Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Túróc

ezek lettek kijelelve próbabeszéd tartására. Mint értesülünk, a beszédek folynak: a hivek ez ideig iíj. Porkoláb Gyula személye körül látsza­nak csoportosulni. A király Zsilinszky Mihály vallás­és közoktatásügyi minisztériumi államtitkárnak, buzgó és kitünó szolgálatai elismeréseül a Lipót­rend középkeresztjét díjmentesen adományozta. Iskola és tanácsterem avíitás. A szépen fejlődő, virágzásnak indult pápai ev. egyház legu­tóbb gyönyörű emeletes iskolát és tanácstermet épített A földszinten két szép, tágas tanterem van, az emeleten pedig egy hatalmas terem: a tanács és diszterem. Gyurátz Ferencz püspök, pápai lelkész most adta át rendeltetésének ezt a hatalmas alkotást, melynek dicsősége — de fá* radalma is — az ő nevéhez fűződik. Egy kis nyelvkérdés Túróéból. Pa­naszkodnak a jó túróciak I Mi a bajuk szegény el­nyomottaknak? Megfelel rá a „Oirkevné Listy* 1903. évi decemberi száma. A cikk cime ez: „T ú r ó c b ó I." S itt az ember bizonyára valami dicső szláv cselekedetről várna beszámolót ós — óh mily csalódás I — a magvar anyanyelvű hivek magyar nyelven szeretnék imádni és dicsérni Is­tenüket a templomban. Ezt kivántak ós — horri­bile dictul — ez teljesültI Túróéban! II Ez a nagy botrány, ezért panaszkodnak a jó túróciak. »December 6-án a ruttkai leányegyház gyű­lést tartott, melynek fő tárgya volt néhány sö­vinistának — vasúti hivatalnokoknak ós állami tanítóknak — azon óhajtása, hogy az újon­nan épült filiális templomban magyar istentisztelet hozassók bel" A közlemény szerint ezen gyűlést megelőzte egy más, ugyan e tárgygyal, de formahibák mi­att nem határozhatott. Â december 6-iki gyűlésen a formahibák elhárultak. Ezen gyűlésre „tömegesen jöttek mindenféle vasúti hivatalnokok, evangélikusok, katholikusok, kálvinisták, sót zsidók is." „Az egyházi adót fizető evang. vasutasok szá­ma legfeljebb 30, s mégis 120—130 vasutas je­lent meg a gyűlésen, köztük s/s-on felül nem evang., katholikus, kálvinista és zsidó 8 Ezen b. lap sze­rint a kálvinisták nem evangélikusok, jó, hogy a zsidók után nem sorolja fel őket. (?) A gyűlés lefolyása persze izgalmas volt. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasásánál a filiáli3 egyház jegyzője P a u 1 i n y i „megengedte ma­gának Burján János egyházi tanitó úrra azon megjegyzést tenni, hogy az ő — a hivek közt a templomban törtónt — agitálásának következtében a mult ülésen nem teljesült a magyar istentiszte« letre vonatkozó kivánság." Burján védeke­zett: ő — úgy mond — azért akarta a magyar istentisztelet tárgyát levenni a napirendről, mert az előzőleg kihirdetve nem volt. Burján vé­delmére D u 1 a Máté kelt fel, naint a filiális : egyház adófizető tagja. Első szavainál „ki vele, pánszláv, agitátor, mit keres itten" stb. volt a vá­lasz a vasutasok részóról. „S az elnökség? hall ­gatottl A papnak annyi érzéke ós bátorsága nenl volt, hogy felszólalt volna a jogtalanul megtáma­dott Dula mellett!" Sok küzdelem után felolvasható volt a kér­vény a magyar istentisztelet érdekében, „melyben a magyar gondolkodású (gondolkodásúi?) hivek számara magyar nyelvű istentisztelet kívántatik egyszer; felemelt hangon olvastatván a kérvény azon pontja, hogy a vasút részéről a filiálisnak igért pénzbeli segély csak akkor adatik meg, ha a magyar istentiszteletre vonatkozó kívánság tel­jesülni fog." Erre azlán azt jegyzi meg a cikk irója: „Mi lett volna természetesebb, mint hogy a kérvény ezen szakaszának elhangzásánál, a hol jűdási ju­talom adatik az árulásért, a hol az egyháznak vált­ságdíj igórtetik ha önmagát eladja, a hol az egy­ház ily nyilvánosan arcul üttetik, az elnökség egy­általában megtiltotta volna az ilyen kérvény tár­gyalását I Nem ! Az ismét csak hallgatott, ismét némán tűrte, a mint az éljenek kiabálásától a templom szinte rezgett." S borzasztó bűnt követett el P a u 1 i n y i állami tanitó, hogy a magyar nyelvű istentisztelet mellett felszólalt, mert hiszen ó „tót prónai szö­létósú" — „tót szülők gyermeke!" úgyszintén B a k y t a áll. tanitó. Az ellentábor azt hangoztatta, hogy magyar istentiszteletre szük ség nincs, mert Kuttkán nincs egy evang. hivő sem, ki a tót nyelvet ne értené. Dula Máté szólt. Reflektál R a k y t a áll. tanitó „azon felhá­borító szavaira," hogy mivel a gyer­mekek a polgári iskolában magyarul tanulják a vallást, illő, hogy a templomban is magyarul pré­dikáljanak nekik, s hogy a magyar énekhez is szokjanak hozzá" — s kijelentette, hogy „éppen azért, mert csak magyar nyelven tanítják a val­lást, szükséges az istentisztelet ezen gyermekek számára anyanyelvükön, továbbá hogy a filialisnak joga sincs azon kérdés felett dönteni, mert ez kizárólag az egész egyház gyűlését illeti." Erre ismét persze zaj keletkezett Majd Dávid felü­gyelő D u 1 á t ó I, ki csak háborúságot csinál, úgyszintén Burján tanítótól megvonta a szót Végre a felügyelő (Dávid F.) — „ámbár {»okon felül nem evang. ok voltak jelen" — „kim on­dotta, hogy a ruttkai leányegy­ház egyhangúlag elhatározta, hogy havonként egyszer ma­gyar lesz az istentisztelet!" Most jön az érdekes megjegyzés: „S a lelkész? — Nemcsak, hogy nem szólalt fel saját tót hivei védelmére, nemcsak hogy nem akadályozta meg a törvényellenes határozatot, holott ó legjobban

Next

/
Thumbnails
Contents