Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Pöstyény

KÜLFÖLD Eiang. templom Edinában Az evang. templomépitési ügy, úgy látszik, befejezéséhez közeledik olyíormán, hogy Kóma minden akadá lyozása dícára mégis csak felépül a tervezett evang. templom a pápaság örök városában. A né met „Germania" (a német kleriklárisok szócsöve) harcias cikket hoz ez alkalomból, melyben többek között ezt k et uja: „Hihe'eMenrek tartjuk, hegy a császár es a pápa szívélyes találkozása (sic!) után a német császár beleegyezését adja a pápa és a kath. egyház elleni tüntetéshez. Mert az nyilvánvaló dolog, hegy az új templommal az „Evang. Bund" a pápaság és a kathollcismus ellen akar agiiálni stb." (Evang. templom tűnte tés a pápaság ellen! Hát akkor ugyan minek mondaná a „G" Kóma tüntetéseit a protestantismus ellen? Jól jegyzi meg ehhez a „W." hogy nincs szűkség tiltakozó templomra Rómában, a hol az ulca kövei is tiltakoznak ! De a római protestánsok számára az evangélium — ezen ütközik meg Róma !) Az érseki méltóság elég sokba kerül a szentszéknél;— a „G" szerint 11768 64 frankba. — Èz összegből a Piopaganda kongregációit illeti: 3225 fr., a titkos ajtónállókat: 618125 fr , a pápai szertartás rendezőket: 1075 fr. A többiben 90 féle más „hivatalnok" osztozik (u. m. a pápa komornyikja, a titkos seprűsök (sicl), a titkos szakács, a pincemester, pápai kocsisok stb. stb. (Forrásunk szerint a középkorban ily magyarázatát adták a „pápa" szónak; Pacz pacz dit fi mot si vit impelrare (fizess fizess, mondja a szó, ha valamit el akarsz érni.) Mig a szoczialdemokratizmus hatalma és befolyása a német parlamentben naprólnapra emetkedik, addig német lapok szerint pl. (jgy Londonban, mint Washingtonban alig ismerik azt. Okát a német sajtó nagy része (helyesen) ab-ban találja, hogy Németországban van egy hatalmas pápás párt, a centrum, a mely a nemzeti kérdéseket csak római szemüvegen keresztül tekinti, mig úgy Angolországnak, mint az Eszakamerikai Egyesült-Államoknak nincs ily közös ellensége, a mely ha nem voirai Németországban sem — á szoczialdemokratizn us, ott is gyengülne. Az Evang. Bund XVI. nagygyűlését ez idén Ulm ban tartja szept. 28—okt. l-ig. A po litikai és felekezeti heves küzdelmek e korában előreláthatólag igen népes lesz a gyűlés. Mult hó 31-én halt meg Boroszlóban a porosz főegyházi tanács elnöke : Barkhaùsen. A német evang. egyházak szorosabb szövetségének hivei, a legönfeláldozóbb barátok egyikét siratják benne. Kérdés, hogy találnak-e az egyházi szövetség élére oly embert, a kit, mint a boldogullal, örömmel üdvözölt a íiagy és felelősségteljes állásban a legtöbb tartomány egyház ? Augusztus 25—27. napjain tartották Kölnben az 50-ik kath. nagygyűlést, a mely forrásaink szerint, sokban a hasonló gyűlések niveauját sem érte el, a minek legfőbb oka : a reform, katholicizmus kiküszöbölése. „Pápaság és „hazafiság" volt az általános thema, természetesen ultramontán fogalmak szerint és klerikális világításban A kétségtelenül legjobb feleletet a klerikális szájaskodásra megadta maga a császár, a ki a merseburgi disz.ebéd alkalmával mondott felköszöntőjében megemlékezett Lutherről is. „Wittenberg, ben a legnagyobb német féifi az egész világ számára a legnagyobb szabadító teltet vitte véghez." Azzal a már megszokott kath. vastagbőrűséggel szemben, meiylyel a pápát az összes nemzetek fejéül, az egész keresztyénség tanítójául szeretik feltolni, a császár protestáns és hazafias szavai bizonyára jótékonyan hatottak minden hű evangélikusra és hazafira A legnagyobb német férfi legnagyobb szabadító cselekedetének köszöni a német kath. papság is, többi testvéreikkel szemben, magasabb értelmi niveauját, a mely hogy mind a mellett még sem éri el a német prot. papsagét azt egyedül az általa dicsőített pápaságnak köszönheti. A bécsi főegyházi tanács statisztikai kimutatása szerint, az 1903 év első felében összesen 2334 űj taggal gyaiapodott az evangelikus egyház, 449-eI több, mint a múlt 1902. év második felében. 189S. óta e szerint 26,638 taggal gyarapodott kizárólag az evangelikus egyház, Az ó-katholicismushoz csatlakozottak számát egész bizonysággal megállapítani nem lehet, de általában legalább 10.000-re teszik azok minimális. számát. A szabad reformátusok, a herrnhuti testvérek és más kisebb protestáns felekezetek szintén növekedtek. Kath. részről — érthetően — különféle módon diskréditálják a mozgalmat Igy többek között azzal nyugtatják meg magukat, hogy a .hitehagyottak" legnagyobb része felekezetnélküli maradt. Ez természetesen nem felel meg a valósagnak, sőt a leghitelesebb adatok azt bizonyítják, hogy a felekezetnélküliek száma aránylag elenyésző csekély. Ez csak új bi zonyitekot ad arra nézve, hogy a mozgalom mily józan, egészséges alapon áll. A délolaszországi kath. papság még XIII. Leo pápától beadvár.yilag kérelmezte a coelibatus megszüntetését. Az illető beadvány — hála a pápa jezsuita környezetének — még a pápa szine elé sem került. Most ugyanazon papok új reménynyel ugyanezt kérelmezik X. Piustól, a ki ez által alkalmat nyer annak megmutatására, vaj' jon barátja-e a reformoknak, sőt- „hogy valóban vallásos pápael" E kérdéssel kapcsolatban. Rimpolla lapja az „Osservatore Catholico" megetnlól