Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Nógród

siti, a midónj felvetett kérdésére: „De kik hát azok a kiválasztottak, akik brillíroztak?

8 azt adja .válaszul: „Azok a szakreferensek és előadók, a kik a fóesperes úr által reá bizott ügyeket oly lelkiismeretesen, szakavatottad, precíze referálták stb/ pedig ennél többet magam sem állítottam. Az pedig, a kitől elvouatott a szó, — mert hát, hogy igazoljam magam, kénytelen vagyok vele kirukkolni, — szerény magam voltam, a kit, midőn Rákóczy felügyelő úr felszólalása után azt akartam indítványozni, hogy a kiadandó új magyar énekeskönyvet maga az egyházegyetem akár a közalap, akár pedig az államsegély felhasználásával, a lehető legrövidebb arbau juttassa a nép közé, mert máskülönben venni nem fogja, a nt fóesperes úr egyszerűen leültetett. Hogy a kerületi közgyűlésre megbízó levéllel való kiküldetés egynéhány ember monopóliuma, az tény, a melyet letagadni neui lehet Ott vannak az esperességi jegyzőkönyvek, tessék azokat elolvasni Én pedig, habár nem is vall valami finom Ízlésre, még most is inkább pénzkérdésnek vagyok hajlandó deklarálni az egészet, mintsem, hogy az általam emiitett úri ember nyilatkozata alapján kiállítsam az esperességi papok 4/

5 nek a szellemi szegénységi bizonyítványt Ebben az ügyben nem nekünk, hanem az elnökségnek kell a kezdeményezőnek lennie, nem mi, hanem az elnökség kandidál, tessék ne mindig ugyanazokat, hanem másokat is kandidálni. Annál is inkább kötelessége volna ezt tennie az elnökségnek, mert tudhatja, hogy a hivatalos lisztával szemben, más liszta keresztül nem vihető. M i h a 1 o v i c s nem két év előtt, hanem a tavalyi, Balassagyarmaton tartott közgyűlésen szólalt fel ez ügyben, az tehát, hogy a mult évi közgyűlésen egy hang sem emelkedett a régi usus ellen, nem áll. Ez idén nem volt ez ügyben felszólalás, de minek is. Az elnökség által ajánlottak lisztája mutatja, hogy az intézők e tekintetben, a „nem engedünk" álláspontjára helyezkedtek. Az úri osztályt meggyanúsítani szándékomban nem volt. Azt, hogy egyesek, hivatkozva ősi jogokra, a kötelező egyházi adózásba beletörődni nem tudnak, mint szomorú tényt egyszerűen konstatáltam. Hogy ez igy van, ezt, ha az esperességi felügyelő úr kívánja, — az általa jel zett esetet nem is említem, — példákkal igazolhatom. Hogy az „úri osztály" és nem a világi elem kifejezését használtam, tettem ezt azért, mert a világi elemhez tartozónak én nemcsak az urat, hanem a parasztot is vélem, ha tehát a világi elem kifejezését használom, nem fejeztem volna ki vele azt, a mit kifejezni akartam. A ki pedig tudósításomat elolvassa, maga is meggyőződhetik arról, hogy én a felügyelői kart, a melynek buzgóságáról, áldozatkészségéről nekem magamnak is volt alkalmam több ízben is meggyőződnöm, egyetlen eery szóval sem sértettem meg. Hogy tudósításom tendentiósus, igaz. Határozott célom volt, mikor írtam Hogy mi? A ki ismeri a viszonyokat s elolvasta, tudja De hogy a valóságnak meg nem felelő, hogy insiunátiót bárkivel szemben is elkövetni akartain, avagy elkövettem volna, ezt tagadon s visszautasítom, Megírtam a dolgokat úgy, a hogy vannak, az eseményeket úgy, a hogy történtek, bű.iöm egyedül az, hogy nem helyeseltem azt, a init helyeselni nem lehet. Most pedig, miután igazam tudatában, egész nyugodtan rábízom inagam az olvasó közönség ítéletére, csak egy megjegyzésem van. Az esperességi felügyelő úr azt állítja rólam, hogy nincs valami nagyon finom érzésem Lehet, de egy „demokratádnál ez nem jő épen tekintetbe. De bár nincs is finom érzésem, fellűnt a „Helyreigazítás" borsos volta. Különben lehet, hogy ez is a finom érzés hiányára vall, de nem tehetek róla, mint „demokrata" nem vagyok hozzászokva az erósebb fűszerekhez. Surányban, 1903. szeptember hó. Ifj. Szlancsik Pál, ev. lelkész.*) Mult számunkban ez? c. alatt megírtuk, hogy Schmidt Jenő pozsonyi ev lelkész, lapjának egyik Rákócy-ra vonatkozó közleményével mily felháborodást keltett a hazafias közönség körében, maga ellen. Most nevezett lelkész „Nyilatkozatot közöl, melylyel tompítani igyekszik sértő közleményének ólét. A nyilatkozat igy hangzik : „Nyilatkozat. Alulirott a ,Der Friedensbote" cimű lapnak 22. számában megjelent egyik cikkével tágabb körökre ható mély visszatetszést keltett személye ellen. Fölösleges mondanom, hogy távolrój sem lehetett szándékom ilyen hatást előidézni, vagy éppen botrányt elkövetni. Kötelességemnek tartom ennélfogva tisztelt polgártársaim előtt ünnepiesen kijelenteni, hogy szívből sajnálom, hogy bántó kitételemmel sokak érzelmét megsértetlam. A ki majdan tizennégy esztendő óta kifejtett tevékenységemet figyelemmel kisérte, bizo nyára amúgy is biztosítva lesz arról, hogy semmi sem esik távolabb tőlem, mint hazámat, a melyen ép úgy, mint jelenlegi ellenfeleim, hó szeretettel csüngök, lealacsonyítani, vagy károsítani. Ószinte óhajom, hogy immár megint nyugodt megfontolásnak, valamint a kölcsönös bizalomnak tér engedtessék, hogy mindnyájan, mint e drága hon fiai, közös szeretettel s munkával annak javára közreműködhessünk. Pozsony, 1903. szeptember 29 én, Schmidt Károly Jenő, lelkész." A pozsonyi egyház szenátusa is foglalkozott *) E „Helyreigazitás"-t közöljük, nehogy részrehajlással vádoltassunk, de azt hisszük, hogy e sorokkal az ismert eszmecserére okot szolgáltatott kórdós tárgyalása befejezettnek tekinthető, mi legalább annak tekintjük? Szexk.