Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Paulik István. Az instenitszteletek egyöntetűsége az ev. egyházban, tekintettel a temestési szertartásra

«él elérése van-e ettől feltételezre, a mely cél veszélyeztetve volna az egység megteremtése által? krre haiározoltan ki merem mondani, hogy nemi A legfőbb kérdés ezzel kapcsolatban azzal jönni tisztába, hogy lehetne-e egy egységes istentiszteleti formát megteremteni az ev egyházban s ha igen, melyik volna az útja ? Ha egyházunk e léren valaha valami aktióra magát elhaiáro/ná — s kívánatos volna, hogy magát elhatározza — az esetben azon alaptörvények melleit, a melyeken az istentiszteletnek fölépülnie, nyugodnia kell. azt is szem előtt kellene tartania, hogy az ev, istentisztelet formája lutheránus legyen; vagyis hordja magán a lutheri reformáció jellemvonásait s fejezze ki szőlő anyánkkal: a reformációval való összefüggésein ket. Ezt azért hangsúlyozom, mivel különösen a magyar helyeken istentiszteletünkből a lutheri jellemvonások sok helyütt elmo sódtak s helyettük idegen, — hogy meg is ne vezzem — kálvinista formák jöttek divatba. Én ennek nem vagyok barátja Eri azt tartom, hogy nekünK azőslutheránus jelleget e téren is meg kell őriznünk; meg nemcsak kegyeletből, s a reformációval való összelüggésünk dokumentálása szempontjából, hanem azért is. mert a reformáció eszközei már kipróbált eszközök, azok hajdanában egy egész világot segítettek újjá alakítani s az egyház lényegét képező szent tanokat óriási akadályokon keresztül vezették diadalra. S a lutheri reformáció istentiszteleti alakja az ő lelket megragadó s az ember kedólyi oldal ára is hatni képes kenetteljes, magasztos voltával — szerintem — alkalmas épitó eszköznek kínálkozik ma is. S milyen volt a lutheri reformáció által létesített istentiszteleti forma? Luther írásaiban megtaláljuk erre nézve a feleletet. Ö a mint tudjuk, már 1523 ban foglalkozott az ev. istentisztelet kérdésével s egy rövid iraikában : Jon der Ordnung des Gottesdienstes in der Gemeinde* című röpiratban. Ezen iratban alaposan foglalkozott az istentisztelet alakjával s három hétre magához hivta az akkoriban hires torgaui zenészt: Walter Jánost is, hogy vele az istentisztelet zenei részét is megbeszélje. Munkájában lehetőleg óvatosan lépkedett előre s könnyen érthető okokból tekintetlel volt a római katholikus rítusra is. Èzen munkája átment azután a gyakor lati életbe is Nem akarom részletezni Luthernek ezen munkáiban körvonalozott istentiszteleti rendjét; nem akarom részletezni azt sem, hogy a Luther által javasolt zene mily változáson ment át az idők folyamán, csak röviden azt emelem ki, hogy ő eleitől fogva az istentisztelet góczpontjául az igehirdetést tűzte ki. „Die christliche Gemeinde soll nimmer zusammen kommen, es werde denn daselbst Gottes Wort gepredigt und gebetet," — mondja ő egy helyütt. S ismét: „Alles Gottesdienstes das gröszte und vornehmste Stück ist Gottes Wort zu predigen und zu lehren." S a második, a mit kiemelendőnek tartok, az, hogy ő az istentiszteletnek ú. n. lithurgikus formáját alapította meg. Luther első tételét illetőleg, hogy t. i. az istentiszteletnek az igehirdetés képezze főpontját, evangelikus egyházunk drága ereklyeként őrzi s ezt az elvet általánosan követi, — azért erről nem is beszélek. Nem úgy azonban a másodikat : lit* thurgikus tételét, À lithurgia, a mint tudjuk, magyarhoni ev. gyülekezeteink jókora részéből kiszorúlt s helyére az oltári imának s textusnak egy szerű felolvasása lépett. Csak kevés, inkább a tót és német gyülekezetben, maradt meg ezen énekes s az istentiszteletnek jókora darabját betöltő része. A hol megvan, ott — a különféle variátióK felsorolását mellőzve, — a következő alkatrészekből áll ezen lithurgia: 1. A lelkész az istentisztelet megkezdése előtaz oltár elé térdel s megkezdi az istentiszteletet: a „Ney s v e t e j s i*-vei, inagyaról „Oh Szent Isten"-nel; vagy az időszakok szerint : „0 h J é zussal," „0 Je'/isi"-vei. 2 Utána jón az első éuek. 3. Uiána jön cantandO : az antifona ós a collecta ima. 4. Következik a második ének. 5. A második ének után jön az „üdvözlet s a íexius," szintén cantandó, mikor a gyülekezet megfelelő szövegekkel felel. 6. Ezután jön a 3-ik ének s a beszéd. 7. Szószék utan jön egy énekvers 8. Utána antifona, collecta ima és az áldás. Nngy ünnepeken annyi eltérés vari az első ének után következő lithurgiában, hogy oit a .Glóriát" éneklik s a többi lithurgikus alkatrészei egy énekkel hátrább vonulnak. A lithurgiában még az a variátió is tapasztaiható, hogy néhol az antifona, collecta ima és textus-olvasás nem ketté osztva két ének után, hanem mindjárt az első ének után együtt szokott énekeltetni Kiemelendőnek tartom itt még azt is, hogy a lelkész az istentisztelet megkezdésétől kezdve két éneken át az oltár előtt tartózkodik, a mire még vissza fogok térni. Azon magyar gyülekezetekben, a hol nem a lithurgikus istentiszteleti forma honosult meg, nincsen sem a kezdő „Veni Sancte," nincsen sem antifona. sem apostoli üdvözlet s az imát és a texiust a lelkész csak olvassa. S a lelkésznek a már emiitett oltár előtt való tartózkodása, telje-