Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Bándy Endre. A parochiális könyvtárakról

fegyverbarátságunk csak a közjónak tenne szolgálatol. De mint kibékíthetetlen ellenfelek állunk egymással szemben oly téren, melyen egy Zichy Nándor, vagy Majláth Gusztáv hordozzák sötét századok fegyvertárából előhozott kopott fegyvereiket. Egyszerűen nevetségesnek állítjuk, mert komolyan venni nem lehet Zichy Nándor állítását: „hogy a pápáknak köszönhető, hogy Magyarország még áll és virágzik." A történelem tényei bizonyítanak mellettünk, hogy a kath. hierarchia már régen katholikussá, németté, koldussá és pusztává tette volna e hazát, ha a protestánsok hazaszeretete, hiihűsége, szabadságért ós felvilágosodásért elhullott könye és vére vetőt nem kiált Róma túlkapásai s gyilkoló politikája ellen. A „regnum Marianum" cim ellen pedig tiltakoznak a jobb hazafiak milliói. Ám gyönyörköd' jenek benne, a kiknek vakhitökben ez jól esik, de mi nem kérünk belőle s szavunkat ellene mindenkor felemeljük. A hasonló nevű s veszedelmesen terjeszkedő egyesület hálójától pedig óvni fogjuk mindkét nembeli ifjúságunkat, a pásztoroktól pedig elvárjuk, hogy éberek legyenek, ha látják körüljárni az ordító oroszlánt keresvén, kit elnyeljen. Tanulsága tehát a nagygyűlésnek általában az, hogy ellenfeleink a régi fegyverek mellett ujakat is kezökbe ragadtak s iparkodnak az eddig kezünkben lobogtatott zászlót kicsikarni, mig mi lassú mozgásunkkal a hivatalos egyház nehéz békói között vergődünk s autonomiánk megszakgatott roskadozó bástyái mögé húzódunk. Ebből a vergődő helyzetből azonban igyekeznünk kell szabadulni, annál is inkább, mivel mind szembetűnőbben látjuk egyházunk szerencsétlen helyzetét az állami és a közélet határain belül. Sem szerepe, sem tekintélye, sem legcsekélyebb irányító befolyása egyházunknak nincsen. A hol ennek látszata meg van is, ott is csak eszközül használják ki a prot. elvet (lásd az egyházpolitikai törvények keresztülvitelét) azután, mint kifacsart citromot félrevetik vagy koldus alamizsnával tovább tuszkolják. Hová lett a régi erő, a régi összetartás, a bátorság ós önérzet? Hol vannak régi vezéreink, kik, mint Gedeon, maguk köré gyűjtsék a támadásra s védelemre kész fegyverfogható elemeket? Hiába keressük őket. Nincs mozgató erő egyházunkban, mely irányt szabna, mely célt jelölne ki ô eszközöket is mutatna a cél biztosítására. Önállóságunkat feladtuk, hogy az állam kegyeit megnyerjük, pedig ez csak adósságait rójja le velünk szemben nagyon nagyon kicsiny rátákban. Minden intézményünk az államhatalom támogatásáért esdekel Az egykor önérzettől duzzadó, a szenvedések viharja közt is merészen dacoló s az erőszakkal szemben felemelt tővel álló protestantizmus ma egy hátgerinc nélkül való, magát az államhatalom előtt hasravágó alázatos szubvencionált társulattá lett. És mint ilyennel könnyen elbánik az ellenfél s jóleső megelégedéssel dörzsöli kezét mondván: no, ettől az oroszlántól nincs mit tartanunk, meg van az szépen ketrecében, megél az a sovány koncokon s még szavát se hallatja^ Játszva, akadály nélkül törtet az ellenfél előre nemcsak nagyobb fizikai erővel, de hovatovább nagyobb erkölcsi erővel is ellátva, mint a milyennel magunk rendelkezünk. Aggasztó félelem szállja meg az ember lelkét, hogy nem közelg-e már Schlauch Lőrinc fenyegető jóslatának megvalósulása, melyet ezelőtt 14 évvel egy természettudósok előtt mondott beszédében hangoztatott: „A protestantizmus egy amphibialis teremtmény, melynek gyökerei a régi talajban vannak, vergődése az emberi léleknek a következetlenségben, idővel vagy egyesül az egyedül következetes áramlattal, vagy letévén minden positiv jelleget, szaporítani fogja azoknak számát, kik az agnos.licizmust, mint minden vallási fejlődésnek végeredményét tekintik." Hogy ez be ne következzék sem a jelen sem a következendő nemzedékeken azért kell résen lennünk. Szomorú volna, ha ez lenne sorsa egyházunknak, kétszeresen szomorú akkor, ha ellenfelünk a saját fegyvereinkkel verne le. FENYVES EDB. A parochialis könyvtárakról. Beayajtotta a danáninneni ág. hitv. ev. egyházkerület lelkészi értekezlete elé Pozsonyban 1902. évi jnlius hó 28 án, Bándy Endre lévai lelkész*). A parochialis könyvtárak létesítésének eszméjét a Protestáns Irodalmi társaság vetette fel, a mely társulatnak ez ügyre vonatkozó felhívását a mult óvben tárgyalták az ág. hitv ev. ós ev. ref. egyházaknak minden fokon álló testületei. Ssáz. *) Felolvasásra került az ez évi értekezleten.