Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Horváth Sándor

azért irtana, hogy figyelmet költsék fel vele s végre eredményhez jussunk Mert legfőbb vágyam, hogy végre munkához jussak. A gyűjtésben nem vehetek részt, mert az egyházi énekügy dolgában teljesen járatlan vagyok, de kijelentem, hogy a mit a fent érintett szerkesztői munkából ram biznak, azt egész buzgósággal s igaz lelki gyönyörűséggel fogom elvégezni. Hát Nagyti8zteletú Bizottság, adj munkát 1 mert hatvan éves elmultam, nem sok időm van már. CSENGET GUSZTÁV. Temetés naplementekor. (As „Erleuchtung" gyűjt* menyből. Fordította : Pékár Károly.) Mint hő napunk, fényes útja végén Fónymosolyt szór, aztán letűnik, S a harmatot az esti lég hűsén Bágyadt szirmok mohón szürcsölik : Ugy merül le, szép pályája zártán Sir' éjjébe a föld' vándora; — Isten' kegye fénylik még az arcán, Mint az égnek rózsás alkonya. Most eltűnik, — és a sir' békéje Enyhet nyújt a terhes nap után, A fáradtnak csöndes siri ójje, Gond ós bú már nem kel nyomdokán. Az ég felé — nem sejtett gyönyörben — Száll a lélek, mely hazát cserél —; Mert a nap csak itt tűnt el szemünkben, Túloldalon fénylik, — újra kél. Elhúnyt ugyan, de egy jobb életre Tört a lelke, — tökélyt szomjazott, Mily szép sors lett számára rendelve, Ki oly rövid időn át fáradott I Oh, mint fogja a szender enyhitni, S közdés után most a nyúgalom I Semmi gond se fogja őt rémitni, Pihenés van már csak a soron. Tiszta hála könyei peregnek A kedvesnek sirja kövére — Emlékét megőrzik nemes lelkek, Jámbor hűség volt az erénye, — Kötelesség-érzet volt vezére, És jót tenni vágyott szüntelen ; Istenes volt az ó egész élte, Istenben is múlt ki csöndesen. Most ő, ki az égi bért kereste, ihitván a tökély' hazáját, A győzőknek koronáját nyerte, Nemes lelkek' legszebb jutalmát. Üdv neki ottl A szép célt elérte, Hol az erény nyer csak koszorút, Hol borongós útunk után végre Örök tavasz él, s nem lát borút. Nem válunk el egymástól örökre, Bár a sírnak éjje oly sötét —, A válás csak itt hoz bút szivedre, Ég gyógyítja majd minden sebét. Siron tul felleljük kedvesünket, A kit előbb elvitt a halál; Keservkönny már nem éri szemünket, S minden panasz orvoslást talál. Nyugodj békén, fáradt porhüvely te, A sir' sötét, csöndes ölében, Mig a mennyben örül fényes lelke, Szép jutalma boldog érzetében. Nyugodj, a mig megjő majd a napja, Mely minket is az égbe inthet, Hol nincs már, ki bánatát siratja, S viszontlátjuk ott kedvesinket I Olvasóinkhoz. Az utóbbi időben több izben megesett, hogy lapunk némely száma elkésve jutott olvasóink kezébe. A késedelem okát többféle nyomdai akadályok képezték. Mi sajnáltuk legjobban, hogy azon nem segíthettünk. Kötelességünknek tartottuk ezt megjegyezni egyrészt a magunk mentségére, másrészt t. olvasóink megnyugtatására. Gondoskodtunk azonban arról, hogy a lap előállításában ós szétküldésében többé fennakadás ne álljon elő. Egyben kérjük t. olvasóinkat, hogy esetlege sen mégis beálló hasonló esetben a szerkesztőséget erről levelezőlapon értesíteni szíveskedjenek. A SZERKESZTŐSÉG BULFÖLD, Lelkész beiktatás. A sikátori (veszprémi egyházmegye) gyülekezet újonnan választott szép tehetségű lelkészének, Horváth Sándornak beiktatása most vasárnap, dec. hó 20-án volt szép, bensősógteljes ünnepség keretében. Jó szívű, szelíd, nemesen érző lelkipásztort ós gyakorlott kezű egyházkormányzót nyert a gyülekezet Horvát Sándorban. Próbaszónoklások. Az újonnan szervezett zalaegerszegi missiói egyház lelkészi állására pályázók közül Király Mátyás eóri szigeti, i'fj. Porkoláb Gyula pesti segéd és Tóth Kálmán homokbödögei lelké-