Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Mohácsy Lajos. Még egyszer az egyházi szertartásról

T-I

uszon egyedik évfolyaift EVANG. 35. szány Orosháza, 1903. augusztus 27-én. ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre . ISkor. Fól évre. . . e . Negyedévre . 3 „ Egy szám ára üli. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Kiadótulajdonos és szerkesztő : VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: l£gész oldal . lO kor. Fél oldal ... ^ , Negyed oldal . 4. Nyoiczad oldal . , Még egyszer az egyházi szertartásról. Lapunknak egyik legutóbbi számában igen ügyelemre méltó czikket irt egyházunk liturgikus cselekményeiről Bierbrunn er Gusztáv ókéri lelkész úr. Czikke feltétjenül elismerést érdemel nem csupán azért, mert Írójának széles körű ismereteiről tesz bizonyságot, mert alaposan van megírva, hanem főleg azért, mert egy felette aktuális s a közegyházatérdekló tárgyról szól. Már a dunántúli evang. egyházkerületnek f. évi közgyűléséről írott reíerádámban is kifejezést ádtam ama véleményemnek, hogy az a vita, a mely a dunántúli ev. kerületi lelkészegylet előtt oly hevesen folyt le „egyházunk liturgikus cselekvényeinek egysége* felett — egy, az egész „közegyházat érdeklő kérdést" tárgyalt. Ez állításom most bebizonyítást nyert Bierbrunnernek alapos czikkével. Nem is célom azért már most annak bizonyítása, hogy ez csakugyan „közérdekű kérdés," erről Bierbrunner alaposan meggyőzhetett mindenkit történeti idézéseivel s a tényleges állapotokra való célzásaival. Hogy mégis hozzá szólok ezen kérdéshez, azt éppen azért teszem, mert ezt igen fontosnak találom s mert szükségesnek látom, hogy ez a felszínen maradjon s minél szélesebb körű megvilágítást nyerjen. Igaz, hogy én magam teljesen osztom Bierbrunner czikkének elveit, mind a mellett azt hiszem, nem végezek felesleges munkát, ha mégis néhány szót ejtek e fontos tárgyról. Czikkemmel talán sikerül másokat is, az ellenkező véleményen levők közül iszólásra bírni, őket a vitába vonni, álláspontjuk megindokolására késztetni — szóval a kérdést, fetezinen , tartani, tisz.iázni s ezzel tulajdonképeni- célomat, elérni. Mert vannak olyanok-is, nem is kevesen, a kik a liturgikus jellegű egyházi szertartásokban nem kívánjak az egységet, sőt ezt határozottan elitélik. Elitélik ezt, sőt minden olyan irányú törekvést, a melynek célja ezen egységnek érvényesítése — a leghatározottabban visszautasítanak. Mielőtt ezen felette fontos kérdésnek tárgyalásába fognánk, hangsúlyozandónak vélem én magam is, hogy ez egységre való törekvést nem szabad a túlságba vinni s például a tót vagy német liturgiánaK egyes részeit rá akarni oktroyálni a puritánsághoz ragaszkodó magyar egyházakra. Bizonyos tekintetek feltétlenül szem előtt tartandók. Ámde viszont ép ezeunek a „bizonyos tekinteteknek" folytonos hangsúlyozásával nem lehet és nem szabad az egész nagyon is életre való, szükséges mozgalmat már csirájában elnyomni. Mert ugyan mit is lehet és szokás felhozni az egyházi szertartások egységre emelése ellen? Felhozzák ellene, hogy az egységre való törekvés, mint minden uniformizálás — csak nyűg a lelkészen s korlátozza azt az ő személyes szabadságában. Ez az első ellenvetés. A második, hogy az egységes liturgiának esetleges életbe léptetése ellenkezik a protestáns egyháznak autonómiájával. A harmadik, legerősebbnek látszó ellenvetés pedig az, mely azt mondja, hogy liturgiát „mondva csinálni* nem lehet, mert az magától lesz, a szükség folytán az idők teljességével támad, tökéletesbúi. azért minden erőszakos újítás, mint a protestantismusnak életével: a szabad fejlődéssel ellenkező, feltétlenül perhorreskálaudó. Megérdemlik ez ellenvetések, hogy velük foglalkozzunk s a köréjük csoportosuló nézeteket tisztázzuk. Az első ellenvetés az, hogy a liturgikus