Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Bierbrunner Gusztáv. Tanszabadság és helyes lelkész képzés

huszonegyedik évfolyam 34. szân\. Orosháza, 1903. augusztus 20-án. IVAHFR. mm IS ISKOLA Előfizetés dija : Bgész évre . lökor. Fél évre. . . 6 . Negyedévre . 3 „ Egy szám ára 24 fill. VI KG JELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . kor. Fél oldal... © , Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . £5 . Tanszabadság és helyes lelkészképzés. Azon élénk irodalmi mozgalom, melyet a Cr 1 auf-féle theologiai rendszer evang. egyházunkban előidézett, nagy lelki örömömre ismét bebizonyította, hogy a protestantismusból annak létfeltételét, a szabad vizsgálódás elvét kiirtani nem Jehet. A reformáció óta a protestáns egyház egész története tanúbizonyságot tesz a mellett, hogy, midőn az egyházban ós annak theologiai intézeteiben stagnáló vagy retrográd törekvések kezdtek mutatkozni, azonnal megjelent a harc-sikon egy -ellenmozgalom, mely arra figyelmeztette a maradiakat, hogy a halandó ember szellemi osztályrésze nem a tiszta igazság birtoka, hanem csak ezen igazság utáni lankadatlan törekvés. Szépen mondja ezt például Lessing az ó ,Duplik

M-ájában : „Ha Isten az ó jobbjában minden igazságot, baljában egyedül az igazság utáni mindig élénk ösztönt, -- ámbár azon hozzátétellel, hogy örökké tévedhetek, — csukva tartaná és szólana hozzám: válassz! alázatossággal borulnék balkezére s mondanám : atyám, adj I hiszen a tiszta igazság úgyis csak számodra való Mégis az eszmeharc az úgynevezett positivisták és a szabadirány úak között a protestáns egyházban folytonosan tart és ez igy jól van, mert épen ennek köszönheti a protestáns egyház, hogy nem vált egy letűnt vallási világnak ereklyévé, mint a milyen például a róm. katholicizmus és hogy theologiája lépést tarthatott a többi tudományokkal, melyektől egyházának fennállhatását félteni — soha oka nem volt. Természetes, hogy a két ellentétes irány kö* sül majd az egyik, majd a másik vitte a vezérszerepet az egyházban a szerint, a mint az illető kor szellemi áramlata vagy az egyiknek, vagy a másiknak kedvezett. Mily szabadabb theologiai irány a mostaninál uralkodott például a mult század hetvenes ós nyolcvanas években, midőn a magyarországi evang. egyház szorgalmatosan készült a zsinat tartásra, melytől sokan dogmatikai kérdésekben is vártak haladó intézkedéseket. Akkor tartotta boldogult dr. S z ó k á c s József superintendens azt a nevezetes egyházi beszédet, melyből állitásom bizonyításául a következő részt ide irom: „Korán divott a keresztyénsógben — úgymond — azon szokás, hogy a keresztyén tanok rövidebb vagy hosszabb hitvallásba, kisebb ós nagyobb kátékba, később tanrendszerekbe foglaltattak össze. Megjegyezzük, hogy ez ellen nem lehet elvi kifogás, mert ily hitvallás felállítása minden alakuló felekezetnek szabadságában, sőt kötelességében áll. Megjegyezzük továbbá, hogy ezen hitvallásokon — az apostoli nicaeai, tridenti, ágostai, helvét stb. — mindenütt megvannak a haladó kornak nyomai. Megjegyezzük végre, hogy ha a létező vagy alakítandó keresztyén felekezetek, a szentírás ismeretében ós felfogásában is tökóletesbült tudomány szerint hitvallásaikat megújítják, javítják, pontozzák, ez ellen nemcsak kifogásunk nem lehet, de sőt a létezőknek ezt már jóval előbb kell vala tenniök. Ezt tehát, mint megjegyezve és megengedve, azt állitjuk bizonyosképen, hogy az egyházban az elfajultság akkor kezdődött, midőn az mondatott, hogy az igaz keresztyén csak az, a ki ezen hitvallásokat utolsó betűig hiszi ós vallja; azoknak feltétlenül meghódol, nekik saját egyéni meggyőződését alá rendeli ; midőn fennen hirdettetett, hogy a keresztyénnek legbiztosabb ismertető jele a hitvallási hűség. Hogy többet ne mondjunk, azt kérdezzük, hogyau fór ez össze amaz apostoli