Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Raffay Sándor. Protestáns sajtó

Huszonegye CÜK évfolyam 1. szâir\. Oroshaza, 1903. január 1. EMI. EGYHÁZ ES Előfizetés dija : Egész évre . ISkor. Fél évre. . . o Negyedévre . 3 „ Egy szám ára fill. MEGURLENIK MINDUN CSÜTÖRTÖKÖN Kiadótulajdonos és szerkesztő : VERES JÓZSEF Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Rgész oldal . lO kor. Fél oldal ... 8 „ Negyed oldal . 4 ; Nyolczad oldal . Sí . Protestáns sajtó. Ha a sajtó csakugyan a hetedik nagyhatalom, akkor a magyar protestantizmus ennek a nagyhatalomnak a kegyeit nem igen mondhatja magáénak. Pedig tényleg a sajtó útján irányítják a legközvetlenebbül a nép lelki világát, gondolkodását, alakítják életfelfogását. A nyomtatott betűnél csak az élő beszéd férkőzik szorosabban az ember szivéhez. Csakhogy az éló szó közvetlenségét pótolja, a nyomtatott beszédnek az az előnye, hogy tartósabban és nagyobb tömegekre gyakorolhat befolyást A mikor a reformátió az élő nyelvre és a sajtóra oly nagy súlyt helyezett, arról tett bizonyságot, hogy helyes érzéke volt a nép lelkéhez való férkózés legbecsesebb eszközeinek felismerésére. Ma sem hathatunk közvetlenebbül semmivel, mint az élőszóval és a nyomtatott betűvel. De csak úgy várhatjuk a hatásnak üdvös eredményét, ha azokban a mi szellemünk, a mi életfelfogásunk, a mi világnézetünk szólal meg. Beszélő egyháznak neveznek bennünket. Bizonyos, hogy több joggal tehetik ezt, mint ha iró egyháznak mondanának. Hiszen a mint nem igen beyzéU hetünk protestáns irodalomról, nem beszélhetünk protestáns sajtóról sem. Irodalmunk munkáról és közönség hiányában csak gyermekkorát éli. Tudományos irodalmunk még csak a kezdet kezdetén van, szépirodalmunkról még nehéz volna beszámolni Egyházi beszédek és általában gyakorlati érdekű irodalmi termékek készítése köti le nálunk legjobban a munkakedvet, Ha irodalmunk gyenge lábon áll, sajtónkról se mondhatunk egyebet. Ide sorolom összes lapjainkat. Szaklapunk egyetlen egy volna, azt se karolják fel. Protestáns társadalmi, családi lapunk alig van egy pár, azokat se részesítjük kellő támogatásban. Idegen szellemű lapokból táplálkoznak a protestáns családok tagjai. Hogy azonban azoktól nem nyernek erósbödést a protestáns szellemben és az evangéliomi életfelfogásban, az bizonyos. Csak közigazgatasi lapjaink száma nagy, de valami nagy pártolással azok se dicsekedhetnek. A kerületi széttagolódással járó természetes érdekek teremtették meg és tartják fenn őket nagy nehezen. De evang. egyházunkról még ez sem áll. Itt egyetlen magyar közigazgatási lapunk van csak, azt sem segítik olyan jelentőségre, a milyent már csak egyetlen voltánál fogva is megérdemelne. Hallatszik, hogy másik lapot is akarnak indítani. Ha azonos munkakörben mozog, akkor nincs rá szükség, mert egyet sem tud virágzóvá, a közvélemény igazi központjává és irányítójává tenni az evang. egyház közönsége. Karolják fel, erősítsük meg a meglévőt, tömörüljünk egy mellé, egyelőre ez a legjobb politika és ez az első kötelesség. De ép az a mi bajunk, hogy nem tudunk vagy nem akarunk tömörülni Bizonyítja ezt a protestáns napilap dolga is. Évek óta hangoztatjuk egy protestáns napilap szükségét. És ez igazán komoly egy szükség mindenképen. Meg is próbálták már egy önálló protestáns napilap indítását, de nem voltunk képesek sikerre juttatni. Akkor aztán akadt egy lap, mely önként a magyar protestantizmus szolgálatába szegődött . . . Három esz tendós múltja kezeskedik nemcsak életrevalóságáról és komolyságáról, hanem arról is, hogy csakugyan akarja is, szolgálja is önzetlenül, becsületes meggyőződéssel a protestantizmus érdekeit, hangoztatja, képviseli igazait, hirdeti eszméit, meg szólaltatja életfelfogását, — és mégsem karoljuk fel, mégsem tudunk melléje tömörülni, mégsem támogatjuk a mi mellettünk végzett önzetlen és következetes munkálkodásában. Szomorú jelensége ez nem a szegénységnek, a melylyel szinte kérkedünk is már, hanem a protestáns öntudat ha-