Evangélikus Egyház és Iskola 1903.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Bierbrunner Gusztáv. Tanszabadság és helyes lelkész képzés
elvvel: „Mindeneket megpróbáljatok, a mi jó, azt tartsátok meg? ós hogyan fér össze amaz apostoli szózattal: „a szabadságban, meiylyel minket megszabadított a Krisztus, álljatok meg és ne kötelezzétek magatokat ismét szolgálatnak igájával?" „De még nagyobb fokra hágott amaz elfajultság, midőn az mondatott, hogy azokat, kik ama hitvallásokat el nem fogadják teljességükben ke* rülni, gyűlölni, az egyházból ki kell átkozni, tehát rájuk nem a szeretet, hanem a gyűlölet törvényét alkalmazni." „Tetőpontját érte el pedig azon megfoghatatlan tannak vitatásában, hogy a hit dolgában volna oly emberi tekintély, mely csalhatatlan. ..." Azt mondják, hogy a reformáció a keresztyén egyházról lassanként leszedegette e sallangokat, lemetélte tövéről ezen fattyú hajtásokat. Igazi De hú maradt-e a reformáció magához és elveihez? Kiküszöbölte a pápát az egyházból, de helyébe a papiros, a symbolikus könyvek betű pápáját teve, mely az előbbinél tán még gonoszabb. Tagadhatjuk-e, hogy a protestáns udvari theologia egy vonalon áll a betűimádókkal, s nem üldözi-e alattomos -és nyilt fegyverekkel azokat, kik a betű helyett az éltető lélek szabadságát követik ós követelik? Pedig, a kik a reformáció történelmében jártasak, azok igen jól tudják, hogy, midőn apáink a körülmények hatalma által kényszerítve voltak nyilvános hitvallásokba foglalni evangyeliomszerű meggyőződéseiket, nem mulasztották el kinyilatkoztatni, miként azokkal az utókor kezeit megkötni s jobb meggyőződését, szabadságát gátolni nem akarják." „Mindezek tehát lehetnek tanok és káték, betűk és hitvallások, gépies szertartások ós gyakorlatok, de hogy ezekben kizárólagosan ós egyedül állana a keresztyén élet, hogy ennyit tenne a Krisztusban ós szerinte élni — ezt senki sem hiheti. ..." Ezt Székács az akkori zsinati készülődésekre vonatkozólag mondta. De mikor a zsinat megnyílt, már más theológiai irány uralkodott, mert a mult század nyolczvanas évek vége óta az általános korszellem conservativabb lett. Európa minden államában hódítani kezdett az ultramontanismus, meiylyel párhuzamosan mindinkább terjeszkedett a socialismus. Minden intézmény félteni kezdte jrégi hajlékát, sietett azt régi. anyaggal tatarozni, mert aggódott, hogy a bátor újításban csődöt kell mondania.} Nálunk különösen az elkeresztelósi harc a meglevő felekezeteket s igy evang. egyházunkat is arra indította, hogy hitvallási tanait, egyházi sajátságait a legnagyobb éberséggel őrizze, a legodaadóbb erőmegfeszitéssel védje s lankadatlan munkálkodással híveiben a felekezeti öntudatot élessze ós fejlessze. Annál inkább, mert Rampolla akkor (1890. évi júl. 7-én ós szept. 26-án) Simor hercegprímáshoz az elkeresztelósi ügyben intézett leveleiben ismét az „eretnek 4 névvel tisztelt meg és igy sejthettük, hogy az ultramontanismus hőmérője emelkedőben van. Hozzá jöttek nemsokára az egyházpolitikai törvények, melyek a róm. kath. papságnak szabad ós tág tért nyitottak a reversalisok kihizelgésóre, esetleg pénzért való megszerzésére. Mind ezeknél fogva magától érthető dolog, ha evang. egyházunk azon eszközök, módok ós fegyverek után látott ós lát, melyekkel ellensúlyozhatok lennének az azt környező veszedelmek Összpontosult végre ezen látás ós gondoskodás azon egy gondolatban, hogy itt nem segíthet más, mint egy helyesen iskolázott ós nevelt evangelikus papság, mely a közélet terén gyakorlati munkálkodásában ép oly routinnal bírjon, mint a. róm. kath. klérus, a ki katonamódra, ha kikerül az intézetből, minden taktikában eligazodni képes.Hogy ez elérhető legyen, a theologiai intézetek e célnak megfelelő szervezéséhez kellett fognia Gondoskodni kell, hogy az egyházi fennhatóságnak mérvadó befolyás biztosittassék a theológiai intézetek tanrendszerére. Gondolom, ezen törekvésből született meg a keményen megtámadott theologiai rendszer. Es ón épen nem csudálom, hogy kiváló theologiai tanárok ezen rendszer esetleges elfogadásától féltik az üdvös, protestáns egyházat eddig is fejlesztő tanszabadságot ós egész határozottsággal annak védelmére keltek. Tanszabadság nélkül tudományszabadság nem gondolható, ez pedig a protestantizmus legdrágább kincse és büszkesége. E nélkül az emberiség a. középkor sötétségében tévelyegne ma is. És elvégre nem is áll az, hogy csak az úgy- nevezett positivistából lehet alkalmas pap. Boldogult Székácsra bizonyosan senki sem foghatja^ hogy ügyefogyott pap vagy lelkipásztor lett vol—.