Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Bierbrunner Gusztáv. Tanszabadság és helyes lelkész képzés

elvvel: „Mindeneket megpróbáljatok, a mi jó, azt tartsátok meg? ós hogyan fér össze amaz apostoli szózattal: „a szabadság­ban, meiylyel minket megszabadított a Krisztus, álljatok meg és ne kötelezzé­tek magatokat ismét szolgálatnak igá­jával?" „De még nagyobb fokra hágott amaz elfajult­ság, midőn az mondatott, hogy azokat, kik ama hitvallásokat el nem fogadják teljességükben ke* rülni, gyűlölni, az egyházból ki kell átkozni, tehát rájuk nem a szeretet, hanem a gyűlölet törvényét alkalmazni." „Tetőpontját érte el pedig azon megfoghatat­lan tannak vitatásában, hogy a hit dolgában volna oly emberi tekintély, mely csalhatatlan. ..." Azt mondják, hogy a reformáció a keresztyén egyházról lassanként leszedegette e sallangokat, lemetélte tövéről ezen fattyú hajtásokat. Igazi De hú maradt-e a reformáció magához és elveihez? Kiküszöbölte a pápát az egyházból, de helyébe a papiros, a symbolikus könyvek betű pápáját teve, mely az előbbinél tán még gonoszabb. Tagadhat­juk-e, hogy a protestáns udvari theologia egy vo­nalon áll a betűimádókkal, s nem üldözi-e alatto­mos -és nyilt fegyverekkel azokat, kik a betű helyett az éltető lélek szabadságát követik ós követelik? Pedig, a kik a reformáció történelmében jártasak, azok igen jól tudják, hogy, midőn apáink a körül­mények hatalma által kényszerítve voltak nyilvá­nos hitvallásokba foglalni evangyeliomszerű meg­győződéseiket, nem mulasztották el kinyilatkoztatni, miként azokkal az utókor kezeit megkötni s jobb meggyőződését, szabadságát gátolni nem akarják." „Mindezek tehát lehetnek tanok és káték, betűk és hitvallások, gépies szertartások ós gya­korlatok, de hogy ezekben kizárólagosan ós egye­dül állana a keresztyén élet, hogy ennyit tenne a Krisztusban ós szerinte élni — ezt senki sem hiheti. ..." Ezt Székács az akkori zsinati készülődésekre vonatkozólag mondta. De mikor a zsinat megnyílt, már más theológiai irány uralkodott, mert a mult század nyolczvanas évek vége óta az általános korszellem conservativabb lett. Európa minden államában hódítani kezdett az ultramontanismus, meiylyel párhuzamosan mindinkább terjeszkedett a socialismus. Minden intézmény félteni kezdte jrégi hajlékát, sietett azt régi. anyaggal tatarozni, mert aggódott, hogy a bátor újításban csődöt kell mondania.} Nálunk különösen az elkeresztelósi harc a meglevő felekezeteket s igy evang. egyházunkat is arra indította, hogy hitvallási tanait, egyházi sajátságait a legnagyobb éberséggel őrizze, a leg­odaadóbb erőmegfeszitéssel védje s lankadatlan munkálkodással híveiben a felekezeti öntudatot élessze ós fejlessze. Annál inkább, mert Rampolla akkor (1890. évi júl. 7-én ós szept. 26-án) Si­mor hercegprímáshoz az elkeresztelósi ügyben intézett leveleiben ismét az „eretnek 4 névvel tisztelt meg és igy sejthettük, hogy az ult­ramontanismus hőmérője emelkedőben van. Hoz­zá jöttek nemsokára az egyházpolitikai törvények, melyek a róm. kath. papságnak szabad ós tág tért nyitottak a reversalisok kihizelgésóre, esetleg pénzért való megszerzésére. Mind ezeknél fogva magától érthető dolog, ha evang. egyházunk azon eszközök, módok ós fegyverek után látott ós lát, melyekkel ellensú­lyozhatok lennének az azt környező veszedelmek Összpontosult végre ezen látás ós gondosko­dás azon egy gondolatban, hogy itt nem segíthet más, mint egy helyesen iskolázott ós nevelt evan­gelikus papság, mely a közélet terén gyakorlati munkálkodásában ép oly routinnal bírjon, mint a. róm. kath. klérus, a ki katonamódra, ha kikerül az intézetből, minden taktikában eligazodni képes.­Hogy ez elérhető legyen, a theologiai intéze­tek e célnak megfelelő szervezéséhez kellett fognia Gondoskodni kell, hogy az egyházi fennhatóság­nak mérvadó befolyás biztosittassék a theológiai intézetek tanrendszerére. Gondolom, ezen törekvésből született meg a keményen megtámadott theologiai rendszer. Es ón épen nem csudálom, hogy kiváló theologiai tanárok ezen rendszer esetleges elfogadásától fél­tik az üdvös, protestáns egyházat eddig is fej­lesztő tanszabadságot ós egész határozottsággal annak védelmére keltek. Tanszabadság nélkül tudományszabadság nem gondolható, ez pedig a protestantizmus legdrágább kincse és büszkesége. E nélkül az emberiség a. középkor sötétségében tévelyegne ma is. És elvégre nem is áll az, hogy csak az úgy- ­nevezett positivistából lehet alkalmas pap. Bol­dogult Székácsra bizonyosan senki sem foghatja^ hogy ügyefogyott pap vagy lelkipásztor lett vol—.

Next

/
Thumbnails
Contents