Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

1903-09-03 / 36. szám

földnek jövedelmére, melyet most lelkészüktől elvonni kivánnak. Vagy hogy ne birnák ezentúl is természetben megadni azt a búzamennyiséget, melyet most a minimális ár szerint kivánnak megváltani. A másik hiványcsonkitási ügy, — melyben a bányakerületi közgyűlésnek döntenie kell, — a békéscsabai egyházban felszínre került káplán kérdésnek ügye. Az egyháznak két régi lelkészi állomásán működő lelkészek hiványilag arra vannak köte-. lezve, hogy maguk mellett káplánokat tartsanak Káplántartás cimén az egyháztól 800 koronát kapnak. Akkor, midőn a hivány megállapítva lett, ennyi fizetésből lehetett káplánt tartani. Ezelőtt 30 esztendővel a békéscsabai káplánok 150—200 forint fizetést kaptak s a lelkészek 200 forintért adhatlak nekik kosztot. Annyi volt a theologus, hogy sokan a tanári pályára mentek közűlök, mert nem kaptak kápláni állást Most 800 korona készpénz fizetés mellett sem lehet kapni káplánt, — kosztot pedig egy gimnazista tanuló sem kapna tisztességes intelligens családnál havi 60 koronán alul. A békéscsabai egyház pedig mit tesz lelkészével? Követeli, hogy 800 koronából káplánt tartsanak maguk mellett s ha ennyiért nem kapnak, — tizessenek rá a káplán tartásra a magukéból esetleg másik 800 koronát. Nevezett lelkészeknek ez idő szerint nem kevesebb, de sokkal több dolguk van, mint volt ezelőtt 30—40 évvel, midőn 400 forintért lehetett nemcsak káplánt, de főgimnáziumi segéd tanárt is kapni. Most, midőn káplánt a régi fizetésre egyáltalában nem lehet kapni, a lelkészek maguk kénytelenek" végezni azt a munkatöbbletet, a melyet annak előtte a káplán segítségével ketten végeztek. Jog és igazság szerint tehát a káplántartási dij is őket illetné, a kik a káplánok helyett is dolgoznak. Az egyház e helyett kimondta, hogy a lelkészektől azon időre, mig káplánt nem kaphatnak s igy azok helyett kettős munkát végezni kénytelenek, a 800 korona kápláni dijat tőlük megvonja. Vájjon mit szólna az a főgimnáziumi tanár, a kinek 18 óra helyett 28 órát kellene tanítania azért, mert segédianár nem kapható, ahhoz, ha neki az óratöbbletet ingyen kellene teljesítenie? Vagy ha betegség esetén, — a helyettesítés költségeit neki fizetéséből levonásba hoznák? Nemde nagy igazságtalanságnak tekintené azt mindenki? Hát miért épen a békéscsabai lelkészet legyenek azok, a kikre kétszer annyi terhet lehet rakni, mint más közönséges halandókra, a nélkül, hogy több munkájuk méltánylatra találna kenyéradó gazdájuk részéről? Az egyik lelkész Korén Pál miután igazolta azt, hogy többszöri pályázathirdetés és minden utánjárás dacára sem tudott káplánt kapni, — késznek nyilatkozott lemondani a 800 korona káplántartási dijról, — azon feltétel alatt, ha a z egyház ót felmenti a káplántartás kötelezettsége alól. Az egyház azt nem fogadta el, — hanem követeli, hogy káplánt tartson s amenynyiben olyat nem kap, — levonást eszközöl neki káplántartás címén hiványilag biztosított lelkészi javadalmazásból. Az egyház ezen határozata ellen Korén Pál az egyházmegyei közgyűléshez felebbezett. Az egyházmegye elutasította ót, kimondván, miszerint „azon kívánságának, hogy végkép mentessók lel a káplántartási kötelezettségtől, az egyházmegyei közgyűlés azért nem adhatott helyet, mert meg van győződve, hogy addig is, miga lelkészek száma nem szaporittatik, feltétlenül szüksége van az egyháznak a lelkészi teendők megfelelő végzése céljából a káplánokra." Teüát az egyháznak „feltétlenül szüksége van a káplánokra." De azért nem az egyház, hanem azok a leikészek gondoskodjanak ezen szükséglet fedezéséről, a kik a káplánok helyett is dolgoznak ós a kiknek ezen mun • katöbbletért levonás eszközöltetik fizetésükből I Valóban I ha nem lelkészekről, hanem bármely más tisztviselői állásban levőkről volna szó, ezt senki móltányos és igazságos dolognak nem találná. A lelkészekkel szemben azonban sokan szeretik a tótágast álló logikát aikalmázni I Korén Pál nem nyugodott meg az egyházmegye határozatában, hanem azt a kerülethez megfelebbezte.