Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Bándy Endre. A parochiális könyvtárakról

meg száz sót mondhatjuk, hogy ezer meg ezer határozatot hoztak a protestáns egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerütetek ; de azon határozatok között nincs egyetlen egy sem, a mely a felvetett eszmét nem a legnagyobb örömmel üd •yözölte volna. És ez az eszme meg is érdemli azt a jóakaratú érdeklődést, mert hiszen akadhat-e osak egy komolyan gondolkodó és egyházának érdekét minden irányban szivén viselő ember is, ki a parochialis könyvtáraknak szükségessége feJett csak egy pillanatig is kételkednék? Mult évi egyházkerületi közgyűlésünk e tárgyban azt a határozatot hozta a protestáns tudomámányos irodalom felvirágoztatásának s ezzel kapcsolatban a protestáns tudományosság minél szélesebb körben leendő terjesztésének szükségességétől: a parochialis könyvtárak felállítását minden egyháznak melegen ajánlja, s összes erkölcsi erejével oda hat, hogy az egyházak ily könyviárakat minél nagyobb számban állítsanak fel ; kö'elezó iiatározatot azonban az E. A. 87. § i.) 114. §. -h.) továbbá az E A. 289. ós 299 §-ai ellenére nem hozhat." Foglalkozott a kérdéssel mult évi kerületi lelkészi értekezletünk is, de érdemleges határozatot nem hozott hanem felterjesztette ?z ügyet az egyetemes lelkészi értekezlet elé. Az ügy tárgyalásánál elhangzott szavak itt is, ott is, a parochialis könyvtárak létesítésének szükségességét hangsúlyozták De hogy is ne volna arra szükség, hogy a lelkésznek szakkönyvtára legyen? Mint a test megkívánja a maga táplálékát; úgy a lélek is megkívánja a magáét. S miként a test az ember viszonyai és körülményei által meghatározott szokás alapján külömbözó alakban és külömböző mértékben veszi fel a maga táplálékát: úgy a lélek is. A ki a tudományoknak szentelte életét ; a ki már előtanulmányai által mintegy hozzászoktatta lelkét ahhoz, hogy a tudománynak eledelében bővelkedjék s a nehezen emészthetókból is szedjen magába : az természetszerűleg megkívánja, hogy lelkének ezen módját tovább is folytathassa, ösztönszerű vágyat érez arra, hogy a tudománynyal tovább is foglalkozzék. S ha elmondhatjuk ezt általánosságban, még inkább elmondhatjuk azon isteni tanokról, a melyben nekünk örök életünk vagyon. Életszükségletünk tehát nekünk lelkészeknek, hogy a theologiai tudományokkal foglalkozzunk; hogy ne érjük be a tudásnak azzal a mértékével, melyet a theologiából az életbe magunkkal hoztunk, hanem törekedjünk napról-napra ós óráról órára gyarapítani ismereteinket. De honnan? miből? A kis méhecskének szorgalmát nem vonja kétségbe közülünk senki sem s mégis azt tapasztaljuk, hogy kis köpüje üres marad, ha nincsen elegendő fü, fa, virág, ha nincsen elegendő legelő, melyen az édes mézet öszszeszedheti A mi mezónk, melyen theologiai tudományunk mózcseppjeit összegyűjthetjük, a tudományos theologiai irodalom, a melyet megtelelő könyvtárak tehetnek ránk nézve hozzáférhetővé. S valamint a kis méhecskék annál többet tudnak összegyójteni az édes nedvből, minél közelebb vannak legelőjükhöz, úgy a tudomány emberei is annál több szellemi táplálékot képesek-nyújtani lelkűknek, minél közelebb vannak a tudományok forrásához, a könyvekhez, a könyvtárakhoz. Igaz, hogy a legyőzhetetlen szomjúság az igazsag után ma is többeket arra ösztönöz, ho^y lelkük táplálókát a távolban levő könyvtárakból is beszerezzék, mégis sokai tágabb körben terjedne el az igazságoknak ismerete, ha mindegyikünk közvetlen közelében volna a forrásnak, a melyből meríthet. Azután, ha tudományos kérdésekkel akarunk foglalkozni, különösen a bibliai theologia terén, egyszerre 10—20 műre is szükségünk van s egyet egyet alig fél órára veszünk kezünkbe. Melyik könyvtár bocsátaná könyveit ily nagy szaruban egyszerre rendelkezésünkre? Egy szóval : a lelkésznek szüksége van arra, hogy keze alatt szakkönyvtár legyen Hát még mily haszna volna az iiy könyvtárakból az irodalomnak ? A tudós szivesebben ülne le munkája megírásához s bátrabban adná ki műveit, mert biztosan számithatna több száz előfizetőre, s igy nemcsaií költségeinek fedezésére, hanem munkájának némi jutalmára is. Arra a kérdésre azonban hogy lehetséges-e, kivihető e a parochiális könyvtárak létesítése, már nem mindnyájan vagyunk egy véleményen. Somali kishitűek azt állítják, hogy oly nagy már a teherszegény egyházközségeinken és csekély javadal mazásű lelkészeinken, hogy egyiktói sem lehet áldozatot követelni a parochiális könyvtár céljaira. A lelkészektől valóban nem, mert ha a lelkész vásárol könyvet, az az ó személyi tulajdona ^ kell hogy legyen, azt ó nem köteles a parochiális könyvtár számára átengedni. Az egyházközségektói azouban meg lehet várni, hogy ezen fontos célra, mely legnagyobbrészt a hivek erdekében létesül, némi áldozatot hozzanak. Csak azt nem lehet törvényileg vagy szabályrendeletileg meghatározni, hogy mennyi legyen ëz az összeg. Hiszen ha az egyházi épületek romla doznak, azokat is megcsináltatja az egyházközség, bármily megerőltetésébe kerül is, csaü hogy az egyik egyház nagyobb költséggel aiszesebb mun- • kát végeztet, a másik csekély lóvén a pénzfe, egyszerű munkával is beéri. Itt is mindenesetre a vagyonosabb egyházak nögyobb összegeket fordíthatnának könyvek vásárlására és csakhamar diszes könyvtárat hoznának össze ; a kisebbek csak koronákat áldozhatnának s könyvtáruk lassan gazdagodnék, de idóvel