Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Hajts Bálint. Értesítőink az 1902–3. tanévről

gálnak : az erkölcs és műveltség ügyét, csakhogy a r. kath. püspök az állam jóvoltából gazdagon fizetve, kényelemben, kevés küzdelemmel, a prot. püspök pedig felekezete erőfeszítéséből, szegényül, önfeláldozással, nagy munkában. Akár egyéni érdemet, akár felekezete nemzeti 'érdemeit tekintve bátran merem kérdezni: miért érdemli meg jobban a királyi kitüntetéseket bármelyik r. kath. püspök, mint bármelyik protestáns püspök ? Ha pedig megérdemli a prot. püspök vagy felügyelő, de még sein kapja meg a kiiüntetóst, -akkor ez szándékos, tervszerű mellőzés ; a mi pedig ebben a legsértőbb, épen az, hogy mellőzés .akar is lenni. Ezt nekünk protestánsoknak észre kell vennünk, de S5,ó nélkül tovább tűrni nem sza bad, mert püspökeink és felügyelóink ilyen mellőzése egyszersmind felekezetünk mellőzése is. Ezt pedig nem érdemeljük. De nem is törjük. Vagyunk olyan jó polgárai a hazának, vagyunk olyan hű tisztelői a királynak, vagyunk olyan lelkes szolgái a nemzeti ügyeknek, mint a r. katholikusok ; megszolgáltuk, megérdemeltük, megköveteljük ennek elismerését is 1 Van a mi népünk karja olyan erős a munkában, a vére olyan drága a háborúban, pénze olyan jó az adóhivatalban, hűsége olyan becses a megpróbáltatásban, mint más felekezetieké, nem akarunk tehát folyvást és mindenben másodrendű polgárokként és mostoha gyermekekként alázatoskodni és meghunyászkodni. Tudom én azt, hogy az ilyen kitüntetéseknek mi az igazi értéke; de azt is tudom, hogy nagy az értéke a világ szentében a közfelfogás szerint. Én a szándékot mérlegelem, a miért a prot. püspököket és felügyelőket következetesen mellőzik, s e mellőzésben a felekezet mellőzését látom. Ebbe pedig beletörődnünk nem szabad. Itt az ideje, hogy mindenütt, mindenben követeljük az egyenlő elbánást és méltánylást. Tudom azt is, hogy erről lehet is tenni. Mihelyt prot. vezető férfiaink illetékes helyen fel hivják a figyelmet erre a sértő visszásságra, megszűnik az. Az ó hibájok, hogy eddig is nem tették ; az ó kötelességök, hogy megtegyék. Nem a püspökök és felügyelók egyéni érdekében, hanem az egyház tekintélye érdekében és az egyen lősóg nevében. Azt is tudom, hogy sokkal nagyobb bajaink vannak ennél, de — ez is baj, pedig erről lehet tenni. Osak jóakarat kell hozzá; akkor megkapja a mi egyházuuk is a királytól, a közfelfogásban azt, a mit joggal igényel. Ha pedig hallgatunk: továbbra is csak semmibe vesznek bennünket De akkor hová jutunk?! Néhány évvel ezelőtt a felség adományaiból egy fillért se.xj kapott ág. hitv. ev, egyházközség, én e lapban elkezdtem évről-évre kimutatni a felségadományokat hitfelekezetek szerint, felhívtam a sértő mellőzésre a figyelmet e lapban is. másutt is; közleményeimet átvették a napilapok is; most már jobban vigyáznak az adományoknál az arányra ! A congruánál az evfng. egyház minden tekintetben igen nagy hátrányban van más felekezetekkel szemben. Lármát csaptunk e lapban, gyűléseken, az eredmény az lett, hogy a miniszter elismerte az aránytalanságot s kijelentette, hogy módot keres a kárpótlásra. A mihez jogunk van : azt ne engedjük. Tudhatjuk sok százados tapasztalásból, hogy megtartanunk is nehéz valamit, nemhogy kivívnunk. Legyünk tehát mindig résen : kiváltságot nem kérünk semmit, de az egyenlőség jógán mindent, szakadatlanúl I VEBES JÓZSEF Értesítőink az 1902—3. tanévről. Ismerteti : Hajts Bálint. (Folytatás.) Felsőlövő. Közli: Budacker G. Károly, Az értesítő elején a felsőlövői ev. tanintézet és a nevelőintézet (internátus) új üpületének sikerült képét találjuk. Eben spanger Jánosról (1845 — 1903.,) a ki több mint negyed évszázadon át szolgálta mint rendes tanár és címzetes igazgató a nevelés ügyét, egyházunkat és hazán kat, f. ó. január 24-én bekövetkezett váratlan halála alkalmából, uiély sajnálat hangján emlékszik meg az értesítő, méltatva az elhunytnak az intézetek körül szerzett elévülhetlen érdemeit. Majd dr. Magyar Győző közöl igen érdekes értekezést „Pár fejezet Athén alkotmánytörténetéből az Athenaion politeia nyomán" cim alatt. Az óvi történeti adatok közül nevezetesebb Ebenspange rnek már említett halála. Meleg hangon emlékszik meg a jelentés L i n b e r g e r István késmárki nyugalmazott espereslelkész elhunytáról is, a ki mint a felsőlövői