten alapszik; azon a hiten, melynek feladata az emberi lelkek ideig ós örökkévaló javának előmozdítása. E rendszer szolgálatába áll mindaz, a mi az emberi lélek vezetésére képesnek bizonyul és mindezt Róma ragadta magához. Az anyaméhtől a sirig, s azon túl a purgatóriumban is az ember az egyház hatalmában volt, a melytől nem menekülhetett a nélkül, hogy menthetetlenül szerencsétlenné legyen „Az egyház alakította fejét, nyugtalanította és megnyugtatta szivét; a gyónás által birfca titkainak, lelkiismeretének, mindennek kulcsát, a mi benne és rajta volt." 2. E hit vezetésére nem a legnagyobb, legfontosabbat, hanem a legkisebb, a leginkább kézzel foghatót használta az egyház; mert jól tudta, mi kevésre van szüksége az ember áhítatának. Kereszt, Máriakóp, mise, olvasók inkább szolgálta céljait, mint sok má* ügyes spekuláció. E „házi szereit" is szinte a funarsággal határos takarókossággal kezelte. A hol elegendő volt egy mise — ott elmaradhatott az úr-