Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Pöstyény

Jiezik azon síjaálatos esem Miyeáről, a melyek Rómát igen botrányos vilagitásban mutatják. Többek között ezeket irja: „ . .-• . hogy csak néhány nap lefolyása alatt két pap öngyilkos lelt, hogy több leány, fegyveres kézzel, kegyetlen bosszút áll papi csábitóján, hogy számos italét sok elitóltet (papot) a papi ruhára méltatlannak mond, sőt hogy több pap erkölcsi bűn takarójául célzott gyilkossági kísérlete, sok panaszra ad okot" stb. Nevezett lap élesen támadja a kath. sajtót, mely az ily bűnök agyonhallgatásával akarja azokat elfedezni. Nem tudjuk, hogy a kath. ereklyetisztelő közönség hogyan fogadja annak hirót, hogy Olaszország egy ereklyével szegényebb lesz, a mennyiben Krisztusnak „szent halotti lepedőjét," (melynek története különben a legcsodásabbak közé tartozik) lassanként kivonják a „forgalomból."' XIII. Leónak — többek között — ez is egyik kedvenc thémája volt; óhajára a rituskongregátió még csak néhány hónappal ezelőtt erősen foglalkozott vele; sót foglalkozott vele a francia tudományos akadémia is(!) Vignon Pál dr, előadása alakjában, a ki védelmére kelt az ereklyének a mult esztendőben. Forrásunk hasonló kritika alá kivánná vétetni p. o. a „trieri kabátot," „az aacheni. . (bizonyos csecsemő toilette darabokat.") Mi magyarok is ajánlhatnánk egy párt. A pápaválasztó konklave tartama alatt (aug. 3-án) Mailand evangelikus lakossága népes gyűlést tartott, melyen Luther diadalónekónek eléneklése után tiltakozott az ellen, hogy a pápa a keresztyén egyház földi fejének neveztessék (ós igy az evangélikusok fejének is,) mert a keresztyén egyháznak csak egy feje és főpásztora van : a Jézus Krisztus. A b e 1 m o n t e t i (Francziaország) hós szomorú véget ért. Olvasóink emlékeznek még azon többszöri híradásunkra, hogy B e s s é d e lelkész mily eredményesen szállt szembe hazafiatlan püspökével. Kezdetben egész gyülekezete pártolta, de a gyóntatószék ismét kitűnő intézménynek bizonyult és visszahódította a gyülekezet egy részét a polgármesterrel együtt. Most az áldatlan konkordátum arra kényszeritette a kormányt, hogy Franciaország egyik hű fia, B e s s é d e ellen eljárjon, a ki igy elvesztette papi állását. Bár a kormány maga gondoskodott arról, hogy az állással együtt kenyerét is el ne veszítse (adószedőnek alkalmazta) mégis tovább gondolkozhatik ez eset alapján is arról, hogy javára szolgál e a nemzetnek, fenntartani Rómával egy olyan egyességet, a mely őt arra kényszeríti, hogy adott alkalmakkor, önmaga ellen dolgozzék A mai katholicismus körén belül szembe szállani a pápasággal és ultramontan jezsuitismussal, hiába való erőlködés. Vagy pro, vagy contra, tertium non datur I Ezt belátja 0 o m b e s ós ministeriuma is, a melynek kitűzött célja épen a számtalanszor átkosnak bizonyult konkordátum [eltörlése. Az erélyes miniszterelnök számos beszédben nyíltan kifejezést adott e céljánák, a melynek elérését csak óhajtja minden jó hazafi , és jó keresztyén, bár O o m b e s is még a kezdet nehézségeivel küzd. Az olasz alkotmány 1 §-a államvallásnak mondja a r kath. vallást, a többit csak megtűri. Ama klerikális Olaszország hatóságai is méltányosabban kezdik megítélni az evang. egyház híveit. B a r g a, toskanai városban, egy az evangelikus lelkész által végzett temetési szertartás után a város kath. klérusa arra kérte a hatóságot, hogy engedje meg, hogy ünnepi körmenettel újra felszentelje a halottak csendes nyugvóhelyét, a melyet „a protestáns temetés megszentségtelenített." A hatóság nem adott helyt a klérus kérelmének, azon megokolással, hogy hisz akkor a protestánsok is ugyanazt kívánhatnák. Hasonló józan s a mellett hazafias felfogásról tanúskodik Mailand ós Turin hatóságának válasza azon meghívásra, melyet Ferrari érsek intézett a városokhoz a XIII. Leóért tartandó nagy halotti misén való részvétel tárgyában. Az első, felső Olaszország legtekintélyesebb városának hatósága nem fogadta el a meghívást, mert — úgy mond — a vallási ós politikai életnek saját terén kell maradnia ; a másik — Turinnak hatósága — pedig kereken megtagadta a részvételt, mert „nem tartja helyesnek tiszteletet tanúsítani egy oly intézmény iránt, a mely, mint az közismeretes, megtagadja az olasz királyságtól és királytól az elismertetést. —s. IRODALOM. A Cirkevné Listy f évi 7. és 8 száma megjelent a következő tartalommal : A 7. szám vezető cikke a keresztyén evangelikus öntudatról szól. A cikk voltaképen a folyo évi július 1-én Túróczszentmártonban missziói ünnepélyre össze-: gyülekezett felvidéki tót evangélikusok (különösen papok) összejövetelén tartott felolvasás, melyet megirt s előadott Jánoska György, a »Cirkevné Listy" szerkesztője. Egészséges, élő, evangelikus keresztyén öntudatra van szükség, — úgymond Jánoska — mely öntudat azonban, sajnos, nincs meg, még az első sorban állóknál, a vezetőknél sem. Honnan s mórt van az? Honnan a tompaság, közöny s elvtelenség? „A lutheránus — mondják — mindenre kapható!" Pedig maga Luther mily sziklaszilárd volt ! „Itt állok, másként nem tehetek" szólt Luther. A lutheránusok azonban kegyeletlenek a szent dolgok iránt, készek a vallási meggyőződést megtagadni, hitet, egyházat elhagyni és saját gyermekeiket eladni! Mi mind-