Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Pöstyény

«nnek a hanyatlásnak az oka? Az első s fő ok a vallási nevelés elégtelensége az iskolákban, úgy az elemi, mint a közép- s a főiskolákban, ide értve a theológiákat is. Nem vallási, de nemzeti kredot tanítanak az iskolákban. A mai vallási liberalizmus az igazi krisztusi szabadság helyett szabadosságra vezet, mely szolgaság lent, zsarnokság fent. Nincs keresztyén testvériség A tanitói s papi hivatal kandidátusai nem vezéreltetnek az igazi útra, útjára annak, ki mondá: Én vagyok az út, igazság s az életi Széitól lengetett nád a mai nemzedék, ev. ker. öntudat helyett telve közönséges rationalizmussal s negativizmusr unitarizmus- és unionizmussal ! Oka a hanyatlásnak azután általán a lelkileg s üdvileg csekély, felületes s csak az anyagiak után menő korszellem, melylyel szemben némely mélyebb lelkületű emberek, a helyett, hogy egyhá/.i, felekezeti öntudatra ébrednének, holmi, tolstoji ködös, „ideális," új világvallás keresésének útvesztőjébe merülnek. Számos, úgynevezett „intelligens" evangelikus van, kiknek a csillogás nélküli, egyszerű evangelikus vallás s istenitisztelet nem tetszik s nem szól lelkükhöz, hogy épen ez egyszerű vallásért s annak igazaiért szenvedtem dicső hitvallóinü s vértanúink Nápolyban, Eperjesen s egyebütt I Baj, baj van I rossz időt élünk l Istenünk segedelmével a baj ellen más orvosság — úgymond a felolvasó — nincsen, mint a Krisztushoz való hűség, az ev. keresztyén öntudat ébresztése, ápolása. Ezt tegyék szent kitartással az evang. papok, tanítók, az evang. világiak, a nők s ezt cselekedje a jövendő reménye : az ifjúság. A következő cikket Kvacsala J. irta, ismertetve Marginnak „Újkori philosophia a tótoknál

a ci mű elmélkedését. Kvacsala Marginnal szemben hangsúlyozza, hogy a középkori Scholastika s Aquinói Tamáshoz való visszatérés (mire Margin buzdit) nem tót érdek s igazság és csodálkozik Kvacsala azon, hogy a „Národnie Noviny" (hol Margin elmefuttatása is terjesztetnek) a Scholastika zászlaját lobogtatja fennen s mikor ezt teszi, vagy túlnagy tekiutelyt vindikál önön magának, vagy fcevésbbé veszi ev. vallású olvasói Ítéletét és bő türelmet feltételez nálok 1 — Ugyanezen számban olvasható még egy halotti beszéd P a 1 u g y a y Gyula Liptómegye volt alispánja felett (Jánoskától,) továbbá Hviezdoslav „Ráchel"-je (folytatás) és az emiitett túréc-szentmártoni missziói ünnepély s papi értekezlet leírása s egy cikk a püspöki nyugdíjról, melyet az iro feltétlenül mellőzni ajánl. — Eng 1er is folytatja az amerikai ev. tótok életének rajzát úgy ezen, mint a következő, t. k, 8. számban. A 8-ik szám vezető cikke vallásbölcseleti tárgyú e cimmel : „A positiv .tudomány és a kijelentés.

8 A cikk veleje: intés az orthodox papoknak, hogy egyfelől tartsák a positiv keresztyénség bibliai s symbolikus könyvü igazságait, másfelől azonban ne zavarják s ne kárhoztassák a tudományos kutatás szabadságát ; papi túlbuzgalom itt árthat is felesleges is, mert a tudomány úgy sem dönti meg az Isten igéjét s a Jézus Krisztusban való hit üdvének bizonyosságát A következő cikk az egyházi énekről az ev. népiskolákban elmélkedik, hangsúlyozva az ének nagyjelentőségét, majd Hlavács Milán védi a „Tranoscius* énekeskönyvet Botto Gyula támadásai ellen, melyek szerint ez az énekeskönyv túlságosan ajánlván az Isten irátiti bizodalmat, az Istennek való teljes odaadást, megszünteti az ember egyéni tevékenységét fataiismusba viszi a tót népet s bizonyos koz/nopolitizmusra is Hlavács Krisztus urunk példájának feltárásával cáfolja meg e bizonyára helytelen felfogást. Botto egy ének iránt is megtámadta : L o m n i c k y Simont, s azt mondja, hogy énekét („Moc temnon preçkavse') ki kellene törülni a Tranosciusból, mert a szerző aljas tót renegát. Hlavács az éneknek helyet ád, mert — úgymond — Lomnicky is Krisztus szolgája volt, ha talán méltatlan is. Az 1600. febr. 12-iki bittsei generális kongregatiónak törvényeiről szóló történetileg értékes cikk folytatása után, Kliuia Szaniszló érdekes fejtegetése zárja be a lapszámot. Klima a „Husz-ünnepélyekről Prágában" szól, s irja, hogy a cseh nép nem tiszteli érdem szerint e legnagyobb nagyját. 'lusz a cseheknek nem szól szivéhez. A cseheknél a vallási érzést elrontotta a szertartásos Róma; a cseh ember oly értelemben felvilágosodott, hogy nála a vallás lejárt dolog. Most is Husz (f. évi júl. 6. szobra alapköve letételénél) csak mint nemzeti hőst, mint nyelv reformátort ünnepelték. Grégr főszónok Husz reformátori elhivatottságáról szót sem szólt Annál igazabban ünnepeltek külön a esek evangélikusok, kiknek szószóllója Oisár ev. superintendens volt. Ez ün nepélyen jelen volt a fr. Bourrier is, a „Le Ohretien Française" hires szerkesztője, s jelen volt több német is, mely okból aztán az ultramontánok a mozgalmat a „Los Von Rom"mal hozták kapcsolatba s discreditálták. A szobrot 1909-ig kell megcsinálni, ez évben leszen tudniillik 500 éve annak, hogy Husz kiküzdötte a prágai egyetemen a csehek 3 szavazatát, szemben a németeknek meghagyott egy szavazatával. Kr. I. Megjelent: A. Harnack az ismert nevű berlini tanárnak egy új műve: „Die Mission und Ausbreitung des Christentums in den ersten dre^ Jahrhunderten" cimmel. A kiváló munkára, melynek ismertetését lapszüke miatt a jövő számra tartjuk fel, már most felhívjuk olvasóink szives figyelmét. A „II. országos zeiiészeti kongreszSZU8" ra, mely méltóságos és főtisztelendő B ogisich Mihály cz. püspök, apát-kanonok ur el-