Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Nógród

siti, a midónj felvetett kérdésére: „De kik hát azok a kiválasztottak, akik brillíroztak? 8 azt adja .válaszul: „Azok a szakreferensek és előadók, a kik a fóesperes úr által reá bizott ügyeket oly lelkiismeretesen, szakavatottad, precíze referálták stb/ pedig ennél többet magam sem állítottam. Az pedig, a kitől elvouatott a szó, — mert hát, hogy igazoljam magam, kénytelen vagyok vele ki­rukkolni, — szerény magam voltam, a kit, midőn Rákóczy felügyelő úr felszólalása után azt akartam indítványozni, hogy a kiadandó új ma­gyar énekeskönyvet maga az egyházegyetem akár a közalap, akár pedig az államsegély felhasználá­sával, a lehető legrövidebb arbau juttassa a nép közé, mert máskülönben venni nem fogja, a nt fóesperes úr egyszerűen leültetett. Hogy a kerületi közgyűlésre megbízó levél­lel való kiküldetés egynéhány ember monopóliuma, az tény, a melyet letagadni neui lehet Ott vannak az esperességi jegyzőkönyvek, tessék azokat elol­vasni Én pedig, habár nem is vall valami finom Ízlésre, még most is inkább pénzkérdésnek vagyok hajlandó deklarálni az egészet, mintsem, hogy az általam emiitett úri ember nyilatkozata alapján ki­állítsam az esperességi papok 4/ 5 nek a szellemi szegénységi bizonyítványt Ebben az ügyben nem nekünk, hanem az elnökségnek kell a kezdemé­nyezőnek lennie, nem mi, hanem az elnökség kan­didál, tessék ne mindig ugyanazokat, hanem má­sokat is kandidálni. Annál is inkább kötelessége volna ezt tennie az elnökségnek, mert tudhatja, hogy a hivatalos lisztával szemben, más liszta ke­resztül nem vihető. M i h a 1 o v i c s nem két év előtt, hanem a tavalyi, Balassagyarmaton tartott közgyűlésen szólalt fel ez ügyben, az tehát, hogy a mult évi közgyűlésen egy hang sem emelkedett a régi usus ellen, nem áll. Ez idén nem volt ez ügyben felszólalás, de minek is. Az elnökség ál­tal ajánlottak lisztája mutatja, hogy az intézők e tekintetben, a „nem engedünk" álláspontjára he­lyezkedtek. Az úri osztályt meggyanúsítani szándékomban nem volt. Azt, hogy egyesek, hivatkozva ősi jo­gokra, a kötelező egyházi adózásba bele­törődni nem tudnak, mint szomorú tényt egysze­rűen konstatáltam. Hogy ez igy van, ezt, ha az esperességi felügyelő úr kívánja, — az általa jel zett esetet nem is említem, — példákkal igazol­hatom. Hogy az „úri osztály" és nem a világi elem kifejezését használtam, tettem ezt azért, mert a világi elemhez tartozónak én nemcsak az urat, hanem a parasztot is vélem, ha tehát a világi elem kifejezését használom, nem fejeztem volna ki vele azt, a mit kifejezni akartam. A ki pedig tudósításomat elolvassa, maga is meggyőződhetik arról, hogy én a felügyelői kart, a melynek buz­góságáról, áldozatkészségéről nekem magamnak is volt alkalmam több ízben is meggyőződnöm, egyet­len eery szóval sem sértettem meg. Hogy tudósításom tendentiósus, igaz. Hatá­rozott célom volt, mikor írtam Hogy mi? A ki ismeri a viszonyokat s elolvasta, tudja De hogy a valóságnak meg nem felelő, hogy insiunátiót bárkivel szemben is elkövetni akartain, avagy el­követtem volna, ezt tagadon s visszautasítom, Megírtam a dolgokat úgy, a hogy vannak, az ese­ményeket úgy, a hogy történtek, bű.iöm egyedül az, hogy nem helyeseltem azt, a init helyeselni nem lehet. Most pedig, miután igazam tudatában, egész nyugodtan rábízom inagam az olvasó közönség ítéletére, csak egy megjegyzésem van. Az espe­rességi felügyelő úr azt állítja rólam, hogy nincs valami nagyon finom érzésem Lehet, de egy „de­mokratádnál ez nem jő épen tekintetbe. De bár nincs is finom érzésem, fellűnt a „Helyreigazítás" borsos volta. Különben lehet, hogy ez is a finom érzés hiányára vall, de nem tehetek róla, mint „demokrata" nem vagyok hozzászokva az erósebb fűszerekhez. Surányban, 1903. szeptember hó. Ifj. Szlancsik Pál, ev. lelkész.*) Mult számunkban ez? c. alatt meg­írtuk, hogy Schmidt Jenő pozsonyi ev lelkész, lapjának egyik Rákócy-ra vonatkozó közleményé­vel mily felháborodást keltett a hazafias közönség körében, maga ellen. Most nevezett lelkész „Nyi­latkozatot közöl, melylyel tompítani igyekszik sér­tő közleményének ólét. A nyilatkozat igy hangzik : „Nyilatkozat. Alulirott a ,Der Friedens­bote" cimű lapnak 22. számában megjelent egyik cikkével tágabb körökre ható mély visszatetszést keltett személye ellen. Fölösleges mondanom, hogy távolrój sem lehetett szándékom ilyen hatást elő­idézni, vagy éppen botrányt elkövetni. Kötelessé­gemnek tartom ennélfogva tisztelt polgártársaim előtt ünnepiesen kijelenteni, hogy szívből sajnálom, hogy bántó kitételemmel sokak érzelmét megsér­tetlam. A ki majdan tizennégy esztendő óta ki­fejtett tevékenységemet figyelemmel kisérte, bizo nyára amúgy is biztosítva lesz arról, hogy sem­mi sem esik távolabb tőlem, mint hazámat, a me­lyen ép úgy, mint jelenlegi ellenfeleim, hó sze­retettel csüngök, lealacsonyítani, vagy károsítani. Ószinte óhajom, hogy immár megint nyugodt meg­fontolásnak, valamint a kölcsönös bizalomnak tér engedtessék, hogy mindnyájan, mint e drága hon fiai, közös szeretettel s munkával annak javára közreműködhessünk. Pozsony, 1903. szeptember 29 én, Schmidt Károly Jenő, lelkész." A pozsonyi egyház szenátusa is foglalkozott *) E „Helyreigazitás"-t közöljük, nehogy részrehajlással vádoltassunk, de azt hisszük, hogy e sorokkal az ismert esz­mecserére okot szolgáltatott kórdós tárgyalása befejezettnek tekinthető, mi legalább annak tekintjük? Szexk.

Next

/
Thumbnails
Contents