Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Hajdu Lajos. Alakítsunk belmissió egyletet

egység a lelkész szabadságát korlátozza. Nem tudom, hogy azok, kik erre szeretnek hi vatkozni : mit értenek e szabadság alatt? Mert ez elvégre is korlátlan nem lehet, valahol határának kell lennie. Mindent a lelkész belátására, tetszésére bizni, ez már nem szabadság lenne, hanem szabadosság, önkény. Ez tehát nem argu uientum A második kifogás az autonomiára való hivatkozással száll szembe az egység ellen. Nem lehet rákényszeríteni az egyházakra semmit az ő akaratuk ellenére, ez — úgymond — az autonómián csorbát ejtene. Ez oly fegyver az ellentábor kezében, a mely visszafelé sül. En pedig éppen azt merem állitani, hogy „az egyház," mint ilyen, éppen az ő autonómiájában rejló hatalmánál, jogánál fogva ezen „belsó ügyekben in sacris teljesen jogosan, szabadon intézkedik. Az e íajta érveléssel a legkönnyebb lenne minden egy házi törvényt, intézményt, megobsíruálni. Ilyen fegyvert ne vegyenek kézbe. Ez visszafelé sül. Különben ez az ellenvetés lényegileg ugyanaz mint az első. A szabadság s az autonómia zászlója alatt szabadosságra, önkényre szeretnének szert tenni. A harmadik ellenvetés, a protestantizmus eleteivévei: a szabad fejlődéssel mondja ellenkezőnek az egységes liturgiának megállapi« tására irányuló törekvést. Nem lehet liturgiát csinálni, gyártani s a már meglevő történeti mult* tal birót — elvetni. Helyes az ellenvetés. Liturgiát ne is csináljon nekünk senki sem. Van a mi egyházunknak liturgiája. A baj csak az, hogy ez nem egységes. Igen jól mondja Hüffel Lajos az ő gyakorlati theologiai „kézi könyvében"

î egyházi szertartásaink sem gyökeres átalakítást sem újakkal való szaporítást, hanem csak egyöntetű ós helyes alkalmazást igényelnek. Nos, mi is csak ennek szükségét érezzük, s nem akarunk erőszakos újítást. Legyen egység, egyöntetű eljárás külön a tót, a német s a magyar egyházakban. A ki ez ellen lép sorompóba és csupa „má' mög* pártiságból e törekvésnek ellene áll — az valóban beleesett a protestan tismus életelvóvel legellentétesebb hibába: a stabilismusba. Egyházi szertartásainkban feltétlenül egyöntetű eljárást kell alkalmazni — és pedig az egész honi ev. egyházban. Tegye az ügyet magáévá legközelebb a püspöki konferenezia s majd az egyetemes egyház is. Mi dunántúliak már bizottság elé utaltuk az ügyet s nyugodtan várjuk ennek javaslatát, mert Poszvók Sándor b. elnök az ő nagy történeti tudásával és finom tapintatával bizonyosan szerencsésen oldja meg: ezen felette fontos kérdést. (Grergelyi) MOHÁCSY LAJOS Alakítsunk belmissziói egyletet. Általános a panasz mai nap hogy régi ellenségünk tör ellenünk, hogy nagy a mi veszteségünk a vegyes házasságoknál, hogy pusztulunk s fogyunk. S valóban, ha évről évre látjuk a statisztikai hivatal kiadványait, melyben feltünteti, hogy mennyi házasság köttetik meg, s mely egyház vészit s melyik nyer, úgy nagyok a számok^ a melyek a mi veszteségeinket mutatják. Fájdalmasan jajdul fel szivünk, látva veszteségeinket, látva hitünk cselédeinek gyengeségeit, a kik az apák drága vérén megszerzett s hiven megőrzött hitöket oly könnyen eladják meggondolás nélkül, elhallgattatják lelkiismeretüket s Isten ítéletétől sein félnek. Feljajdul lelkünk, hogy a virágzó s életerős evangelikus egyház miképen megy a lejtőn lefelé, miképpn ássák annak alapjait alá maguk az egyház tagjai. Ha valamikor, úgy ma ébren kell lennie az evangelikus lelkipásztornak, ha valamikor úgy ma kell gondozni a híveket s megmenteni őket a hithagyástól, megtartani őket apáik hitében. Hogy ezt megtehessük, a cura pastoralisra nagy gondot kell fordítani, nagy gondot kell fordítani a beimisszióra. Gyűléseinken, legyenek azok egyházmegyeiek,, kerületi vagy egyetemesek, mindenütt folyik erről tanácskozás, keressük az utat ós módot, miképen menthetnók meg egyházunkat s annak tagjait a vógveszedelemtól ; miképen erősithetnők hitünk cselédeit. A szónál szebb a tett, a példa, lépjünk a cselekvés terére. Nézzük a római katholikus egyházat, s annak nagy erejét abban látjuk, hogy minden utat s módot — habár az meg nem engedhető is — felhasznál, hogy híveinek számát növelje s szaporítsa. Népies olvasmányokkal elárasztja nemcsak hiveit, hanem a más felekezetüeket is ; a szent István és szent László stb. társulatok segítségével olcsó vallásos lapokat ad ki, sót különösen az idegen vallásuakat, különösen a diasporában elő szegényebbeket azzal támogatja, hogy gyermekeit ingyen tanítja iskoláiban, könyvekkel, ruhával ellátja s ez által megnyeri őket a róm kaih. vallás számára. S a szegény nep a nyomor hatása alatt felhasználja az alkalmat, hogy terhén könnyítsen