Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Veres József. Az egyenlőség nevében

A német kormány kínálva kínálta a protestáns lelkészeknek a fizetésjavitást ; a magyar kormánytól alig lehetett kicsikarni valami csekélysó* get — 10 évi részletekben. A német kormány jobban meg tudta becsülni a protestáns papok befolyását I Koldűsok vagyunk erkölcsi javakban is. Milyen könnyű lett volna a piotestáns egyház helyzetét megszilárdítani törvények által, akár a XVII, .században, mikor még többségben voltunk, akár a XIX. században, mikor a szabadelvűség segítségünkre jött volna. Csakhogy mi szemórmeskedtünk és szerénykedtünk. Természetesen koldusok is maradtunk. Bezzeg okosabban járt el a róm. kath. főpapság! Kiváltságait folyvást védelmezte, sőt gyarapította. Törvény szerint a király csak róm. kath. lehet, a királyt róm. kath. főpap koronázhatja meg, a hivatalos istentiszteletek, ünnepélyek róm. kath. szertartások mellett folynak le polgári és katonai alkalomnál egyiránt; a róm. kath. püspökök mind ott ülnek a főrendiházban, a közoktatásügyi miniszter mindig róm. kath ; az állam iskolái róm. kath. jellegűek, az egyetemen csak róm. kath. hittudományi kar működik ; a róm. kath ünnepek országos munkaszünet napjai, nemzeti ünneppé róm. kath. szent ünnepét erőszakolják ; róm. kath. bazilikákat államköltségen állitnak helyre; kórházakba, árvaházakba róm. kath. barátokat ós apácákat állítanak be; városok, földesurak róm. kath. egyháznak viselik terhét, mint kegyurak. Sehol a világon nem élveznek róm. kath. főpapok az állam kegyelméből annyi jót, mint nálunk, mégis sehol a világon nem feledkeznek meg annyira nemzeti kötelességeikről. Királyi kegy, vagyoni bőség, hivatali tekintély, sajtó tömjénezése, közönség hódolata — ez mind az övéké A protestáns püspök szegény is, szerény is. Tekintélye, befolyása nincs, mellőzi a király, kicsinyii a sajtó, lenézi a közönség. De mi azért csak hallgatunk; úgy teszünk, mintha nem óreznók a mellőzést ós a sértést. Jobb lenne pedig nagyobb önérzettel fellépni, érdemeinket, igényeinket, jogainkat erősebben hangoztatni ; akkor észrevennónek, meghallanának, megbecsülnének bennünket. Egészen megszoktuk már a kicsinylést ós mellőzést, annyira, hogy egészen természetesnek találjuk. Kath. püspök alig foglalja el szókét, csakhamar kap nagy cimet, nagy rendjelt. Bármikóp gondolkodjék valaki az ilyen kitüntetésekről, azt kénytelen elismerni, hogy ezek kitüntetések akarnak lenni ós előnyöket, sőt kiváltságokat biztosítanak. Kénytelen azt is elismerni, hogy ezek a kitüntetések nem az egyéni érdemnek, hanem a hivatali állásnak szólnak. Most már kérdem: miért nem kap magas kitüntetést protestáns püspök, protestáns egy • házi felügyelő, akárhánynak ezek közül van annyi egyéni érdeme akár tehetsége, akár a közművelődés terén kifejtett tevékenysége folytán, mint a r. kath. püspököknek; hivatali állásuk és a nemzet szolgálatában szerzett érdemük pedig sokkal több mint a r. kath püspököké. Hiszen a mita r. kath. püspök végez, egy nagy személyzetű káptalan ésiroda által végezi, a protestáns püspök pedig egy fiatal titkár segítségével. A r. kath. püspök gazdag fizetés és fényes tekintély által vonzhatja maga mellé a legtehetségesebb, legtörekvőbb egyéneket,, a prot. püspöknek alig van módja válogatni, ha titkárt keres, mert sokkal kevesebb fizetést tud neki adni, mint munkát. A mi pedig a hivatali állást illeti: hiszen a r. kath. püspök az állam javaiból kapta, a mit mégis majdnem egészen felekezete érdekében, s csak parányi részben nemzeti érdekben gyümölcsöztet, a protestáns ellenben a maga szegénységéből erején fölül áldoz, hogy majdnem egészen nemzeti közművelődés szolgálatában és csak kisebb részben felekezeti érdekben gyümölcsöztesse. Egyegy protestáns püspök ós felügyelő kitüntetése a protestáns egyház kitüntetése volna, elismerése az egyház áldozatkészségének a közügy szolgálatában szerzett érdemeinek. Mit tapasztalunk mégis? B. kath. püspökök mind nagy cimeket és rendjeleket kapnak, protestáns püspökök nem. Más szóval: r. kath. püspökök már azért kapnak kitüntetést, hogy elég szerencsések a nagy püspöki javakat élvezhetni, a nemzet jóvoltából, a prot. püspökök és felügyelők pedig azért sem kapnak, hogy felekezetük jóvoltából nagy áldozatokat hoznak a nemzet jóvoltáórt. Hol itt az egyenlőség? Csak a tavaszszal öt r. kath. püspök kapta meg a val. belső titkos tanácsosi cimet. üzt prot. püspök — tudtomra — soha sem kapta még meg. Ha puszta disz az a cim, akkor is megérdemli a prot. püspök úgy, mint a r. kath , ha befolyás és tekintély is. akkor is iehet rá annyi igénye a prot. püspöknek, mint a r. kath.-nak. Egy ügyet szol-