Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Csengey Gusztáv. Az énekügyi bizottság dolgáról

gyon tanulságos eszmecsere folyt le a nyilvánosság előtt, de eredménye a magyar egyházi ének reformjára, vagy helyesebben restaurálására nézve nagyon csekély lesz, mert már is szláv énekhatások nyomulnak előtérbe a német mellett. Bizony németül és még szlávul is fogunk mi magyar lutheránusok énekelni, magyar meló-diára mentől kevesebbet. Előre vetette ennek ár nyékát a dunántúli magyar énekeskönyv ügye. Fáztam ettől, azért többszöri felszólalásra sem akartam engedni magyar chauvinista álláspontomból s munkásságomat csak magyar irányban akartam felajánlani. Azóta már rezignáltam. Egy fecske nem csinál nyarat. De hát azért miért vesszen kárba tehetségem, ha azzal a magyar istentiszteletnek valamit használhatok? Mikor az ónekügyi bizottságba a tiszai egyházkerület részéről kiküldtek, elhatároztam, hogy nem ragaszkodom többé munkásságomat tekintve a magyar melódiák kizárólagosságához, hanem buzgón közreműködöm s megirom a mit rám biznak, akár lesz az magyar melódiára alkalmazva, akár nem Tartoztam ezzel a nyilatkozattal a soproniaknak. Már most hát itt vagyok és dolgozni akarok. Hanem tisztelt énekügyi bizottság, engedjétek meg, hogy egy aggodalmamat kifejezhessem. Mióta az énekügyi bizottság megalakult, egy teljes hosszú esztendő múlt el ; már azóta kétszer jöttünk össze ós jóformán semmit sem csináltunk. Ez az, a mi engem aggaszt. Meddig fog ez elhúzódni ? Megérem-e én azt, hogy én is dolgozhassam valamit? \ hatvanadik évet betöltöttem. Hatvan év az élet véghatára ; a mi azontúl van, az már csak kegyelmes ráadás a Gondviseléstől. Nem sok időm van hátra, kedves tagtársak I és ugyanezt mondhatom Sántha Károly barátomról, a ki pár évvel még idősebb, mint ón. Hát nem jó volna ennek a két költőnek hasznát venni, a mig élnek ós ép erőben vannak? Gondoljátok meg ezt és fogjatok munkához végre-valahára. Mert az, a mit eddig tettünk, semmi. Az első összejövetel alkalmával valami mun kaprogrammféle létesült, az t. i., hogy a dallamokat ós az ének-szövegeket össze Kell irni. Kzt is csak úgy általánosságban mondták ki. A második összejövetelkor (1903. nov. 11.) már csak az énekszövegról volt szó. Ha jól emlékszem Payr collegám olvasott fel egy cimlajstromol. Az értekezlet annyira tárgytalan volt, oly kevéssé volt előkészítve, hogy még jegyzőkönyvet is alig lehe í tett felvenni róla. Hát ez igy nem jól van. Miután a mi dolgunk sehogy sincs .előkészítve, engedjék meg tagtársaim, hogy erről egyetmást javaslatkép elmondjak. Az énekügyi bizottság elé akartam beterjeszteni, tehát zárt körben a tagokkal közölni, de többek tanácsára, kiknek szán1 dékomat felemiitettem, a nyilvánosság elé hozom, hogy mások is hozzá szólhassanak. Hogy az ónekügyi bizottság munkája megindulhasson s ez a munka eredményhez vezessen, ahhoz mindenek előtt már a gyűjtésnél is munkafelosztás szüksógés. Arról nem is szólok, hogy a gyűjtés két csoportra oszlik: dallamok és szövegek két külön csoportjára; erről nem is szükséges szólanom, mert ezt már a bizottság is kimondta. De hát nem elég ezt kimondani, a gyűjtés munkáját be kell osztani a szakértők között, hogy mindegyik tudhassa, mivel foglalkozzék ; ezt pedig megelőzi a tárgy szerinti specifikálás s az eljárás módjának megállapítása. Vannak régi gyűjtemények nyomtatásban ós talán kéziratban is, egyes könyvtárakban, vagy magánosoknál. Ezekhez hozzá kell férni. Pl. Kálmán Farkas barátomnál igen becses énekgyűjtemény van. Valakit meg kell bizni azzal, hogy tegye magát érintkezésbe vele s vizsgálja át a gyűjteményt. Vannak már előmunkálatok is. Egye sek már korábbau foglalkoztak énekgyűjtéssel. Ilyen volt pl. a megboldogult M i k o 1 i k Gyula eperjesi elemi isk. tanitó, a ki egy terjedelmes énekgyűjteményt állított össze. Utánna kell nézni, hogy a család tagjai közül kinél van Ehhez a dologhoz nem értek, mert ebben teljesen járatlan vagyok. De ha én a laikus is tudtam már egypár példái idézni, annál inkább kell tudniok a szakértőknek, mit hol lehet találni s mit kell felhasználni. Ki kell osztani köztük a szerepet s lássanak hozzá a gyűjtéshez. De, uraim, ne úgy, a mint eddig tették. Ne oimlasjtromokat Írjanak össze. Ez semmi Akármilyen furcsának látszik is, ki kell mondanom, hogy a gyűjtés munkájához legelőször is Íródeák kell, vagyis rossz magyar szóval élve : irnok, még pedig nem egy, hanem sok. Mert ki látott olyan munkát az ég alatt, a melynek még az anyaga sincs meg 1 ? Az az anyag pedig nincs még

v a melyik nincs a kezemnél. Hiába mondják pl. nekem, hogy G á 1 s z é c s i István 1536-ban megjelent énekeskönyve, vagy az 1593-iki B á r t f a i énekeskönyv, vagy az 1636iki I. Rákóci György-féle öreg G r a d u á 1 itt, vagy ott abban a könyvtárban megvan, mé£ az is hiába való dolog, ha egy szakértő a belőlük kiválogatott darabokról cimlajstromot állit össze, mert cimlajstrom után nem foglalkozhatom egyetlen egy darabbal sem. Az énekügyi bizottság munkájának anyagát darabról-darabra le kell másoltatni, mert hiszen csak igy lehet összegyűjteni. Ehhez pedig első sorban másolók szükségesek. Ezt a gépies